Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Anyák, akik helytállnak

Anyák, akik helytállnak

Anyák, akik helytállnak

MANAPSÁG sok anya helyzetét megnehezíti, hogy dolgoznia kell a családja anyagi boldogulása érdekében. Ezenkívül különféle okok miatt néhányuknak magukra utalva kell felnevelniük a gyermekeiket.

Margarita, egy mexikói anya egyedül neveli két gyermekét. „Nehéz nekik erkölcsi és szellemi útmutatást nyújtanom — jegyzi meg. — Egyszer a kamasz fiam ittasan jött haza egy buliról. Figyelmeztettem, hogy ha még egyszer előfordul, nem fogom beengedni a házba. A következő alkalommal, fájó szívvel, kizártam őt. Szerencsére nem fordult elő többé ilyesmi.”

Nem sokkal később Margarita elkezdte tanulmányozni a Bibliát, ami segített neki, hogy erkölcsi értékeket neveljen a gyermekeibe. Ma mindkét gyermeke Jehova Tanúi teljes idejű szolgái közé tartozik.

Amikor a férjek külföldre mennek

A kevésbé fejlett országokból számos férj gazdagabb vidékekre költözik munka reményében, s így a feleségre hárul a gyermeknevelés feladata. Laxmi, egy nepáli anya ezt mondja: „A férjem már hét éve él külföldön. A gyermekeink kevésbé engedelmeskednek nekem, mint az apjuknak. Ha ő itthon lenne, és gondoskodna vezetésről, könnyebb lenne a helyzet.”

Laxmi a nehézségek ellenére helytáll. Mivel nem annyira iskolázott, megkért másokat, hogy korrepetálják a nagyobb gyermekeit. Fokozott figyelmet fordít gyermekei szellemi oktatására, méghozzá úgy, hogy hetente tanulmányozza velük a Bibliát. Naponta megbeszélnek egy bibliaverset, és rendszeresen elviszi gyermekeit a keresztény összejövetelekre.

Iskolázatlan anyák

Egyik-másik országban az okoz gondot, hogy a nőknek viszonylag nagy százaléka nem tud írni és olvasni. Aurelia, egy hatgyermekes mexikói anya a következő szavakkal érzékelteti, hogy milyen hátrányos helyzetben vannak a tanulatlan anyák: „Anyukám azt mondogatta, hogy a nőknek nem kell tanulniuk. Ezért nem tanultam meg olvasni, és nem tudtam segíteni a gyermekeimnek a házi feladatuk elkészítésében. Ez rossz volt. Mivel nem akartam, hogy ők is annyit szenvedjenek, mint én, keményen dolgoztam, hogy taníttathassam őket.”

Már az is sokat jelent, ha egy anya némileg iskolázott. Találó a mondás: „Tanítsd a nőt, a férfiak tanítóit képzed.” A nepáli Bishnu, három fiú édesanyja, egykor analfabéta volt, de annyira szerette volna megismerni a bibliai igazságokat, és belevésni azokat a gyermekeibe, hogy óriási erőfeszítést tett az írás-olvasás elsajátítására. Ellenőrizte, hogy a gyermekei elkészítik-e a házi feladatukat, és rendszeresen ellátogatott az iskolájukba, hogy megbeszélje a tanáraikkal, hogy megy nekik a tanulás.

Bishnu fia, Silash ezt mondja a szellemi és erkölcsi oktatásról, melyben részesültek: „Az tetszett legjobban, hogy amikor hibáztunk, anya bibliai példákkal igazított helyre minket. Ez a tanítási módszer hatékony volt, és segített elfogadnom a tanácsot.” Bishnu hatásosan oktatta fiait, mivel mindhárman istenfélő fiatalemberekké váltak.

„Csak általános iskolába jártam — tudjuk meg a mexikói Antoniától, aki két gyermeket nevel. — Egy elszigetelt faluban laktunk, és még a legközelebbi középiskola is jókora távolságra volt. De azt akartam, hogy a gyermekeim tanultabbak legyenek, mint én, ezért sok időt fordítottam rájuk. Megtanítottam nekik az ábécét és a számokat. A lányom már iskoláskora előtt betűzni tudta a nevét, és le tudta írni az ábécé betűit. A fiam pedig óvodáskorában már jól olvasott.”

Milyen szellemi és erkölcsi oktatást nyújtott Antonia a gyermekeinek? „Bibliai történetekre tanítottam őket — emlékszik vissza. — Mielőtt a lányom megtanult beszélni, már el tudott mutogatni bibliai történeteket. A fiam négyévesen tartotta az első nyilvános felolvasását a keresztény összejövetelen.” Sok olyan anya van, aki bár iskolázatlan, mégis helytáll gyermekei tanítójaként.

Szembeszállva a káros szokásokkal

A mexikói cotzilok közt bevett szokás, hogy 12-13 éves lányukat eladják feleségnek. A lányokat gyakran náluk jóval idősebb férfiakhoz kényszerítik, akik egy második vagy harmadik feleséget akarnak. Ha a férfi elégedetlen a lánnyal, visszaküldheti, és visszakapja a pénzét. Petrona gyermekként szembesült ezzel a szokással. Édesanyját is eladták, gyermeket szült, majd elváltak tőle; és akkor még csak 13 éves volt! Az első gyermek meghalt, és Petrona anyját még kétszer eladták. Összesen nyolc gyermeknek adott életet.

Petrona nem vágyott ilyen sorsra. Mit tett ellene? „Amikor befejeztem az általános iskolát — meséli —, megmondtam anyának, hogy nem akarok férjhez menni, hanem tovább akarok tanulni. Anya kijelentette, hogy semmit sem tud tenni értem, és hogy apámmal kell beszélnem.

»Férjhez mész — jelentette ki apa. — Beszélsz spanyolul, tudsz olvasni. Mit akarsz még? Ha tanulni szeretnél, akkor magadnak kell fizetned a tanulmányaidat.«

Így is történt. Hímzéseket készítettem, hogy fedezni tudjam a költségeimet.” Így sikerült elkerülnie, hogy eladják. Miután Petrona felnőtt, édesanyja tanulmányozni kezdte a Bibliát, és ez bátorságot öntött belé, hogy bibliai alapelvekre oktassa Petrona húgait. Saját tapasztalataiból okulva meg tudta tanítani nekik, hogy milyen szomorú következményei vannak, ha a lányokat eladják feleségnek.

Említsünk meg egy másik szokást. Számos helyen csak az apa fegyelmezheti a fiúgyermekeket a családban. „A cotzil nőkbe belesulykolják, hogy ők alacsonyabb rendűek a férfiaknál — jegyzi meg Petrona. — A férfiak basáskodnak. A kisfiúk ellesik ezt tőlük, és így feleselnek az anyjukkal: »Nem mondhatod meg nekem, mit csináljak. Ha nem apa mondja, akkor nem engedelmeskedem.« Az anyák tehát nem taníthatják fiaikat. De most, hogy anya ismeri a Bibliát, sikerül oktatnia az öcséimet. Fejből tudják az Efézus 6:1, 2-t: »Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek . . . Tiszteld apádat és anyádat.«”

Mary, egy nigériai anya, ezt jegyzi meg: „Ott, ahol felnőttem, a kultúra nem teszi lehetővé, hogy az anyák tanítsák vagy fegyelmezzék a fiaikat. De elhatároztam, hogy Timóteusz nagyanyjának, Loisznak és anyjának, Eunikénak a bibliai példáját fogom követni, és nem fogom hagyni, hogy a helyi szokások eltántorítsanak attól, hogy oktassam a gyermekeimet” (2Timóteusz 1:5).

Néhány országban megszokott a nők körülmetélése, vagyis nemi szerveinek megcsonkítása. A beavatkozás során eltávolítják a lányok külső nemi szervének egy részét vagy legnagyobb hányadát. Erre a szokásra egy híres manöken és az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapjának a különmegbízottja, Waris Dirie hívta fel a nyilvánosság figyelmét. A szomáliai szokásoknak megfelelően gyermekkorában őrajta is végrehajtatta az édesanyja ezt a beavatkozást. Egy jelentés szerint a közel-keleti és afrikai nők, illetve lányok közül 8-10 milliót fenyeget az a veszély, hogy erre a sorsra jut. A becslések alapján még az Egyesült Államokban is 10 000 lány van veszélyeztetve.

Mi van e szokás hátterében? Némelyek úgy gondolják, hogy a női nemi szervek bűnösek, tisztátalanná teszik a lányokat, vagyis így nem adhatók férjhez. Ezenkívül a nemi szervek egy részének az eltávolítását biztosítéknak veszik arra nézve, hogy a lány szűz marad a házasságáig, utána pedig hűséges lesz. Ha az anya nem tartja magát ehhez a szokáshoz, azzal kivívja a férje és a helyi közösség haragját.

Jó néhány anya azonban felismeri, hogy semmi — semmiféle vallási, egészségügyi, higiéniai ok — nem indokolja ezt a fájdalmas beavatkozást. Egy könyvből, melyet Nigériában adtak ki, kiderül, hogy sok anya bátran fellép ellene, hogy ez történjen a lányával (Repudiating Repugnant Customs).

Leszögezhetjük hát, hogy a sok nehézség ellenére az anyáknak a világ minden részén sikerül megvédeniük és oktatniuk a gyermekeiket. Vajon igazán értékelik az erőfeszítéseiket?

[Kiemelt rész/kép az 5. oldalon]

„Egyik tanulmány után a másikból derül ki, hogy csak akkor hatásos egy fejlesztési stratégia, ha központi szerepet kapnak benne a nők. Ha teljesen bevonják őket, annak haszna azonnal látható: a családok egészségesebbé válnak; több és jobb étel kerül az asztalukra; több lesz a bevételük, megtakarításuk, és több pénzt tudnak újra befektetni. És ami igaz a családokra, az a közösségekre is igaz, és hosszú távon egész országokra is” (Kofi Annan, ENSZ-főtitkár, 2003. március 8.).

[Forrásjelzés]

UN/DPI photo by Milton Grant

[Kiemelt rész/képek a 8. oldalon]

Áldozatot hozott értünk

Egy brazil fiatalember, Juliano ezt mondja: „Amikor ötéves voltam, anya ígéretes karrier előtt állt. A húgom megszületésekor azonban úgy döntött, hogy feladja az állását, hogy foglalkozhasson velünk. A munkahelyén a tanácsadók megpróbálták lebeszélni arról, hogy kilépjen. Azt mondták neki, hogy miután a gyermekei házasságot kötnek, és kirepülnek a családi fészekből, minden, amit értük tett, semmivé válik, és valami olyasmibe fektet be, amiért semmit sem kap cserébe. De mondhatom, tévedtek: én sohasem fogom elfelejteni a szeretetét.”

[Képek]

Juliano anyja a gyermekeivel; balra: Juliano ötévesen

[Képek a 6. oldalon]

Bishnu megtanult írni és olvasni, majd segített fiainak, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek

[Képek a 7. oldalon]

Antonia kisfia fel szokott olvasni a keresztény összejöveteleken

[Képek a 7. oldalon]

Petrona önkéntesként dolgozik Jehova Tanúi mexikói fiókhivatalában. Anyukája, aki Tanú lett, Petrona testvéreit tanítja

[Kép a 8. oldalon]

Waris Dirie, a nők megcsonkítása elleni hadjárat híres szószólója

[Forrásjelzés]

Photo by Sean Gallup/ Getty Images