„Hulladék” DNS?

SOK kutató az evolúció szemüvegén át tekint a biológiára, genetikára és a tudomány egyéb efféle területeire. Ez gyakran téves következtetéshez vezeti őket. Az első darwinista tudósok például csökevénynek minősítettek olyan szerveket, mint a vakbél, az agyalapi mirigy és a mandula. Evolúciós maradványoknak tartották ezeket, mivel úgy tűnt, nincs már semmilyen funkciójuk. Idővel azonban nyilvánvalóvá vált, milyen fontos szerepet töltenek be. Az evolucionistáknak ezért félre kellett tenniük korábbi nézeteiket.

Hasonló fejlemény ment végbe a genetikában. A kezdeti kutatások alapján azt feltételezték, hogy az emberekben és más élőlényekben a DNS úgy 98 százalékának nincs funkciója. Így hát sokan, akikre hatással volt az evolúciós elmélet, arra a következtetésre jutottak, hogy a DNS nem más, mint „evolúciós hulladék” — és ez a nézet egykettőre széles körben elfogadottá vált.

Ámde újfent hamisnak bizonyult egy feltevés, mely a darwinizmusra épült. Nemrégiben a tudósok rájöttek, hogy a „hulladék” DNS létfontosságú szerepet tölt be a testben, mivel az RNS (ribonukleinsav) olyan különleges típusait termeli, melyek elengedhetetlenek az élethez. John S. Mattick, a Queenslandi Egyetemhez (Ausztrália) tartozó Molekuláris Biológiai Intézet igazgatója szerint, ami a „hulladék” DNS elméletének gyors elfogadását illeti, ez „tipikus esete annak, hogy a közfelfogáshoz való ragaszkodás miként szorítja háttérbe a tények tárgyilagos elemzését, ebben az esetben 25 éven át”. Majd hozzáteszi, hogy erre a tévedésre „úgy fogunk emlékezni, mint a molekuláris biológia történetének egyik legnagyobb melléfogására”.

Vajon nem bölcsebb úgy tekinteni a DNS-re, mint egy intelligens Tervező alkotására? Azok, akik így tesznek, tudják, hogy idővel általában tisztázódik, hogy miért vannak Isten keze művének zavarba ejtő jellegzetességei. Ezek a felfedezések nemhogy kiábrándítják őket, hanem még növelik is a csodálatukat (Példabeszédek 1:7; Prédikátor 3:11).

[Képek forrásának jelzése a 21. oldalon]

DNS: Photo: www.comstock.com; kutató: Agricultural Research Service, USDA