Figyeljük a világot

A technika belénk fojtja a szót

„Sok britet megijeszti a gondolat, hogy szemtől szembe kelljen beszélgetnie valakivel, mivel az emberek egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a modern technika vívmányaira” — jelenti a londoni The Times. Egy felmérés, melybe a British Gas nevű cég 1000 felnőttet vont be, kiderítette, hogy az átlagember felkeléstől lefekvésig majdnem négy órát tölt „olyan műszaki cikkek használatával, melyeknek eredetileg az lett volna a céljuk, hogy az embernek több ideje maradjon saját magára”. A beszámoló szerint „a brit átlagember naponta 88 percet beszél vonalas telefonon, további 62 percet mobiltelefonon, 53 percet e-mailezik, és 22 percet tölt szöveges üzenetek küldésével”. A felmérést végzők arra a következtetésre jutottak, hogy ezáltal romlik az emberek kommunikációs készsége, melybe a szemtől szembeni beszélgetés is beletartozik. A felmérésben megkérdezettek nagy hányada bevallotta, hogy azért küld inkább szöveges üzeneteket, „hogy elhagyhassa az udvarias beszélgetést, vagy hogy egyáltalán ne kelljen szót váltania másokkal”.

 Költséges szokás

A dohányzás nemcsak a dohányzóknak költséges, hanem a munkaadóknak és a nemdohányzóknak is, jelenti ki Kari Reijula professzor, egy finn foglalkozás-egészségügyi intézmény munkatársa. Csak a cigarettaszünetek miatt odaveszett munkaidő „évente közel 16,6 millió eurójába kerül az ország gazdaságának”, olvasható a finn rádió- és televíziótársaság weboldalán. A becslések szerint „azok a dolgozók, akik naponta egy doboz cigarettát szívnak el, évente 17 napnak megfelelő időtartamot hiányoznak a munkahelyükről”. A betegség miatti távollétek tovább növelik a veszteséget. Reijula professzor továbbá megjegyzi: „A vizsgálatok szerint azokkal az alkalmazottakkal, akik dohányoznak, több baleset történik.” A beszámoló arra is rámutat, hogy a dohányzás növeli a takarítással járó költségeket, és a villanyszámla is magasabb, „mivel a szellőztető berendezést a legnagyobb fokozaton kell működtetni”. Még súlyosabb gond, hogy „Finnországban évente mintegy 250 nemdohányzó hal meg olyan betegségben, melyet arra lehet visszavezetni, hogy a munkahelyén vagy a szabadidejében a mások által kifújt cigarettafüstöt kellett szívnia”.

Közkézen forgó drogok

Lengyelországban könnyebb hozzájutni a szórakozáshoz kapcsolódó kábítószerekhez, mint a sörhöz, írja a Wprost című folyóirat. „Minden diszkóban kapható; klubokban, bárokban és diákszállókon is közkézen forog; főiskolákon és középiskolákban is fogyasztják, de még a felső tagozatosok is.” Mi több, a nagyvárosokban a kábítószereket „telefonon is meg lehet rendelni, és gyorsabban házhoz szállítják, mint a pizzát” — írja a folyóirat. Az alacsony árak, a könnyű hozzájutás lehetősége, valamint az a tény, hogy „a szintetikus drogokat ártalmatlannak tartják”, a Wprost szerint a lengyel tizenéveseknek több mint a felét felbátorítja, hogy „legalább egyszer” kipróbálja valamelyiket. Katarzyna Puławska-Popielarz, egy fiatalok rehabilitációjával foglalkozó központ vezetője azt mondja, hogy az egyik ilyen kábítószerrel — a speeddel — való hosszú távú visszaélés több fiatal esetében „öngyilkossághoz, szívinfarktushoz, pszichózishoz és nagyfokú lesoványodáshoz” vezetett.

Visszaállították a latin miséket

Németországban „egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a latinul tartott egyházi szertartások” — jelenti a Focus című hírmagazin. „Frankfurt, Düsseldorf, Münster és más városok” papjai „rájöttek, hogy bár a templomok látogatottsága egyébként csökken, a latinnal megtölthetik a padokat” — jegyzi meg a magazin. A latin misék népszerűsége miatt egy müncheni templomban a havi két latin szertartás helyett most már hetente kétszer tartanak latin misét, nem számítva az ünnepnapokat.

Háborús évszázad

„A népirtások miatt a XX. század lett a történelem legvéresebb évszázada” — számol be a Buenos Aires Herald. Egy meghatározás szerint népirtás alatt egész nemzetek, rasszok, illetve politikai vagy etnikai csoportok előzetes megfontolásból és szisztematikusan végrehajtott kiirtását értjük. Úgy becsülik, hogy a XX. század folyamán több mint 41 millió embert gyilkoltak le. Egy példa a közelmúltból Ruanda, ahol 1994-ben mintegy 800 000 embert öltek meg. A tettesek javarészt „civilek voltak, akiket gyűlöletre szító propagandával sarkalltak öldöklésre”. A tudósok azt mondják, hogy 100 nap alatt átlagosan 8000 ember életét oltották ki naponta. Ez azt jelenti, hogy „ötször gyorsabban” folyt az öldöklés, „mint a II. világháború alatt a nácik gázkamráiban” — írja az újság.

Így vadásznak az aligátorok

A Marylandi Egyetem egyik doktoráló hallgatója olyan felfedezésre jutott, mely a szakemberek figyelmét mindeddig elkerülte: az aligátorok orrán nyomásérzékelő receptorokat talált, melyek segítségével az állat érzékeli a vízben a zsákmány mozgását. Az aligátorok és más krokodilusfélék állkapcsát apró kidudorodások, tűhegy nagyságú pontok szegélyezik. Daphne Soares biológus rájött, hogy ezek a kidudorodások valójában parányi nyomásérzékelők, melyek segítségével a hüllők megérzik, amikor egy kicsit megbolydul körülöttük a víztükör. „A krokodilusfélék éjjel vadásznak. Csak félig merülnek a vízbe, várják, hogy a zsákmány megzavarja a víztükröt. Az állkapcsuk pontosan a víz és a levegő találkozásánál pihen — fejti ki a biológus. — Amikor éhesek, azon nyomban rátámadnak bármire, ami megzavarja a víz felszínét.” A nyomásérzékelő gömböcskék, ahogyan Soares nevezi őket, olyan érzékenyek, hogy a hüllő még azt is észreveszi, amikor egy vízcsepp a vízbe hull.

Élő szeméttárolók

Egy nemzetközi vizsgálat során, melynek célja az volt, hogy megállapítsák, milyen hatással van a hulladék a tenger élővilágára, a következő felfedezésre jutottak: egy átlagos sirályhojszának — amely egy északi-tengeri madárfaj — 30 műanyag tárgy van a gyomrában. Ez „kétszer annyi, amennyit az 1980-as évek elején találtak bennük” — írja a The Guardian című londoni újság. Azért a sirályhojszákat tanulmányozták, mert „ezek a madarak szinte mindent megesznek, és nem öklendezik fel, amit lenyelnek”. A döglött madarak gyomrában egyebek közt játékokat, szerszámokat, kötéldarabokat, műanyag poharakat, matracszivacsot, műanyag palackokat és öngyújtókat találtak. Dr. Dan Barlow, aki a Földbarátok Skóciai Szövetségénél a kutatási programokat vezeti, kijelenti: „Ez a vizsgálat megmutatta, hogy a skóciai partvidék tengeri állatai élő szeméttárolókká válnak.” Az újság hozzáteszi: „A világ 300 tengerimadár-faja közül több mint 100-ról ismeretes, hogy puszta véletlenségből a műanyag tárgyakat is megeszi.”

Jelnyelv az interneten

A siketek éveken át telexgépet használtak, ha kommunikálni akartak a barátaikkal, az utóbbi időben pedig az e-mail szolgáltatást is igénybe vették. Most, hogy terjedőben vannak az interneten a webkamerák, jelelhetnek is egymásnak. De „mivel a webkamerák csupán egy keskeny sávot fognak be, és azt is csak két dimenzióban mutatják — írja a kanadai National Post —, a finomabb részletek ugyanúgy elvesznek, mint ahogy egy telefonos beszélgetésnél sem látható egy felhúzott szemöldök vagy egy fintor”. A lassú internetes kapcsolat és más technikai problémák megnehezíthetik a webkamerán keresztüli jelnyelves kommunikációt. Hogyan küszöbölik ki a siketek ezeket az akadályokat? A jelelő lassabban jelel, és megismétli a mozdulatokat. Azt is megtanulták, hogy „hogyan módosítsák a jeleket és a testtartásukat, hogy ellensúlyozzák a két dimenzió miatti nehézségeket” — írja az újság. A jelelők arra is rájöttek, hogy úgy tudnak hangsúlyt adni a mondandójuknak, ha közelebb viszik a kezüket a kamerához, így a jelek nagyobbnak tűnnek.