Az anyák nehézségei

„Az emberiség szempontjából lényegbevágóak azok a feladatok, amelyeket otthon kell ellátni . . . Ha az anyák nem tesznek eleget kötelességüknek, akkor vagy nem lesz következő nemzedék, vagy ha lesz, akkor olyan, hogy jobb lenne, ha nem is lenne” (Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke).

NYILVÁNVALÓ, hogy anyák nélkül nem létezne emberi élet, de a nők szerepe nem korlátozódik a gyermekszülésre. Az anyáknak a világ legtöbb részén betöltött szerepéről egy író ezt jegyezte meg: „Ők minden egyes gyermek egészségének, taníttatásának, értelmének, személyiségének, jellemének és érzelmi kiegyensúlyozottságának fő védelmezői.”

Az anyák sok-sok feladata közé tartozik, hogy tanítsák a gyermekeiket. Mivel a gyermekek az első szavaikat és a kifejezésmódjukat általában az anyjuktól tanulják, az elsőként elsajátított nyelv több helyen anyanyelv néven él a szóhasználatban. Az anyák általában több időt töltenek naponta a gyermekeikkel, mint az apák, ezért sokszor ők a gyermekeik elsődleges tanítói és fegyelmezői. Ezért tartja azt a mondás, hogy az ismereteinket „az anyatejjel szívjuk magunkba”, elismerve ezzel az anyák fontos szerepét.

Teremtőnk, Jehova Isten is tiszteli az anyákat. Kitűnik ez abból, hogy „az Isten ujjával” kőtáblákra írt tízparancsolat egyike erre ösztönzi a gyermekeket: „Tiszteld apádat és anyádat” (2Mózes 20:12; 31:18; 5Mózes 9:10). Ezenkívül egy bibliai példabeszéd ’az anya törvényéről’ beszél (Példabeszédek 1:8). Manapság széles körben elismerik, mennyire lényeges tanítani a gyermekeket életük első három évében, vagyis abban az időszakban, amikor legtöbbjükkel jobbára az édesanyja foglalkozik.

Milyen nehézségek vannak?

Sok anya a család anyagi boldogulása érdekében arra kényszerül, hogy munkát vállaljon, és ez megnehezíti  számára, hogy tanítsa a gyermekeit a formálhatóságuk szempontjából döntő fontosságú években. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének statisztikai adataiból kitűnik, hogy számos fejlett országban a háromévesnél kisebb gyermekeket nevelő anyáknak több mint a fele dolgozik.

Ráadásul nemritkán az anyák egyedül látják el a gyermeknevelés nehéz feladatát, mivel a férj elmegy otthonról, hogy munkát találjon egy másik városban vagy országban. A jelentésekből például az tűnik ki, hogy Örményország néhány területén a férfiaknak csaknem az egyharmada külföldre megy munkát keresni. Más anyák azért nevelik egyedül a gyermekeiket, mert a férjük elhagyta őket, vagy meghalt.

Vannak országok, ahol számos anya helyzetét az nehezíti meg, hogy ő maga sem részesült oktatásban. Az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Tanácsa úgy becsüli, hogy a világon élő 876 millió írni és olvasni nem tudó személynek a kétharmada nő. Mi több, az UNESCO szerint Afrikában, az arab államokban, valamint Kelet- és Dél-Ázsiában a nők több mint 60 százaléka analfabéta. Továbbá sok férfi véli úgy, hogy szükségtelen a nőket oktatni, sőt, ha ez megtörténne, alkalmatlanná válnának az anyaságra.

Az Outlook magazin azt mondja, hogy az indiai Kerala állam egyik körzetében, ahol megszokott, hogy a lányok már 15 évesen gyermeket szülnek, senki sem akar tanult feleséget. A szomszédos Pakisztánban több figyelmet kapnak a fiúgyermekek. A neveltetésük során felkészítik őket arra, hogy jól fizető állást találjanak, hogy támogatni tudják majd idős szüleiket. A Women’s Education in Developing Countries című könyv szerint ezzel szemben „a szülők nem fordítanak pénzt a lányaikra, mivel nem gondolják róluk, hogy anyagilag hasznára válhatnak a családjuknak”.

Majd ott vannak a helyi szokások. Néhány országban például az anyáktól elvárják, hogy támogassanak olyan gyakorlatokat, mint fiatal lányuk feleségnek való eladása és a nemi szerveinek megcsonkítása. Ezenkívül nem nézik jó szemmel, hogy az anyák tanítsák és fegyelmezzék a fiaikat. Vajon muszáj az anyáknak követniük az ilyen szokásokat, és engedniük, hogy más tanítsa a fiúgyermekeiket?

A következő cikkekből látni fogjuk, hogy miként küzdenek meg egyes anyák az efféle nehézségekkel. Ezekkel a cikkekkel szeretnénk azt is elérni, hogy az anyák és az anyaság nagyobb tiszteletben álljon, és igyekszünk rávilágítani, hogy mi a kiegyensúlyozott nézet az anyák tanítói szerepéről.

[Kiemelt rész/kép a 4. oldalon]

„Az anyák szerepe létfontosságú, amikor a gyermek intelligenciájának a növeléséről, kíváncsiságának a felcsigázásáról, valamint a kreativitásának kifejlesztéséről van szó” (területi konferencia a gyermekek jogairól, Burkina Faso, 1997).

[Képek a 3. oldalon]

Az anyák nagyban hozzájárulnak minden egyes gyermek egészségéhez, tanításához, személyiségének fejlesztéséhez és érzelmi kiegyensúlyozottságához