Nyulak és békák — Megszálltak egy kontinenst!

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

A CSATATÉR egy tönkretett, kopár földdarab. Az egykor bőségesen termő földön most mély lyukak éktelenkednek. Mindenütt harcosok teste hever. Ezek a katonák nincsenek terepszínű ruhába öltözve, lábukon nincs bakancs, és szuronyuk sincs, van viszont puha bundájuk és éles foguk. Elvadult üregi nyulak ezek, melyek csapást mértek Ausztráliára.

Nyulak, nyulak mindenhol

Az üregi nyulak 1859-ben masíroztak be Ausztráliába, méghozzá a kontinens délkeleti csücskén. A helyi sportemberek számára hozták őket erre a vidékre, de hamarosan már nem sportból vadásztak rájuk, hanem kilövésükkel a számukat próbálták kétségbeesetten csökkenteni.

Noha 900 évbe telt, mire sikerült az üregi nyulat meghonosítani Nagy-Britanniában, mindössze 50 év elég volt ahhoz, hogy a nyulak ellepjék Ausztráliának akkora területét, mely nagyobb, mint fél Európa. Mivel a kifejlett nőstények akár negyven utódot is képesek világra hozni évente, a nyulak minden egyes évben 100 kilométerrel előrébb nyomultak a kontinensen. A BRS, mely Ausztráliában vidékkutatással foglalkozik, ezt jelentette ki: „Az emlősök világában ez volt a leggyorsabb térhódítás.” A következmény borzasztó volt.

 A nyulak felfalták az őshonos állatok takarmányát, és kisajátították az üregeiket. Őket teszik felelőssé, hogy bizonyos helyeken kipusztult több faj, sőt, őket okolják erdők kiirtásáért is. Ahogy egy kutató mondja, „megeszik a facsemetéket, ezért amikor a felnőtt fák elpusztulnak, nincs utánpótlás”. Ha a nyulak megszállnak egy kis szigetet, katasztrofális következményekkel lehet számolni. „Azok a nyulak, melyeket 1903-ban telepítettek a Laysan szigetre, 1936-ra három őshonos madárfajt és 26 növényfajból 22-t kipusztítottak . . . 1923-ban a sziget sivár homoktenger volt, ahol már csak néhány satnya fa árválkodott” — derül ki a BRS egyik jelentéséből.

Tömegpusztító fegyverek bevetése

Ausztrália nyulait irtották puskagolyókkal, csapdákkal és mérgekkel. Megépült a híres, 1830 kilométer hosszú Nyúlbiztos Kerítés Nyugat-Ausztrália államban, mely arra volt hivatott, hogy megakadályozza a nyulak előrenyomulását. * De úgy tűnt, a hódító sereget az égvilágon semmi sem állíthatja meg.

Az ellentámadás ideje 1950-ben jött el, amikor is bevetettek egy biológiai fegyvert, a myxomatosis vírust. A vírus jelentősen megtizedelte a nyúlállományt, amely akkorra már hihetetlen méretűre duzzadt, a becslések szerint elérte a 600 milliós egyedszámot. A szúnyogok és bolhák által hordozott myxomatosis csak a nyulakra veszélyes, és csupán két év alatt elpusztított 500 millió betolakodót. Ám a nyulak gyorsan ellenállóvá váltak a betegséggel szemben, és a túlélők iszonyatosan gyorsan szaporodtak. Az 1990-es évekre a számuk úgy 300 millióra szökött. Roppant nagy szükség volt egy újabb ellentámadásra.

Van akinek rossz, van akinek jó

1995-ben bevetettek egy újabb biológiai fegyvert Ausztráliában, a nyulak vérzéses betegségének (RHD) a vírusát. Az RHD először Kínában ütötte fel a fejét 1984-ben. 1998-ra eljutott Európába, és nemsokára 30 millió házinyulat ölt meg Olaszországban. Az RHD kárt okozott az európai nyúltenyésztőknek, az ausztráliai gazdálkodók viszont örömmel nyugtázták, hogy a bevetése utáni két hónapban tízmillió nyúl pusztult el. A jelek szerint a vírus csak a nyulakra van hatással. Az állatok a megfertőződés után 30-40 órával elpusztulnak, s nincs látható jele annak, hogy szenvednének. Az RHD 2003-ra Ausztrália számos, szárazabbnak számító térségében 85 százalékkal vagy még nagyobb arányban csökkentette a nyulak számát.

Minthogy a nyulak nem rágcsálták le a leveleket, Dél-Ausztrália állam egyik nemzeti parkjában az őshonos orchideák száma öt éven belül megnyolcszorozódott. Ennek az államnak a többi részén „az őshonos bokrok figyelemre méltó kezdeti regenerálódása megy végbe . . . azokon a területeken, ahol rendszeresen pusztította a nyulakat a betegség” — jegyzi meg az Ecos című folyóirat. Nyulak híján az olyan betelepített ragadozók, mint a rókák és az elvadult  macskák száma is csökken egyik-másik területen. Az ökológusok és a gazdálkodók egyaránt örülnek, hogy ilyen hatékony ez az új fegyver, mivel a nyulak évente 600 millió ausztrál dollárba kerülnek az ország gazdaságának. De azt még nem tudni, hogy hosszú távon milyen hatása lesz a betegségnek Ausztrália szívós nyúlpopulációjára.

Ünnepelt lovagból csúf béka

Noha a tudósok talán csatát nyertek az elvadult nyulak ellen, úgy tűnik, hogy nem képesek felvenni a harcot egy újabb betolakodóval, az aga, vagy más néven óriás varanggyal. A nyúlhoz hasonlóan ez a varangy sem csak úgy besurrant az országba, hanem szántszándékkal betelepítették őt. Miért?

A XX. század elején két bogárfaj veszélyeztette Ausztrália cukornádtermesztését, mely jelenleg kétmilliárd dollárt hoz a gazdaságnak. 1935-ben a telhetetlen bogárevő hírében álló, ököl nagyságú kétéltűt, a Bufo marinust a cukornádtermesztők megmentőjének tartották. Bár néhány tudós kifejezte rosszallását, mégis hoztak be varangyokat Dél-Amerikából Hawaiin keresztül, majd elengedték azokat Queensland cukornádültetvényein.

Szabadon bocsátásuk után az aga varangyok tudomást sem vettek a bogarakról, és fellázadtak. A varangyok a fejlődésük minden szakaszában, lárvakoruktól kezdve felnőttkorukig, mérgezőek. Miközben ebihalból varanggyá alakulnak, különleges mirigyek nőnek a bőrük alatt, melyek rendkívül mérgező, tejszerű anyagot választanak ki, amikor az állat megijed. Az aga varangyok ismereteink szerint megölik az Ausztráliában élő gyíkokat, kígyókat, dingókat, sőt, még azokat a krokodilokat is, melyeknek botor módon rájuk támad gusztusuk. A varangyok igen szaporák, és most már olyan helyeken is megtalálhatók, melyek több mint 900 kilométerre vannak azoktól a pontoktól, ahol eredetileg szabadjára engedték őket. Populációik csaknem tízszer akkorák, mint amekkorák az őshazájukban, Venezuelában. Ők is hasonló csapással sújtanak, mint amelyről a Bibliában olvashatunk: ellepik a mezőket, lakásokat, és megbújnak a vécécsészékben. Évente 30 kilométert haladnak előre, így most már elértek egy olyan helyet, melyet a varangyok paradicsomának nevezhetnénk, vagyis a világörökség részét képező Kakadu Nemzeti Parkot az Északi-területen. Az ausztrál kormány dollármilliókat költött a varangyok terjeszkedésének megakadályozását célzó kutatásokra, de még nem sikerült hathatós módszert találni. A harc még nem ért véget, és eddig a varangyok állnak nyerésre.

Miért alakult ki a konfliktus?

A háborítatlan ökoszisztémákban az élő szervezeteknek megvannak a maguk természetes szabályozói, melyek korlátozzák a populációk létszámát. Ám amikor kiszabadulnak a természetes környezetük szabta kontroll alól, látszólag ártalmatlan teremtmények olyan gyorsan elszaporodhatnak, hogy annak végzetes következményei lesznek.

Az első európai telepesek, akik Ausztráliába érkeztek, nem látták előre, hogy milyen hatalmas kár származik majd abból, ha nem szabályozzák a betelepített állatok és növények populációit. Az igaz, hogy sok bevitt faj hasznosnak bizonyult. Igazából Ausztrália manapság nem is lehetne meg betelepített növény- és állatfajok — juhok, szarvasmarhák, búza, rizs és még sorolhatnánk, hogy mi minden — nélkül. Ám a nyúl és az aga varangy esete józanságra int minket, hogy mennyire vigyázni kell, amikor az ember arra adja a fejét, hogy befolyásolja a föld káprázatosan bonyolult élővilágát.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Hősből gonosztevő. Még nem ért véget az aga varangy inváziója

[Forrásjelzés]

U.S. Geological Survey/photo by Hardin Waddle

[Kép a 26. oldalon]

Szomjas betolakodók egy tócsánál a Wardang szigeten (Spencer-öböl, Dél-Ausztrália állam)

[Forrásjelzés]

By courtesy of the CSIRO

[Képek forrásának jelzése a 25. oldalon]

Nyulak: Department of Agriculture, Western Australia; béka: David Hancock/© SkyScans