Hegyek — Miért van szükségünk rájuk?

„Mászd meg a hegyeket, és fedezd fel, mit tanulhatsz tőlük. A természet nyugalma szétárad majd benned, ahogy a napsugár a lombok közt. A szelek megtöltenek frissességükkel, a viharok erejükkel, s a gondok úgy hullnak le válladról, mint őszi levél a fákról” (JOHN MUIR AMERIKAI ÍRÓ ÉS TERMÉSZETTUDÓS).

AMINT arra John Muir is rájött több mint egy évszázaddal ezelőtt, a hegyekben van valami, ami megindítja az embert. Egyfajta méltóság, mely lenyűgöz minket, a vadvilág, mellyel nem győzünk betelni, na meg a lelkünkig hatoló nyugalom. Évente több millióan mennek el a hegyekbe, hogy gyönyörködjenek a tájban, és új erőre kapjanak. „A hegyekre ősidők óta csodálattal és az inspiráció forrásaként tekintettek a különböző társadalmak és kultúrák” — mondja Klaus Toepfer, az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának vezérigazgatója.

De minden azért nincs rendjén a hegyekben. Megközelíthetetlenségük miatt a hegyek nemzedékeken át nagy védelmet élveztek a mértéktelen emberi beavatkozással szemben. Mára azonban veszélybe kerültek. „Az utolsó, még érintetlen vidékek némelyike gyors ütemben fogyatkozik a mezőgazdaság, az infrastrukturális fejlesztések és egyéb, hosszú távon rossz hatást kifejtő tevékenységek következményeként” — számol be egy nemrégiben összeállított ENSZ-sajtóközlemény.

A föld felszínének nagy hányadát hegyek töltik be. A világ lakosságának a fele a hegyek nyújtotta anyagi forrásokra támaszkodik, és több millió ember él hegyvidéken. A hegyek nemcsak békés, idilli tájak lélegzetelállító hátteréül szolgálnak. Sokkal jelentősebb a szerepük. Nézzük meg, hogy miként járulnak hozzá az emberiség jólétéhez.

Miért fontosak a hegyek?

▪ VÍZTÁROZÓK. A föld legnagyobb folyóit és a vízgyűjtőink legtöbbjét is hegyek táplálják. Észak-Amerikában a hatalmas Colorado és a Rio Grande folyók vizét szinte teljes egészében a Sziklás-hegység szolgáltatja. A világ lakosságának körülbelül a fele Dél- és Kelet-Ázsiában él, és a legtöbbjüknek nagyon fontos a csapadék, amely a Himalája-, Karakorum-, Pamír- és Tibet-térség óriás hegyláncai közt esik.

„A hegyeket, a világ víztornyait, egyetlen földi létforma sem nélkülözheti, és az emberek sem boldogulhatnak nélkülük a föld egyetlen részén sem” — fejti ki Klaus Toepfer. Továbbá rámutat, hogy „ha a legmagasabb hegycsúcson történik valami, azt az alföld, az édesvizek, de még a tengerek élővilága is megérzi”. Sok helyen a hegyekben megmarad a téli hó, és tavasszal meg nyáron lassan folydogál lefelé az éltető víz. A föld száraz vidékein az öntözéshez gyakran távoli hegyek olvadó hava szolgáltatja a vizet. Sok hegyoldalt erdők borítanak, melyek szivacs módjára felisszák az esővizet, így  az szelíden csordogál lefelé a folyókig, nem pedig árvíz formájában, mindent letarolva.

▪ A VADVILÁG ÉS A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG BÖLCSŐJE. Mivel a hegyvidékek távoliak, és mezőgazdasági tevékenységre kevésbé alkalmasak, az ember nem tette be a lábát túl sok ilyen területre. Ennek köszönhetően a hegyek menedéket nyújtanak olyan növényeknek és állatoknak, melyek az alacsonyabban fekvő helyeken talán már egyáltalán nem lelnek otthonra. Például Malajziában a hegyvidékes Kinabalu Nemzeti Parkban, mely kisebb, mint New York, 4500 növényfaj él, ami több mint egynegyede az Egyesült Államok egész területén fellelhető növényfajoknak. Kína óriás pandái, az Andok kondorai és Közép-Ázsia hópárducai kizárólag a hegyvidékekben találhatók meg, és rajtuk kívül még sok más veszélyeztetett faj is a hegyekben él.

Néhány ökológus számításai szerint „az ismert szárazföldi növényeknek és gerinces állatoknak több mint az egyharmada bolygónk területének nem egészen a 2 százalékán kénytelen meghúzódni” — írja a National Geographic folyóirat. Rengeteg faj csoportosul a dús növényzetű, érintetlen területeken, melyeket a tudósok biológiai „forró pontoknak” neveznek. Ezek a sokszor hegyvidékes forró pontok biológiai sokféleségük folytán mindannyiunknak jó szolgálatot tesznek. Több nagyon fontos élelmiszernövényünk azokból a vadon élő változatokból származik, melyek még mindig teremnek a hegyekben. Ilyen például a Mexikó hegységeiben termő kukorica, a perui Andok burgonyája és paradicsoma, meg a kaukázusi búza, hogy csak néhányat említsünk.

▪ KIKAPCSOLÓDÁS ÉS GYÖNYÖRŰ LÁTVÁNY. A hegyek a természet szépségét is magukban őrzik. Bámulatos vízesések és gyönyörű tavak húzódnak meg bennük. A világ legmegkapóbb tájai gyakran a hegyekben tárulnak a szemünk elé. Nem meglepő módon a világ természetvédelmi területeinek az egyharmadát hegyvidékeken alakították ki, és a turisták nagyon megszerették őket.

Még a félreeső helyeken lévő nemzeti parkok is több millió látogatót vonzanak a világ minden részéről. Az emberek a világ másik végéről is elutaznak Alaszkába, hogy láthassák a Denali Nemzeti Parkot a McKinley-vel, Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcsával. Sokan látogatnak el a Kelet-afrikai-árokhoz, hogy gyönyörködjenek a Kilimandzsáró és a Meru lélegzetelállító látványában, vagy hogy megnézzék a két hatalmas hegycsúcs közt vadon élő állatok jókora csapatait. Sok hegyvidéki közösségnek segítséget jelent a turizmus, bár ha nincs megfelelően szabályozva, veszélyeztetheti a hegyek sebezhető ökoszisztémáit.

A hegyek közt rejlő ismeret

A hegyek lakói az évszázadok során megtanulták, hogyan lehet boldogulni a zord környezetben. Olyan teraszokat alakítottak ki a hegyoldalakon, melyek még most, kétezer évvel később is alkalmasak mezőgazdasági tevékenységre. Lámákat, jakokat és más, hegyvidékeken honos állatokat háziasítottak, melyek kibírják a magasság okozta nehézségeket. A hegyvidéki közösségek továbbá olyan, népi megfigyeléseken alapuló ismeretet gyűjtöttek össze, amely felbecsülhetetlenül értékesnek bizonyulhat a hegyek megóvásában, melyek mindnyájunknak nagyon fontosak.

„Az őslakosok minden kontinensen hatalmas, megközelíthetetlen, szinte érintetlen élőhelyek  egyedüli őrzői” — közli Alan Thein Durning a Worldwatch Institute-tól. Azt mondja, hogy az őslakosok „akkora ökológiai ismeretanyag birtokosai . . . , hogy az a modern tudományos könyvtárak tartalmával vetekszik”. Ezt a gazdag tárházat ugyanúgy meg kell őrizni, mint a hegyek többi értékét.

Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja volt a támogatója a Hegységek Nemzetközi Éve 2002-nek. Hogy nyomatékosítsák, mennyire függ az emberiség a hegyektől, a szervezők előálltak egy jelmondattal: „Mindannyian a hegyekhez tartozunk.” Az volt a céljuk, hogy még inkább tudatosítsák bennünk, milyen veszélyek fenyegetik a világ hegységeit, és hogy módot keressenek a megóvásukra.

A hegyek miatti aggodalom kétségtelenül indokolt. „Számtalanszor csak gazdag természeti erőforrásokat látunk a hegyekben, de az ott lakók nehéz helyzetére és arra, hogy hogyan óvhatjuk meg a hegyi ökoszisztémákat, nem fordítunk elegendő figyelmet” — hangzott el az egyik kulcselőadásban a 2002-es biskeki globális csúcstalálkozó a hegységekért nevű konferencián Kirgizisztánban.

Milyen gondok terhelik a világ hegységeit és az ott élő embereket? Hogyan vagyunk érintve mindnyájan?