Múzeumok — Miért érdemes meglátogatni őket?

AZ Egyesült Államok fővárosa, Washington * úgy vonzza a turistákat, mint a mágnes. Mi csalogatja őket ide? A város egyik fő látványossága a Fehér Ház, az elnök hivatalos rezidenciája a Pennsylvania Avenue 1600 alatt. Ez a helyi jellegzetességnek számító épület több mint másfél millió látogatót vonz évente. A vendégek kijelölt szobákba is bemehetnek, melyek más-más korok stílusát tükrözik. A bútorzat értékes antik darabokból áll, antik porcelánnal és ezüst evőeszközkészlettel kiegészítve.

Ugyancsak megkapó épület a Capitolium, mely a közel 300 millió lakosú Egyesült Államok kormányának székhelye. A termekben és folyosókon sétálva neves múltbeli politikusok szobrait tekintheted meg. Ha nyitva tartod a szemed, néhány híres szenátort és képviselőházi tagot is megpillanthatsz. De nem minden turista kíváncsi ezekre az épületekre. Sokan érdekesebbnek tartják a város kulturális központjait, a múzeumokat és galériákat.

Washingtonban olyan sok a múzeum és galéria, hogy lehetetlen lenne mindet ismertetnünk, és nagyon hosszú időt kellene valakinek a városban töltenie ahhoz, hogy mindet végigjárhassa. Lássuk, mennyit sikerül megismernünk mindössze néhány napi itt-tartózkodás alatt.

A múzeumok múzeuma

Nem is kérdéses, hogy az érdeklődés középpontjában a Smithsonian Intézet áll. Miért? Mert a Smithsonian nem csupán egyetlen múzeum, hanem múzeumok és tudományos központok egész sora. A Smithsonian-kastélyt könnyű megtalálni a másfél kilométer hosszú Mall parkövezetnél, melynek egyik végében a Capitolium, a másikban pedig a Washington-emlékmű áll. A kastély az a színes, vörös homokkőből emelt épület, amelyet ha a Washington-emlékmű irányába nézel, a híres parksáv bal oldalán láthatsz.

 Melyik a Smithsonian Intézet legnépszerűbb létesítménye? Mai tudományos világunkban természetesen a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Múzeum, melyet egy útikönyv „a világ leglátogatottabb múzeumaként” jellemez. Minek köszönheti népszerűségét? A múzeumban 23 nagy kiállítóterem található, és a kiállított tárgyak — sokuk a mennyezetről függ — a repülés izgalmas történetét mutatják be. „A repülés mérföldkövei” című kiállítás hatalmas. Látogatói még a Flyert is megtekinthetik, azt a repülőt, amellyel 1903-ban Orville Wright egy korszakalkotó pillanatban a levegőbe emelkedett az észak-karolinai Kitty Hawknál. Néhány lépéssel odébb Charles Lindbergh Spirit of Saint Louis nevű repülőgépe látható, melyet Lindbergh kimondottan azzal a céllal építtetett, hogy ő legyen az első, aki egyedül átrepül az Atlanti-óceán felett, amit 1927-ben meg is tett, és díjat kapott érte. A múzeumban természetesen modern kiállítások is megtekinthetők, melyek történelmi jelentőségű űrrepülőgépeket mutatnak be, és olyan köveket, amelyeket a Holdról hoztak le az űrhajósok.

Szeretnél pénzt látni?

A Washington-emlékműtől gyalog is kényelmesen megközelíthető a parkövezet déli végében az az épület, melyet minden évben több ezer kíváncsi állampolgár keres fel. Nyilván néhány mintapéldány is van a zsebükben abból a termékből, melyet ezen a helyen készítenek — bankjegyek! Igen, a bankjegynyomda (Bureau of Engraving and Printing) épületében vagyunk. A 40 perces túra során bemutatják a metszés, illetve nyomtatás folyamatát, mely a mindennapi pénzügyletek során használt dollárbankjegyek előállításához szükséges. Több mint 140 milliárd dollár értékű pénzt állítanak itt elő évente! Vajon államtitokként őrzik a különleges papír összetevőit? Milyen hosszú ideig lehet forgalomban egy bankjegy? Milyen módszerekkel védik ki a pénzhamisítók próbálkozásait? Mindegyik kérdésre — és még sok másra is — választ kap a látogató a túra során.

A nyomda mellett egy sajátos épület áll, melyet 1993-ban nyitottak meg, és mely a világ minden részéről vonzza a látogatókat: az elgondolkodtató Holokauszt-emlékmúzeum.

 Egy múzeum, mely tömeggyilkosságról és a túlélésről szól

A holokauszt egy görög szó származéka, mellyel a Bibliában az egészen elégő felajánlásokra utalnak (Héberek 10:6). De ami a múzeum nevét illeti, „a holokauszt az európai zsidók államilag támogatott, szisztematikus üldözésére és legyilkolására utal, melyet a náci Németország és annak csatlósai végeztek 1933 és 1945 között”. A zsidók voltak az elsődleges célpontok, de az államvezetés a romákkal, a fogyatékosokkal, a lengyelekkel, a szovjet hadifoglyokkal, a homoszexuálisokkal, Jehova Tanúival, illetve az eltérő politikai eszméket valló egyénekkel is végezni akart.

Amikor az ember belép az épületbe, nem az az első benyomása, hogy milyen szívélyes a fogadtatás. A náci koncentrációs táborok a megfélemlítés eszközei voltak. A múzeum ezt az érzést sugallja. Egy toronymagas, rideg, személytelen, acélból és téglából épült, gyárra emlékeztető építményben találjuk magunkat. Az első szinten lévő „Tanúbizonyság terméből” fel lehet látni a harmadik szintet befedő acél- és üvegtetőig. Egy hivatalos tájékoztató füzet azt írja, hogy az üvegtetőn keresztül a látvány „torz, rendellenes és bizarr”. Az építész célja az volt, hogy olyan légkört teremtsen, mely azt az érzést kelti a látogatóban, hogy „valami nagyon nincs rendjén”.

A múzeum ötszintes, de a nyilvánosság számára a főbb látnivalók a negyediktől a második szintig tekinthetők meg. Azt javasolják, hogy az ember a negyedik szinten kezdje a nézelődést. A múzeumot egyénileg lehet végigjárni, és két-három órát vesz igénybe. A kiállítások olyan élethűen jelenítik meg az áldozatok üldözését és legyilkolását, hogy 11 éven aluli gyermekeknek nem javasolt az állandó kiállítás megtekintése. Számukra egy külön kiállítás működik az első  szinten „Dániel története” címmel, amely a holokauszt történetét egy gyermek szemszögéből mutatja be, aki a náci Németországban élt.

Zord, visszataszító acélkocsikra emlékeztető liftekkel lehet felmenni a negyedik szintre. A történet ezen az emeleten kezdődik „A náci támadás, 1933—39” címmel. Elmeséli, hogyan ragadta magával a náci propaganda a német lakosságot, és ültetett el félelmet és rettegést az emberek szívében, különösen a több millió német zsidó szívében. Mi vár ránk a harmadik szinten?

Az itt látható bemutató baljóslatú címe: „A végső megoldás: 1940—45”. A kiállítás „a gettókról, deportálásokról, kényszermunkáról és koncentrációs táborokról nyújt képet, valamint beszámol a »végső megoldásról« [a zsidók és mások kiirtásáról] olyan gyilkos eszközök által, mint a bevetési csoportok és a haláltáborok” — írja a tájékoztató füzet.

A második szinten megtekinthető kiállítás témája bátorítóbb: „Az utolsó fejezet”. A kiállításnak ez a része „a kiszabadításról, ellenállásról és felszabadulásról szól, valamint arról, hogy hogyan próbáltak meg a túlélők új életet kezdeni”. Az emelet egyik felében található a Wexner Tájékoztató Központ, amelyet Jehova Tanúi közül sokan nagyon érdekesnek fognak találni. A látogatók az ott lévő számítógépeken rákereshetnek néhány sokat szenvedett Tanú történetére, illetve olyanokéra is, akik az életükkel fizettek a hitükért.

Figyelemmel kísérhetjük például a németországi Dortmundból származó Helene Gottholdnak, egy kétgyermekes anyának a hősies életét, aki még a náci betiltás ellenére is ragaszkodott a keresztény összejövetelek látogatásához. 1944 decemberében nyaktiló alá küldték. Rajta kívül még sok más ember történetének járhatunk utána, akik valamelyik koncentrációs tábor áldozataiként, illetve mártírjaiként haltak meg.

Ezen az emeleten található a nevezetes, három emelet magas Élet tornya (Arcok tornyaként is ismert). Több száz fénykép látható rajta, melyek a ma Litvánia területén lévő kis település, Ejszyszki (ma Eišiškés) zsidó lakosairól készültek 1890 és 1941 között. Eišiškés egy virágzó zsidó közösségnek adott otthont 900 évig. Aztán 1941-ben egy SS bevetési csoport (Einsatzkommando) mindössze két nap alatt az egész közösséget legyilkolta! Hivatalos náci feljegyzések szerint 3446 zsidó veszítette életét: 989 férfi, 1636 nő és 821 gyermek. A náci gépezet nagyon alapos munkát végzett.

Szintén a második szinten van az „Emlékterem”, melynek márványfalaira bibliaverseket véstek, például az 5Mózes 30:19-et és az 1Mózes 4:9, 10-et. Számos bizonyítékkal találkozhatunk itt Jehova Tanúi üldözésére, így a lila háromszöggel is, mellyel megkülönböztették őket. Tartsd nyitva a szemed, hogy észrevedd a bizonyítékokat, amikor áthaladsz a termen. Még sok más  érdekessége is van a múzeumnak, mely megéri a vizsgálódást; ilyen például a hatalmas kutatóközpont az ötödik szinten.

Amikor kilépsz a múzeumból, és újból az utcán találod magad, megkönnyebbülten sóhajtasz majd fel. De most nézzük meg Washington legújabb múzeumát, mely a történelemnek egy egészen más epizódjával foglalkozik, és szintén népirtási kísérletről tesz tanúbizonyságot.

A legamerikaibb múzeum

A Smithsonian múzeumegyüttes legújabb tagja az amerikai földrész legkorábbi lakosairól emlékezik meg: arról a több mint 500 indián törzsről, mely az európaiak és az afrikaiak érkezése előtt már ezen a földön élt. A Nemzeti Indiánmúzeumban (NMAI) vagyunk a Mall övezetnél, a Repülési és Űrhajózási Múzeum mellett. Az indiánmúzeumot 2004. szeptember 21-én avatták fel. Könnyű megismerni az épületet jellegzetes, íves vonalairól. A 23000 négyzetmétert felölelő múzeum külsejét kasotai mészkő borítja Minnesota államból. Úgy néz ki az épület, mintha egy „szél és víz formálta, réteges kőtömb lenne”.

Mire számítson a látogató? Az öt fő nyitókiállításon „körülbelül 7000 tárgyat lehet megtekinteni, melyek a világhírű, 800 000 néprajzi és régészeti lelettel büszkélkedő NMAI-kollekció részei” (Insight, a Smithsonain hírlevele). Kosarak, agyagedények és gyöngydíszek vannak kiállítva — egymástól olyan távol élő törzsek hagyatékai, mint a chilei mapucse, a perui kecsua, az egyesült államokbeli lakota és a kanadai odzsibua törzsek.

 Ifjabb W. Richard West igazgatónak, a múzeum déli csejenn alapítójának a szavaival élve a múzeum célja az, hogy „tisztázza a téves elképzeléseket, és mindenkinek, indiánoknak és másoknak egyaránt segítsen jobban megérteni az indiánok életét és kultúráját”. Az indiánmúzeum megtekintése körülbelül két órát vesz igénybe. És most melyik múzeumba menjünk a sok közül washingtoni villámlátogatásunkon?

Több évszázad művészete

Miért nem sétálunk át a Mall túloldalára, és nézzük meg a csodálatos Nemzeti Képzőművészeti Múzeumot? Ezt a múzeumot 1941-ben nyitották meg. Nyolc évszázad műalkotásait lehet itt szemügyre venni. Ha szereted a művészetet, jobb, ha másnap reggel jössz vissza, mivel attól függően, hogy melyik korszakot részesíted előnyben, lehet, hogy több órai sétálgatásba, figyelmes vizsgálódásba, és elmélkedésbe fog telni a múzeum csodálatos gyűjteményének a megtekintése. Ne félj, rengeteg szék van, amire leülhetsz, ha szeretnéd valamelyik alkotást jobban szemügyre venni, vagy ha egyszerűen pihenni kívánsz.

Mivel a XIII. és XV. század között elsősorban a katolikus egyház patronálta a művészeteket, a legtöbb műalkotás vallásos témával foglalkozik. Megtekintheted Giotto „Madonna a Gyermekkel” című művét, és Leonardo da Vinci alkotásaiból is láthatsz néhányat. A XVI. századból egyebek közt Raffaello „Alba herceg Madonnája” című műve (1508), valamint Tintoretto és Tiziano művei vannak kiállítva. A Biblia tanulmányozói érdekesnek fogják találni Tintoretto „Krisztus a vízen jár” című festményét (1575 és 1580 táján készült), amelyen Krisztus tanítványai is láthatók egy halászcsónakban a viharos tengeren. Ugyancsak bibliai témára épül El Greco „Jézus kiűzi a kufárokat a templomból” című műve. Figyeld meg, mennyire eltérő a stílusuk ezeknek a festőknek. El Greco festményeit például élénk színek és dinamikus ábrázolásmód jellemzi.

A XVII. századi gyűjteményt Rubens, Rembrandt és más festők alkotásai gazdagítják. A Biblia tanulmányozóit ismét magával fogja ragadni egy mű, Rubens „Dániel az oroszlánok barlangjában” című festménye, amely 1615 körül készült. Figyeld meg, milyen nyugodt Dániel arca, amint megköszöni Istennek, hogy életben tartotta őt. Most ugorjunk egyet az időben a XIX. századi francia impresszionisták világába.

Párizs kivételével itt található az egyik legnagyszerűbb impresszionista gyűjtemény a világon. Ha éveken át kénytelen voltál reprodukciókkal beérni, mesés érzés lesz az eredeti festményeket megpillantani. A lélegzeted is eláll majd, amikor Cézanne, Manet, Renoir, Degas és Monet híres festményeit tanulmányozod, és megfigyeled a stílusukat, valamint hogy miként érzékeltették a fényhatásokat. Amerikai festők, úgymint Mary Cassatt („Strandoló gyermekek”), James Abbott McNeill Whistler („Fehér ruhás lány”) és Winslow Homer („A szellő szárnyán”) remekeiből is láthatsz néhányat.

Még egy kiállítást érdemes lenne megnézned, a keleti szárnyban, ahol modern és kortárs műalkotásokat gyűjtöttek össze. Az udvarban nagyméretű szobrok vannak kiállítva, Alexander Calder, Henry Moore és más művészek keze munkái. Egy gobelint is megcsodálhatsz, melyet Joan Miró katalán művész készített.

Amint látod, a Nemzeti Képzőművészeti Múzeum órákig leköti majd a figyelmedet, de legalábbis egészen addig, amíg futja az energiádból. Persze a városnak több művészeti múzeuma is van. Ott van például a Corcoran Képzőművészeti Múzeum, amely európai és amerikai mesterek munkáinak gazdag gyűjteményét őrzi. Monet és Renoir impresszionista festményei közül is látható itt néhány. A Corcoran Jean-Baptiste Camille Corot alkotásainak leggazdagabb tárháza, Franciaországon kívül. Mennyi időd és energiád maradt? Minél több, annál több múzeumot tudsz még megnézni.

Az biztos, hogy washingtoni látogatásod után még többre becsülöd majd a kulturális értékeket. És talán a francia író, Destouches kijelentését is jobban megérted majd: „Kritizálni könnyű, alkotni nehéz.” Az itt töltött napok a saját lakhelyed múzeumai és galériái iránt is felkelthetik az érdeklődésedet. Látogasd meg őket, és figyeld meg, mekkora hatással volt a vallás és a Biblia az alkotókra.

[Lábjegyzet]

[Kép a 14. oldalon]

A Smithsonian-kastély

[Forrásjelzés]

Smithsonian photo by Eric Long

[Képek a 14–15. oldalon]

A Nemzeti Repülési és Űrhajózási Múzeumban az eredeti, 1903-ban készült „Flyer” (jobbra) és Lindbergh „Spirit of Saint Louis” nevű gépe (lent) is megtekinthető

[Képek a 15. oldalon]

A bankjegynyomda sok látogatót vonz

[Kép a 16. oldalon]

A három emelet magas Élet tornya

[Kép a 16. oldalon]

Fegyencruha, amelyet egy Jehova Tanúja viselt a koncentrációs táborban

[Kép a 17. oldalon]

Az Egyesült Államok Holokauszt-emlékmúzeuma

[Kép a 17. oldalon]

Helene Gotthold

[Forrásjelzés]

USHMM, courtesy of Martin Tillmans

[Kép a 18. oldalon]

A Nemzeti Indiánmúzeum jellegzetes, íves vonalaival

[Forrásjelzés]

Photo by Robert C. Lautman

[Kép a 18. oldalon]

Üvegfúvással készített váza; egy kortárs indián művész alkotása

[Forrásjelzés]

Photo by Ernest Amoroso, © Smithsonian Institution/National Museum of the American Indian

[Kép a 18. oldalon]

Winslow Homernek „A szellő szárnyán” című festménye a Nemzeti Képzőművészeti Múzeumban

[Forrásjelzés]

Winslow Homer, Breezing Up (A Fair Wind), Gift of the W. L. and May T. Mellon Foundation, Image © Board of Trustees, National Gallery of Art, Washington

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Fent: háttér: Smithsonian photo by Dane Penland; repülő: © Mark Polott/Index Stock Imagery; tárlatvezetés: Photo by Carolyn Russo/NASM; alsó három fotó: Courtesy of the Department of the Treasury, Bureau of Engraving and Printing