A Biblia nézőpontja

Fordítsatok kellő figyelmet a gyermekeitekre!

VAJON Isten Fiának volt ideje a gyermekekre? Néhány tanítványa azt gondolta, hogy nincs, ezért egy alkalommal nem akarták Jézus közelébe engedni a kisgyermekeket. Ő viszont ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket.” Majd szeretettel fogadott egy gyerekcsapatot, és beszélgetett velük (Márk 10:13–16). Ezzel kimutatta, hogy kész figyelmet fordítani a gyermekekre. Hogyan utánozhatják a mai szülők a példáját? Úgy, hogy megfelelő nevelésben részesítik a gyermekeiket, és időt szánnak rájuk.

Azok a szülők, akikben van felelősségérzet, természetesen minden tőlük telhetőt megtesznek a gyermekeik érdekében, és óvakodnak attól, hogy rosszul bánjanak velük. Sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy a szülőktől „természetes”, hogy tisztelettel és figyelmesen bánnak a gyermekeikkel. A Biblia azonban arra figyelmeztet, hogy napjainkban sokan „természetes vonzalom nélküliek” lesznek (2Timóteusz 3:1–3). De még azoknak is, akik szeretetteljesen figyelnek a gyermekeikre, folyamatosan van mit tanulniuk arról, hogy miként válhat valaki még jobb szülővé. A következő bibliai alapelveket tehát biztosan szívesen fogadják majd azok a szülők, akik a legjobbat akarják gyermekeiknek.

Nevelés ingerlés nélkül

Dr. Robert Coles, neves pedagógus és kutató elmeorvos, egyszer ezt mondta: „A gyermekekben erkölcsi érzék bontakozik ki. Szerintem ez Istentől van, és a kicsik erkölcsi irányítást igényelnek.” Ki elégítse ki ezt az erkölcsi iránymutatás iránti szükségletet?

Az Efézus 6:4-ben a Szentírás erre int: „ti apák, ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket.” Észrevetted, hogy ez a vers elsősorban az apákat tartja felelősnek azért, hogy a gyermekeikkel megszerettessék Istent, és mélységes értékelést ébresszenek bennük Isten irányadó mértékei iránt? Az efézusiaknak írt levél 6. fejezet első versében Pál apostol apákra is, anyákra is utalt, amikor arra utasította a gyermekeket, hogy ’engedelmeskedjenek szüleiknek’. *

Természetesen ha nincs apa a családban, akkor az anyára hárul ez a felelősség. Sok egyedülálló anya nevelte már sikeresen gyermekeit Jehova Isten fegyelmezésében, és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint. Ám ha az anya férjhez megy, a keresztény férjnek kell vállalnia a vezetést. Az anyának készségesen követnie kell a férjétől jövő irányítást a gyermekek nevelésében és fegyelmezésében.

Hogyan fegyelmezhetitek vagy nevelhetitek úgy a gyermekeiteket, hogy közben ne „ingereljétek föl” őket? Erre nincsenek titkos receptek, annál is inkább, mivel minden gyermek más és más. De a szülőknek gondosan oda kell figyelniük arra, hogy miként fegyelmeznek, és mindenkor szeretetet és tiszteletet kell mutatniuk a gyermekeik iránt. Érdekes módon a Bibliában, a Kolosszé 3:21-ben újból megismétlődik az a gondolat, hogy nem szabad ingerelni a gyermekeket. Az apák ott újfent erre kapnak utasítást: „ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek.”

Néhány szülő kiabál, ordítozik a gyermekeivel. Ez biztosan ingerli a fiatalokat. A Biblia azonban  erre ösztönöz: „Minden rosszindulatú keserűség, harag, indulat, ordítozás és becsmérlő beszéd távolíttassék el tőletek” (Efézus 4:31). A Biblia arra is kér, hogy „az Úr rabszolgája . . . ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd” (2Timóteusz 2:24).

Fordítsatok időt rájuk!

Ahhoz, hogy kellő figyelmet fordíthassatok a gyermekeitekre, arra is késznek kell lennetek, hogy lemondjatok a kedvteléseitekről és kényelmetekről az érdekükben. „Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz” — mondja a Biblia (5Mózes 6:6, 7).

Manapság, amikor hatalmas anyagi terhek nehezednek a szülőkre, csak kevesen tehetik meg, hogy naphosszat együtt legyenek a gyermekeikkel. A Mózes ötödik könyve azonban azt hangsúlyozza, hogy találniuk kell időt rájuk. Ehhez jó szervezésre és áldozatokra van szükség, ám a gyermekeknek szükségük van erre a figyelemre.

Figyeljük meg egy olyan tanulmány eredményét, melyet több mint 12 000 tizenévesről készítettek. A kutatók erre a következtetésre jutottak: „Azok a tizenévesek, akiket erős érzelmi szálak fűznek a szüleikhez, nagyobb valószínűséggel lesznek egészségesek, valamint védettek a veszélyes viselkedésformáktól.” Igen, a gyermekek epekednek a szüleik figyelméért. Egy anya egyszer megkérdezte a gyermekeit: „Ha kérhetnétek bármit, mit kérnétek?” Mind a négy gyermeke ezt válaszolta: „Azt, hogy te és apa többet legyetek velünk.”

A felelősségérzet tehát azt jelenti, hogy kielégítitek gyermekeitek szükségleteit, egyebek között azt, hogy szellemi oktatást igényelnek, és azt, hogy a szüleik jó barátaik legyenek. Segítenetek kell a gyermekeiteknek, hogy rátermett, tiszteletre méltó, becsületes felnőttekké váljanak, akik kedvesen bánnak embertársaikkal, és dicsőséget hoznak Teremtőjükre (1Sámuel 2:26). Igen, a szülők akkor felelősségteljesek, amikor Isten útmutatásainak megfelelően nevelik és fegyelmezik a gyermekeiket.

[Lábjegyzet]

[Kép a 13. oldalon]

A kiabálás és ordítozás szorongást válthat ki egy gyermekből

[Kép a 13. oldalon]

Tölts időt a gyermekeddel!