Miért van szükség új energiaforrásokra?

„Ha úgy gondoljuk, hogy már most gondot jelent a kőolaj, akkor mit mondunk majd 20 év múlva. Addigra borzalmas lesz a helyzet” (Jeremy Rifkin, Gazdasági Trendek Alapítvány, Washington, 2003. augusztus).

ÚGY húsz éven belül, mire a kis Miklós annyi idős lesz, hogy autót vezethet, a világ energiafelhasználása „58 százalékkal fog növekedni” — közli az International Energy Outlook 2003 (IEO2003), az Egyesült Államok kormányának egyik jelentése. A New Scientist folyóirat azt írja a megjósolt növekedéssel kapcsolatban, hogy ez lesz „az energia utáni legelkeseredettebb hajsza” a történelemben. Vajon a hagyományos energiaforrások megbízhatóan ki tudják elégíteni ezt az igényt? Vizsgáljunk meg néhány kijózanító tényt.

SZÉN:

▪ A fosszilis tüzelőanyagok közül a szénből van a legtöbb, és úgy becsülik, hogy a készletek még 1000 évig kitartanak. Világviszonylatban a széntüzelésű hőerőművek szolgáltatják az elektromos áramnak közel a 40 százalékát. Ausztrália a világ legnagyobb szénexportálója: a szénpiacnak majdnem az egyharmadát uralja.

Ám a Worldwatch Institute egy mostanában közzétett sajtóközleménye kijelenti: „A fosszilis tüzelőanyagok közül az égés során a szén bocsátja ki a legtöbb szén-dioxidot, energiaegységenként 29 százalékkal többet, mint az olaj, és 80 százalékkal többet, mint a földgáz. A világ éves szén-dioxid-kibocsátásának 43 százalékáért felelős, azaz körülbelül 2,7 milliárd tonnáért.” A környezetre gyakorolt hatásán kívül hogyan érinti a széntüzelés az ember egészségét? Hogy csak egy példát említsünk, az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik mostanában készített jelentése megállapította: „Kínában a szén égésterméke — a füst és egyéb apró részecskék — 11 nagyvárosban egy év alatt több mint 50 000 ember korai halálát okozza, és 400 000 esetben vált ki krónikus hörghurutot.”

 OLAJ:

▪ A világ jelenleg 75 millió hordó olajat használ fel naponta. A világ teljes olajkészletéből, melyet mintegy 2 billió hordóra becsülnek, körülbelül 900 milliárd hordót már hasznosítottunk. A jelenlegi kitermelés arányát tekintve az olajkészletek az előrejelzések szerint még 40 évig kitartanak.

Ám Colin J. Campbell és Jean H. Laherrère geológusok 1998-ban kijelentették: „A következő évtizedben a nyersolajkészletek képtelenek lesznek kielégíteni az igényeket.” Ezek az olajiparral foglalkozó szakemberek erre figyelmeztettek: „Az emberek tévesen azt feltételezik, hogy az utolsó vödör olajat is olyan gyorsan felszínre lehet majd pumpálni, mint ahogy manapság ontják az olajat a kutak. Valójában az a sebesség, amellyel egy kút — vagy egy ország — olajat tud szolgáltatni, mindig elér egy maximumot, majd amikor az olajnak körülbelül a fele elfogy, a kitermelés sebessége fokozatosan a nullára esik vissza. Gazdasági szemmel nézve, nem az számít igazán, hogy a világ mikor fogy ki teljesen az olajból, hanem inkább az, hogy mikor kezd lassulni a termelés.”

Mikorra várható az olajkitermelés lassulása? Joseph Riva kőolajjal foglalkozó geológus azt mondja, hogy „az olajkitermelés növelésének tervezett mértéke . . . kevesebb mint a fele annak, amely az IEA [Nemzetközi Energia Ügynökség] szerint 2010-ben elegendő lesz a világ becsült olajszükségletének a kielégítéséhez”. A New Scientist erre figyelmeztet: „Ha a termelés mértéke csökken, mialatt az igények tovább növekednek, akkor az olajárak valószínűleg a magasba szöknek vagy rendkívül ingadozni fognak, ami gazdasági zűrzavarral fenyegethet, nehézségeket okozhat az élelem és más készletek szállításában, sőt háború kirobbanásához is vezethet, ha az országok harcolni kezdenek a még megmaradt kevés olajért.”

Bár némelyik elemző az olajkészletek kimerülését súlyos problémának látja, mások úgy érzik, hogy már épp ideje lenne leszoknunk az olajról. Az Utne Reader folyóiratban Jeremiah Creedon ezt írja: „Egyetlen dolog lehet rosszabb annál, hogy kifogyunk az olajból: az, ha nem fogyunk ki belőle. Bár a szén-dioxid, melyet az olaj elégetésével termelünk, további felmelegedést okoz a bolygón, a gazdaságról és a környezetről rendszerint még mindig külön kérdésként beszélnek.” Azt ecsetelve, hogy csupán egyetlen ország olajtól való függésének is milyen következményei vannak, az ausztrál rádió- és tévétársaság erről számol be: „Nagy-Britannia szén-dioxid-kibocsátásának (ez a gáz idézi elő a globális felmelegedést) és légszennyezésének (amely körülbelül 10 000 embert öl meg évente) egyharmadáért az országban levő 26 millió jármű a felelős.”

 FÖLDGÁZ:

▪ Az IEO2003-jelentés szerint az elkövetkező mintegy 20 évben „valószínűleg a földgáz lesz a legszélesebb körben használt elsődleges energiaforrás az egész világon”. A fosszilis tüzelőanyagok közül a földgáznak a legtisztább az égése, és úgy gondolják, hogy a földben még hatalmas készletek rejlenek.

Ám „senki sem tudja igazán, hogy mekkora a gáz mennyisége, ameddig azt felszínre nem hozzák” — állítja a washingtoni székhelyű Földgázszolgáltatók Társasága. „Minden becslés különféle feltételezéseken alapul . . . Nehéz pontos választ kapni arra a kérdésre, hogy mennyi földgáz van.”

A földgáz elsődleges összetevője a metán, amely viszont „igencsak növeli az üvegházhatást. Sőt a metán csaknem 21-szer hatékonyabban képes megakadályozni a hő elillanását, mint a szén-dioxid” — jelenti ki az előbb említett társaság. Ez a forrásmű azonban azt is közli, hogy az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala és Gázkutató Intézete által készített egyik főbb tanulmány „azt a következtetést vonta le, hogy a károsanyag-kibocsátás csökkenése, mely a földgáz nagyobb mértékű felhasználásának köszönhető, lényegesebb, mint a növekvő metánkibocsátás káros következményei”.

ATOMENERGIA:

▪ „Mintegy 430 nukleáris reaktor fedezi a világ elektromos áram iránti szükségletének körülbelül a 16 százalékát” — jelenti az Australian Geographic. Az IEO2003-jelentés azt írja, hogy a meglévő reaktorokon kívül „2003 februárjában a világon 35 reaktor állt építés alatt, ebből 17 fejlődő ázsiai országokban”.

Továbbra is kénytelenek felhasználni nukleáris energiát az olyan lehetséges katasztrófák ellenére, mint amilyen 1986-ban történt Csernobilban, a korábbi Szovjetunióban. A New Scientist beszámol arról, hogy „a meglévő amerikai reaktorokon egyre-másra jelennek meg repedések és a korrózió nyomai”, és hogy 2002 márciusában az ohioi Davis—Besse atomerőmű reaktora „közel került egy katasztrofális zónaolvadáshoz”, melyet korróziós gondok váltottak ki.

A meglévő energiaforrások korlátozott készleteit és a felhasználásukkal járó veszélyeket tekintve vajon arra van kárhoztatva az emberiség, hogy az energia utáni, látszólag kielégíthetetlen szomjának csillapítása közben tönkretegye a földet? Nyilvánvaló, hogy tisztább és megbízhatóbb energiaforrásokra van szükségünk. Léteznek egyáltalán ilyenek, és megfizethetők is?