Hegyek — Veszélyben vannak

„Mindenkinek érdeke gondoskodni róla, hogy a hegyvidékek még sok-sok nemzedéken át adjanak nekünk a kincseikből” (KOFI ANNAN, AZ ENSZ FŐTITKÁRA).

MAGASZTOSSÁG, stabilitás, erő. Ezek a szavak jutnak az eszünkbe, amikor a hegyekre gondolunk. Ugyan mi veszélyeztethetné a természet ezen óriásait?! Néhányaknak nehéz elhinniük, hogy bármi is pusztulást jelenthetne a hegyeknek. A valóság azonban az, hogy a hegységeink igenis veszélyben vannak. A természetvédők számos konkrét gondot megemlítenek, melyek lassan, de biztosan tönkreteszik a hegyvidékek ökoszisztémáit. Mindegyik gond súlyos, egyre súlyosabb. Nézzünk meg néhányat közülük.

 ▪ FEJLESZTÉSI PROGRAMOK. A világ hegyvidékeinek körülbelül az egynegyedét fogják hátrányosan érinteni az elkövetkező 30 évre betervezett útépítések, fejtési munkálatok, csőlefektetések, gátépítések és egyéb fejlesztési programok. Az útépítések a meredek hegyoldalak eróziójához vezethetnek, és utat nyitnak a fakitermelők előtt, akik további borzalmas károkat okozhatnak. A bányaipar mintegy tízezermillió tonna ércet termel ki minden évben — javarészt a hegységekből —, és a folyamat során még ennél is több anyag vész kárba. *

▪ GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS. „A kilenc legmelegebb évet 1990 óta mérték” — jelenti a Worldwatch Institute. A hegyvidéki környezetet különösen hátrányosan érinti a felmelegedés. A gleccserek folyamatosan olvadnak, ahogyan a hegyek tetejét borító hótakaró is. A folyamat néhány tudós szerint kihatással lesz a vízkészletre, illetve súlyos földcsuszamlásokra kell majd miatta számítanunk. A Himalájában több tucat gleccsertó közel áll ahhoz, hogy áttörje a természetes gátakat, ami katasztrofális áradásokkal jár majd. Ez a jelenség egyébként az elmúlt évtizedekben már többször megismétlődött.

▪ ÖNELLÁTÓ GAZDÁLKODÁS. A lakosság gyors növekedése miatt az emberek terméketlen területeken kénytelenek gazdálkodni. Egy vizsgálat szerint Afrika hegyvidékeinek majdnem a felét földművelésre vagy állattenyésztésre használják: 10 százalékukat művelik, 34 százalékukon pedig legeltetnek. A munkájuknak gyakran alig van eredménye, mivel a magasan fekvő területek nem ideálisak a földművelésre. * A szarvasmarhák pedig könnyen lelegelhetik és elpusztíthatják a sérülékeny növényzetet. Egy nemrégiben végzett vizsgálatból kiderül, hogy a hegyvidékeknek csupán a 3 százaléka alkalmas fenntartható gazdálkodásra.

▪ HÁBORÚ. Mostanában számos polgárháború dúl a földön, és ezek sok hegyvidéket tönkretesznek. A lázadók a hegyekben bújnak meg, onnan irányítják a hadműveleteiket. Egy ENSZ-jelentésben az áll, hogy a számítások szerint Afrika hegységeinek a 67 százaléka szenvedett kárt „emberek közti erőszakos konfliktusok” következtében. Emellett néhány hegyvidék mélyén kábítószer előállítására rendezkedtek be a bűnözők. Ez a fajta tevékenység gyakran vezet fegyveres összecsapásokhoz, és a környezetet is rombolja.

Több intézkedésre van szükség?

A hegyek ellen intézett támadás már most érezteti a hatását. Az árvizek, a földcsuszamlások és a vízhiány csak néhány jele annak, hogy nincs minden rendjén a hegyekben. A kormányok felfigyeltek ezekre a jelenségekre. Erdőfelújítással próbálkoznak, és több helyen be van tiltva a fakitermelés. Nemzeti parkokat létesítettek a leggyönyörűbb tájak és a vadvilág legveszélyeztetettebb élőhelyeinek megóvására.

De még a védett területek is érzik a környezet pusztulásának keserves hatását. (Lásd „ A természet néhány fellegvára” című részt.) A fajok kipusztulásának gyorsuló üteme azt jelzi, hogy vesztésre állunk a hegyek megóvásáért vívott harcban. A szakemberek tisztában vannak a gondokkal, de annak érdekében, hogy megőrizzék érintetlenül a tájakat, mindeddig semmilyen nagyszabású program sem jutott el a megvalósításig. „Amikor a  tudományos ismereteinkre gondolok, megtelek reménységgel, amikor viszont a biológiai sokféleség legfontosabb tárházainak a pusztulására, elkeseredek” — mondja a híres biológus, E. O. Wilson.

Csakugyan olyan jelentős veszteség a biológiai sokféleség pusztulása? Sok biológusnak az a véleménye, hogy az emberiség rengeteget kap cserébe a bolygón található biológiai sokféleség megóvásáért. Példaként a piros-télizöld nevű növényt hozzák fel, mely Madagaszkár magasan fekvő területein él rengeteg különböző fajjal együtt. A piros-télizöldből fontos gyógyszert készített az ember a leukémia elleni küzdelemhez. Az Andokban  honos kininfa pedig immár sok évtizede szolgáltatja a kinint és más gyógyszereket a malária kezeléséhez. A hegyekben sok egyéb olyan növény él, mely emberek millióinak az életét mentette meg. Igaz, néhány hegyvidéki növény ugyanolyan jól megterem máshol is. Félő azonban, hogy a hegyvidékek növényzetének nagymérvű pusztítása közben az ember netán olyan fajokat is kipusztít, melyek létezéséről nem is tud, pedig azok orvosságként vagy tápláléknövényként szolgálhattak volna.

Meg lehet valahogy fékezni a pusztító erőket? Jóvá lehet tenni a károkat? A hegyek továbbra is a szépség és a biológiai sokféleség fellegvárai lesznek?

[Lábjegyzetek]

 [Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

A hegyek állatvilága

Ahogy a neve is mutatja, a hegyi oroszlán, vagy közismertebb nevén a puma, főleg a hegyekben él. Különösen a Sziklás-hegységben és az Andokban lelhető fel. Sok más nagy testű ragadozóhoz hasonlóan ez is lassanként a megközelíthetetlenebb helyekre menekül az ember elől.

A vörös macskamedve nevű pandafaj kizárólag a Himalája hegyláncai közt él (még a Csomolungma alacsonyan fekvő lejtőin is megtalálható). Bár megközelíthetetlen helyen él, mégis a fennmaradásáért küzd, mivel az ember pusztítja a táplálékául szolgáló bambuszerdőket.

[Forrásjelzés]

Cortesía del Zoo de la Casa de Campo, Madrid

A barnamedve egykor szinte mindenhol fellelhető volt Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában. Noha a Sziklás-hegység kanadai vonulataiban, Alaszkában és Szibériában még mindig több helyen fellelhető, Európában most már csak egy-két elszigetelt hegyvidéken található meg. Az Egyesült Államokban az elmúlt évszázad folyamán 99 százalékkal csökkent a számuk.

Az északi félteke legtöbb részén a szirti sas uralja az eget a hegyek felett. Sajnálatos módon Európában kevesebb mint 5000 pár maradt belőle amiatt, hogy korábban „gyűlölt madárnak” tartották.

Az óriás panda „fennmaradásához három dolog kell”, mégpedig „magas hegyek mély völgyekkel, sűrű bambuszerdők és csobogó folyók” — jegyzi meg Tang Szijang kínai természettudós. Egy becslés szerint kevesebb mint 1600 szabadon élő panda maradt a földön.

[Kiemelt rész/képek a 8. oldalon]

 A természet néhány fellegvára

A Yosemite Nemzeti Parkot (USA, Kalifornia) 1890-ben hozták létre John Muir természettudós fáradhatatlan munkájának eredményeként. A lenyűgöző táj minden évben négymillió látogatót csalogat a parkba. A hatóságoknak azonban nem könnyű egyensúlyt találniuk az érintetlen táj megóvása és a természetrajongók kényelmének a biztosítása között.

A Podocarpus Nemzeti Park (Ecuador) az Andok köderdőinek egy részét, valamint annak rendkívül gazdag növény- és állatvilágát óvja. Több mint 600 madárfaj és mintegy 4000 növényfaj él a parkban. Itt találtak rá a kinin nevű szerre, mely nagyon sok ember életét mentette meg. Több parkhoz hasonlóan a Podocarpus is érzi a mértéktelen fakitermelés és az orvvadászat következményeit.

A Kilimandzsáró (Tanzánia) a világ egyik leghatalmasabb vulkánja, és ez Afrika legmagasabb hegycsúcsa. Az alacsonyabban fekvő lejtőkön elefántok legelésznek, míg a magasban sajátos növények laknak, például a lobéliák és a szenéciók két nagyméretű faja. A területet főleg az orvvadászat, az erdőirtás és a legeltetés veszélyezteti.

A Teide Nemzeti Park (Kanári-szigetek) egyedülálló növényvilága életet lehel a rideg vulkanikus tájba. A vulkanikus hegyek alkotta szigetek ökoszisztémái kivétel nélkül sérülékenyek; a behurcolt fajok kárt tehetnek bennük.

A Pireneusi és az Ordesa Nemzeti Park (Franciaország és Spanyolország) lélegzetelállító alpesi tájakat őriz azok növény- és állatvilágával együtt. Európa többi hegyvonulatához hasonlóan a Pireneusokban is túl sok a sípálya és az egyéb turisztikai létesítmény. Az is rossz hatással van a környezetre, hogy az emberek felhagynak a hagyományos módszerekkel folytatott gazdálkodással.

A Szorak Nemzeti Park a Koreai Köztársaság legnépszerűbb természetvédelmi területe. Látványos gránitcsúcsai és erdő borította hegyoldalai ősszel különösen gyönyörűek. De a népszerűség ára az, hogy a hétvégeken néhány hegyi ösvény ugyanolyan forgalmas, mint egy városi járda.

 [Kiemelt rész/képek a 10. oldalon]

Növények a hegyekben

Wildpretii-kígyószisz. Ez a pompás virág tavasszal néhány hétig olyan magas, mint egy ember. Csupán két vulkáni csúcson lelhető fel a Kanári-szigeteken, úgy 1800 méter magasságban. Sok hegyi növénynek ugyanilyen korlátozott az élőhelye.

A szártalan bábakalács az Alpokban és a Pireneusokban él. A nyár végén vidám színekbe öltözteti a havasi réteket, és a virágai élelemről gondoskodnak a rovaroknak.

Pireneusi vagy angol írisz. Ennek a megkapó virágnak a keresztezett fajtáit kerti növényként termesztik. Sok kerti virág valamilyen alpesi fajból származik.

A havasi kövirózsa több hegyi növényfajjal egyetemben a sziklák repedéseibe kapaszkodik. A havasi kövirózsa Dél-Európa hegységeiben honos. Szívós és tartós növény lévén örökké élőnek is nevezik.

Broméliák. A trópusi köderdőkben sokféle bromélia és orchidea él, egészen 4500 méter magasságig.

A berber írisz, más néven algíri írisz a Rif-hegység és az Atlasz vonulatai között nő Észak-Afrikában. A területen rengeteg veszélyeztetett földközi-tengeri növényfajt tartanak nyilván.

[Kép a 6. oldalon]

Réz- és aranybányászat az indonéziai Maoke-hegység közelében

[Forrásjelzés]

© Rob Huibers/Panos Pictures

[Kép a 8. oldalon]

Piros-télizöld