Hegyek — Ki fogja megmenteni őket?

BISKEK városában, a közép-ázsiai Kirgizisztánban rendezték meg 2002-ben a négynapos globális csúcstalálkozó a hegységekért nevű konferenciát. Ez volt az első nemzetközi gyűlés, melyen a hegyek helyzetét vitatták meg. Az esemény támogatói azt remélték, hogy 2002-vel „új korszak veszi majd kezdetét, egy olyan korszak, mely méltányolja a hegyek igazi értékét”.

A csúcstalálkozó résztvevői egyöntetűen elfogadták a „Biskeki program a hegyekért” című tervet, mely útmutatást nyújt mindenkinek, akit érdekel a hegyek megőrzése. A programban megnevezett cél az volt, hogy „jobb megélhetési lehetőségeik legyenek a hegyi közösségeknek, hogy fennmaradjanak a hegyek ökoszisztémái, és hogy bölcsebben hasznosítsuk a hegyek erőforrásait”.

A hegyekért tett erőfeszítéseknek van eredményük. Ma az egész világon vannak nemzeti parkok, melyek megóvják az egyedülállóan szép és fajokban gazdag területeket. A világ sok részén a természetvédő csoportok több-kevesebb sikerrel meg tudták állítani a fokozódó pusztítást. A biskeki csúcstalálkozó egyik kezdeményezése volt az a szilárd elhatározás, hogy eltüntetik Kirgizisztán hegységeiből a nukleáris hulladékot. Ezek a rendkívül mérgező anyagok Közép-Ázsia lakossága 20 százalékának az ivóvizét veszélyeztették.

Mindennek ellenére ijesztően nagy nehézségek állják útját azoknak, akik meg akarják védeni a világ hegységeit. Például 1995-ben a kanadai hatóságok összeállítottak egy „Erdőgazdálkodási szabályzatot”, hogy megőrizzék Brit Columbia még megmaradt esőerdőit. Ám az ezt követően végzett nyomozások során a hatóságok megtudták, hogy a fakitermelő vállalatok a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyják a szabályzatot, és még a legmeredekebb hegyoldalakon is kivágják az összes fát. A szabályzatot 1997-ben módosították, mivel a fakitermelők panaszkodtak, hogy az elvárások túl szigorúak.

De nemcsak kereskedelmi érdekek állnak a környezetvédelem útjában. A biskeki csúcs zárónyilatkozata kijelentette, hogy a háború, a szegénység és az éhezés mind hibáztathatók azért, hogy a hegyek ökoszisztémái feltartóztathatatlanul pusztulnak. A hegyek és a bolygó többi része tovább fog szenvedni, egészen addig, amíg az élőhelyek pusztításának minden mélyen gyökerező gondjára megoldás nem születik.

Isten törődik a teremtésművével

A lehangoló tények ellenére van okunk reménykedni. A mindenható Isten figyelmét nem kerüli el, hogy mi történik a teremtésművével. A Biblia szerint „a hegyek csúcsai is övéi” (Zsoltárok 95:4). Emellett a hegyekben élő állatokkal is törődik. A Zsoltárok 50:10, 11-ben Jehova kijelenti: „enyém az erdő minden vadja, az ezernyi hegy állata. Jól ismerem a hegyek minden szárnyas teremtményét, és a mező állatseregei velem vannak.”

Vajon tudja Isten, hogyan mentse meg a meggyötört környezetet? Igen, tudja! A Biblia elmondja, hogy Isten felállított „egy királyságot, amely soha nem fog elpusztulni” (Dániel 2:44). Az égi kormányzat kinevezett Uralkodója, Jézus Krisztus rendkívül nagy érdeklődéssel van a föld és a rajta élő emberek iránt (Példabeszédek 8:31). Uralkodásával helyreáll majd a béke a földön, véget ér a kizsákmányolás, és a bolygót ért összes kár helyre lesz hozva (Jelenések 11:18).

Ha szeretnéd, hogy így legyenek megoldva a gondok, bizonyára továbbra is imádkozni fogsz azért, hogy ’jöjjön el Isten királysága’ (Máté 6:9, 10). Az ilyen imák nem maradnak válasz nélkül. Isten Királysága ugyanis hamarosan véget vet az igazságtalanságnak, és meggyógyítja a beteg bolygót. Amikor ez végül valóság lesz, jelképes értelemben ’örömmel kiáltanak majd mind a hegyek’ (Zsoltárok 98:8).