A tenger parányi lovagjai

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

BÁLNÁK, delfinek, cápák — nem vitás, hogy ezek az impozáns tengeri állatok megmozgatják az ember fantáziáját. A tengerben azonban más „élő teremtmények” is élnek, „kicsik és nagyok egyaránt” (Zsoltárok 104:25). Azoknak, akik szeretik megfigyelni a részleteket, az apróbb teremtmények is elragadó látványt nyújtanak.

Ott vannak például az óceán fenekén sietősen jövő-menő teremtmények, melyeket „a tenger páncélos lovagjaiként” jellemeznek. Középkori társaik némelyikével ellentétben ezek a parányi „lovagok” sokszor bámulatosan színes és gazdag mintázatú páncélt öltenek magukra. Apró tengerlakóink a rákok osztályába tartoznak, és garnélákként ismeretesek.

Planktonok társaságából a tányérodra

Talán te is csak ínycsiklandó tengeri csemegeként ismered a garnélákat. Pedig ezek a rákok hihetetlenül változatos életet élnek, mielőtt a tányérodra kerülnek. Néhány nőstény a potrohához szorítja megtermékenyített petéit, míg azok ki nem kelnek; mások a tengeráramlatokra bízzák a dédelgetést, így a peték önállóan érnek meg.

A garnélapetéből először úgynevezett zoea-lárva lesz, majd a lárvaállapot további szakaszai következnek. Mindez idő alatt az állat egyáltalán nem hasonlít a kifejlett garnélára. Egy ideig a milliónyi plankton között lebeg, majd végül a tengerfenékre süllyed, és amint lassanként kifejlődik, felveszi ismerős garnélaalakját.

A páncélcsere

Hogyan növekednek a kifejlett garnélák erős vértezetükben? „A folyamat során (melyre ekdízisként is utalnak) egy új, puha kutikula képződik a régi alatt — írja az A Field Guide to Crustaceans of Australian Waters című könyv. — Ezt követően az állat levedli a régi kutikulát, és vizet vesz fel, amitől a rugalmas új kutikula megduzzad, helyet készítve a jövőbeli növekedéshez.” Az Australian Seashores című könyv pedig kifejti: „Az állatnak az egész testét, testének minden egyes nyúlványát (melyekből rengeteg van) ki kell húznia a régi páncélzatból, a nagyokat és erőseket, meg a kicsiket és törékenyeket is. Úgy húzza ki testrészeit a páncélzatból, ahogy az ember szokta az ujjait a kesztyűből.”

Hogyan húzzák keresztül a rákok a nagyobb testrészeiket, így például az ollójukat mozgató izomzatot az ízületeknél lévő keskeny részen? W. J. Dakin író elmondja: „Csakis azért képesek erre, mert az élő testrészek puhák, és keskeny helyeken is átférnek. Tulajdonképpen ekdíziskor a vér a végtagokból a test többi részébe áramlik, így a végtagokat könnyen össze lehet préselni, amikor vissza kell húzni őket.” Az új páncélzaton ugyanazok a csavart, illetve csíkos minták, és ugyanaz a színkavalkád jelenik meg, mint ami a régit díszítette, és jó okkal.

Rejtekadó és reklámszínek

Néhány, tengeri rózsák karjai közt élő garnéla félig-meddig átlátszó, vagy olyan páncélzatot visel, melynek színe megegyezik vendéglátója színével. Ezek az álcázott garnélák menedéket találnak a tengeri rózsák karjai közt, melyért cserébe elvégzik a „ház körüli teendőket”: eltávolítják a hulladékot, amely felhalmozódik a házigazdán.

Más garnélák hivalkodó páncélzatot viselnek. Ilyenek például a tisztogató garnélák fajai. Ezek gyakran csoportosan élnek korallzátonyok pereme alatt, s élénk színeikkel mintha reklámoznák takarítószolgáltatásukat. Az élősködőktől szabadulni vágyó halak a tisztogató garnélák otthona közelében lebegnek, mintegy felkérve a rákokat, hogy barangolják be a testüket. A garnélák még a halak szájába és kopoltyújába is zavartalanul bemászhatnak. Ezek az „orvos garnélák” megeszik a parazitákat, és a halat bevonó nyálkarétegből is fogyasztanak.

Függetlenül attól, hogy milyen színben pompáznak és milyen szerepet töltenek be ezek a parányi élő ékszerek, egyvalami biztos: vértjük sokkal, de sokkal megkapóbb, mint bármelyik középkori lovagé.

 [Kép a 23. oldalon]

Táncoló garnéla

[Kép a 23. oldalon]

Periclemenes holthuisi

[Kép a 23. oldalon]

Periclemenes imperator

[Kép a 23. oldalon]

Thor amboinensis

[Kép a 23. oldalon]

Tisztogató garnéla

[Képek forrásának jelzése a 23. oldalon]

A tisztogató garnélán kívül az összes fotó: © J and V Stenhouse