Fekete gyöngyök a Dél-Csendes-óceánból

AZ ÉBREDJETEK! ÚJ-ZÉLANDI ÍRÓJÁTÓL

„Munkásokat keresünk a manihiki gyöngytenyésztő telepre” — olvasható egy hirdetés a „Cook Islands News” című újságban. Talán eltűnődsz, hogy miként tenyésztik a gyöngyöket. És egyáltalán hol van az a Manihiki?

MANIHIKI egy messzi korallzátony, mely az Új-Zélandtól 2600 kilométerre északkeletre található Cook-szigeteket alkotó 15 sziget egyik tagja. Egyes források szerint az 1970-es évek elején kezdtek itt kísérletezni a fekete gyöngy tenyésztésével. Ma több tucat jól menő tenyésztőtelep tarkítja Manihiki lagúnáit.

A fekete gyöngy tenyésztése olyan kétkezi munka, amelyhez szakértelemre is szükség van. A folyamat azzal kezdődik, hogy kiválasztanak néhány megfelelő fekete ajkú gyöngykagylót. Ezeket finoman kinyitják, és ügyesen bemetszik a kagyló húsát egy szikével. Ezután egy apró, gömbölyű nucleust, azaz gyöngyszemet helyeznek bele egy kis szövetdarabbal együtt, melyet egy élő donor köpenyéből, azaz a szorosan a héjához simuló szövetéből szereztek. Majd a munkások visszahelyezik a kagylókat a lagúnába, és körültekintően gondozzák őket, eltávolítva róluk a rájuk telepedő moszatokat vagy kacsakagylókat.

A szövetdarab fokozatosan körülnövi a nucleust, és rétegről rétegre fényes, gyöngyszerű anyaggal vonja be, melyet gyöngyháznak hívnak. Ha a kagyló nem veti ki magából a beültetett anyagot, akkor a gyöngy másfél-két év alatt elkészül. Van, aki az egész folyamatot „az ember és  a természet figyelemre méltó szimbiózisának” hívja.

A fekete gyöngyök értéke

A dél-csendes-óceáni fekete gyöngyök a világ legritkább, ezért legértékesebb gyöngyei között vannak. A fekete gyöngyök valójában sokféle színűek, az ezüstösfehértől a koromfeketéig. Némelyik rózsaszín, arany, bronz, réz, szivárványos zöld, kék, lila vagy a csillogó szürke egyik árnyalata. Még többszínűt is lehet találni, például rózsaszín és vörös, zöld és arany, zöld és fekete, kék és fekete vagy lila és fekete színűt.

Egy gyöngy értékének meghatározásában a szín nem feltétlenül számít. Ami igazán javítja egy gyöngy minőségét, az a színének az egyöntetűsége. De még más is befolyásolhatja egy gyöngy értékét: a mérete, alakja, felülete és ragyogása.

Amikor egy ékszerész a gyöngy nagyságáról beszél, az átmérőjére utal. Általában 8-12 milliméteresek, de ritkán elérhetik a 18 milliméteres vagy még ennél is nagyobb méretet. Bár nem a nagyság a döntő szempont, a gyöngy ára általánosságban arányos a méretével.

Ahogy a színe, úgy az alakja is változatos. Az emberek általában a gömbölyű gyöngyöket értékelik nagyra. A csepp alakú gyöngyökből gyönyörű függőket és fülbevalókat készítenek. Vannak bordázott gyöngyök, ezeken különálló gyűrűk vagy vágatok futnak körül. Ha gomb alakú gyöngyről hallasz, az arra utal, hogy az egyik oldala kerek, a másik pedig lapos. Aztán vannak barokk gyöngyök is, melyek szabálytalan alakúak.

Ritka és drága a teljesen hibátlan felületű gyöngy. Igen gyakori külső hibák lehetnek a benyomódások, kidudorodások, ráncok, repedések, foltok, vagyis beszennyeződések, melyek mind természetes úton alakulnak ki. Ha kevés hibája van egy gyöngynek, vagy csak egy adott részére korlátozódik, akkor talán el lehet rejteni, amikor egy ékszer foglalatába teszik.

Valószínűleg magával ragad a gyöngy ragyogása, amely a gyöngyház vastagságától függ. Egy másik lényeges szempont a drágakő színjátszása, azaz fényvisszaverő képessége, ami csábító melegséget kölcsönöz neki. Némelyek úgy gondolják, hogy a ragyogás — és nem annyira a szín, a méret, az alak vagy a felület — vonzza az ember tekintetét.

A gyöngyök törődést igényelnek

Más értékes drágakövektől, például a gyémánttól vagy a rubintól eltérően a gyöngyökre úgy utalnak, mint „puha” drágakőre. Megsérthetik más ékszerek vagy kemény tárgyak. Ezért ha vannak gyöngyeid, akkor óvatosan viseld és tárold őket.

Kárt tehetnek benne a savak, például azok is, melyek a bőr izzadása során keletkeznek, valamint a tisztítószerek, parfümök és más kozmetikumok. Egy közismert Cook-szigeteki ékszerész a következő tisztítási módot javasolja: „Enyhe mosogatószert hígítsunk fel vízzel egy kis tálban. Keverjük fel a vizet egy puha fogkefével, majd finoman dörzsöljük meg vele a foglalatot és a gyöngyöt. Öblítsük le az ékszert friss vízzel, és egy puha ruhával töröljük szárazra.”

Gyöngyök a történelemben

A gyöngyök az első drágakövek között voltak, melyeket az ember ékszerként használt fel, és még az ókori irodalomban is említést tesznek róluk. A Közel-Keleten és Ázsiában különösen nagyra becsülték őket, valószínűleg a tisztaság és az erény jelképeinek tekintve őket.

Az ókori Rómában annyira nagyra tartották a gyöngyöket, hogy csak bizonyos rangú embereknek engedélyezték a viselésüket. Az idősebb Plinius, első századi természettudós és filozófus „az egész világ legkiemelkedőbb árucikkének” tartotta a gyöngyöket. Jézus pedig, amikor azt szemléltette, hogy mennyire értékes az egek Királysága, egy olyan nagy értékű ’gyöngyről’ beszélt, amelyért egy drága gyöngyöket kereső, utazó kereskedő „nyomban eladta mindenét, és megvette azt” (Máté 13:45, 46).

Az, hogy Jézus a gyöngyökre utalt, kétségtelenül bizonyítja, hogy szépek és értékesek. Milyen hálásak lehetünk Jehovának, aki megalkotta ezeket a drágaköveket, például amelyek a Dél-Csendes-óceánban találhatók!

[Képek a 26. oldalon]

Fekete gyöngy (nagyított kép, melyen láthatók a részletek)