Katolicizmus egy csipetnyi Afrikával

Az Ébredjetek! brazíliai írójától

SALVADORBAN, Brazília Bahia szövetségi államának székhelyén hatalmas ünnepléssel köszöntik az újévet. Egy körmenet több száz nővel az élén a katolikus Bonfim-templomhoz vonul, és illatos vízzel lemossa a lépcsőket. A rituáléval Oxalának, a teremtés afrikai istenének róják le tiszteletüket.

Az ünnepélyes szertartást egy körülbelül egymillió fős tömeg nézi végig, majd a jelenlévők afrikai ütőhangszerek ritmusára mozogva vad utcabálon vesznek részt.

Ez a 250 éves rituálé szembeszökő példája a szinkretizmusnak — ami különféle vallási nézetek keveredését jelöli —, és nagyon jól jellemzi a brazil katolicizmust. Állítólag több mint 70 millió brazil ember van közvetlen vagy közvetett kapcsolatban a candombléval, umbandával, xangôval és más afrobrazil vallásokkal. A nagy többségük mégis katolikusnak vallja magát.

Hogyan keveredtek így össze a vallások? Mit szól mindehhez a katolikus egyház? És vajon a hitnézetek vegyítése dicséretes vagy kerülendő dolog?

„Ugródeszka . . . az igaz hithez”

A becslések eltérőek, de a XVI. század közepétől 1888-ig — amikor a rabszolgatartást végül eltörölték — valószínűleg több mint hatmillió jorubát, bantut és más törzsekből való afrikait vittek Brazíliába. Így hát a hagyományos afrikai hitnézetek és a katolikus hitvallás keveredése Brazíliában a rabszolgatartás hagyatéka.

Míg a katolikus egyház ragaszkodott hozzá, hogy az összes rabszolga meg legyen térítve, áldását adta arra, hogy a katolicizmusba afrikai vallási elemek keveredjenek. Roger Bastide történész szerint a jezsuita misszionáriusok azon a véleményen voltak, hogy a bennszülött afrikaiakat, akárcsak a gyerekeket, zenével és tánccal kell a katolikus  hithez édesgetni, valamint a címek és tisztes pozíciók iránti szeretetükkel. „Nem szabad őket arra kényszeríteni, hogy teljesen elszakadjanak a hagyományaiktól — írta Bastide —, hanem meg kell vizsgálni a szokásaikat, és az elfogadhatóakat ugródeszka gyanánt használni az igaz hithez.”

Több, afrikaiak alkotta vallási közösségben — úgymint a katolikus „Szent” Benedeknek vagy az Olvasós Szűznek hódoló testvériségekben — sok afrikai hagyomány „keresztény” mázat kapott. Évente egyszer, „Szent” Benedek ünnepnapján ezek a vallási közösségek királyt és királynőt választanak maguknak a tagjaik közül. A szokás a trónon egymást követő afrikai törzsi királyok mintájára alakult ki.

„Szentek” vagy orixák?

A katolicizmusnak és az afrikai vallásoknak szerves részét képezi az a hit, hogy Isten és az emberek között számos közbenjáró szolgál. A joruba törzs tagjai például orixákban hittek. Azt tartották róluk, hogy istenné vált harcosok és királyok, akiknek hatalmuk van a természet erői felett, és közvetítőként szolgálnak az emberek és a legfelsőbb isten, Olorun között. Ehhez hasonlóan a római katolikusok hite szerint „szentek” járnak közben Istennél az emberek érdekében. A katolikusoknak továbbá vannak konkrét „szentjeik”, akiket segítségül hívhatnak, amikor bizonyos helyzetekben védelemre van szükségük.

Sok rabszolga ahelyett, hogy hátat fordított volna az orixáknak, hasonló tulajdonságokkal felruházott „szentek” tiszteletével álcázta az orixák iránti odaadását. Így vált a jorubák háborús istene, Ogun a katolikus „Szent” Antallá, illetve Györggyé, akiket katonaként és hősként tart számon a kereszténység.

Hasonló módon Yemanját, minden orixá anyját és a tengerek istennőjét Szűz Mária különböző „jelenéseivel” azonosítják. Bonfim Urát, Salvador legnépszerűbb „szentjét” Oxalával, a joruba panteon legfelsőbb orixájával tették egyenlővé. Ezt a társítást a mai napig megünneplik egy évenkénti szertartással, a templom lépcsőinek a lemosásával. *

„Az itteniek őszintén és egyforma meggyőződéssel hisznek mind Jézusban és a katolikus szentekben, mind az orixákban” — jegyzi meg egy salvadori katolikus vezető. „Sokan játszi könnyedséggel váltogatják a vallásukat — folytatja egy brazil antropológus. — Amikor vége a misének, kisétálnak a katolikus templomból, és egyenesen [egy afrikai] candombléközpontba tartanak.”

A katolicizmus és az afrikai hitnézetek keveredése kényes téma. Lucas Moreira, a Brazil Katolikus Episzkopális Konferencia korábbi elnöke határozottan kijelentette: „Mindenki kövesse a maga vallását, és ne keverjen bele más hitnézeteket.” Egy másik katolikus püspök viszont ezt mondja: „Szinkretizmus létezik, hiába intézkedik ellene az egyház.”

A csatavonal kirajzolódott. A konzervatív egyházi vezetők az általuk pogánynak és démoninak tartott elemek ellen harcolnak, míg mások azt szorgalmazzák, hogy az afrikai szimbólumok és a tánc is legyen része a katolikus egyház szertartásainak.

Mit mondana Jézus?

Jézus Krisztus, a keresztényiség Megalapítója számos különböző vallási és etnikai csoportnak prédikált. De a következő kijelentéséből nem volt hajlandó engedni: „az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt” (János 4:23). Emellett Jézus azt mondta, hogy az Atya, Jehova Isten, az Ő Szava, a Biblia által tárja fel az igazságot (János 17:17).

Jézus azt az utasítást adta a követőinek, hogy tanítsanak ’minden nemzetből való embereket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt’ (Máté 28:19, 20). Soha még csak célzást sem tett arra, hogy a követői módosítsák a tanításait, hogy vonzóbbá tegyék őket azok számára, akik más hagyományokhoz és hitnézetekhez ragaszkodnak. Az apostolok napjaiban néhányan megpróbáltak más vallásokból átvett elgondolásokat és szokásokat terjeszteni. Próbálkozásaik azonban ítéletet vontak maguk után. „Jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat” — írta Pál apostol. Majd hozzátette: ’és Isten befogad titeket’ (2Korintusz 6:17).

[Lábjegyzet]

[Képek a 12. oldalon]

Afrobrazil papnők a templom lépcsőit mossák

Tömeg a Bonfim-templom lépcsőin Brazíliában

[Forrásjelzések]

Fent: De: A Tarde​—Wilson da Rocha Besnosik; lent: De: A Tarde​—Antônio Queirós