Olvasóink írják

Magány Miután elolvastam az „Egyedül, mégsem magányosan” (2004. június 8.) című cikksorozatot, úgy éreztem, írnom kell nektek. Amikor először átlapoztam a cikkeket, nem keltették fel az érdeklődésemet. De ahogy hozzákezdtem olvasni, felismertem, hogy hajlamos vagyok megtartani magamnak az érzéseimet. Pontosan olyan tanácsokra volt szükségem, amilyeneket adtatok.

A. V., Egyesült Államok

Sokszor vannak epilepsziás rohamaim, és depressziós vagyok. A gyógyszerek hatására a nap nagy részét átalszom. Emiatt gyakran magányos és szomorú vagyok. A cikkek megérttették velem, hogy még ha magányosnak érezzük is magunkat, akkor sem vagyunk egyedül!

J. C., Egyesült Államok

Tizennégy éves vagyok, és egy ideig szerettem volna elnyerni az osztálytársaim tetszését. Azt hittem, a barátaim. De látták, hogy keresztényként én más vagyok, és rájöttem, hogy ha nem változom meg és nem leszek olyan, mint ők, nem fognak velem foglalkozni. Most már tudom, hogy igaz barátokat — időseket és fiatalokat egyaránt — a keresztény gyülekezetben találhatok.

N. C., Spanyolország

Hála a cikksorozatnak, már értem, miért viselkedtem annyira negatívan, amikor a férjem üzleti ügyben sokat utazott, és én magamra maradtam. Nagy segítséget jelentettek a javaslataitok, például hogy gondoljunk arra, hogy sokan élnek át hasonlót, és hogy beszéljünk egy érett baráttal.

J. H., Cseh Köztársaság

Nemsokára olyan helyre fogok költözni, ahol nagy szükség van evangéliumhirdetőkre. Az édesanyám örül neki, de néha egyedül érzi magát. A cikkek éppen akkor jelentek meg, amikor azon gondolkodtam, hogy mit tehetnék érte. Azt tervezem, hogy rendszeresen tartani fogom a kapcsolatot anyával, és megosztom vele a szolgálatban szerzett örömteli élményeimet.

K. N., Japán

A londoni Tower Épp a kellő időben jött „A Tower — Viharos múltat idéző műemlék” (2004. június 8.) című cikk. Az egyik tanárnőm és néhány osztálytársam most jött haza Londonból. Hála a cikknek, most már én is el tudom képzelni, milyen lehet egy londoni kiruccanás, ráadásul ingyen!

P. L., Németország

Aggodalmaskodás Nem olyan rég nagyon kimerültem a sok aggodalom miatt. Azt hittem, hogy az állapotom azt jelzi, hogy gyenge a hitem, ami csak tovább rontott a helyzeten. Hálás voltam, amikor kézbe vettem „A Biblia nézőpontja: A hit hiányáról árulkodik az aggodalmaskodás?” (2004. június 8.) című cikket. Jehovától mindig bátorítást kapok, amikor aggódom valami miatt.

I. J., Japán

Demográfia „A népességtudomány, a Biblia és a jövő” (2004. május 8.) című cikkben azt írjátok, hogy az izraeliták 215 évet töltöttek Egyiptomban. A 2Mózes 12:40, 41 viszont azt mondja, hogy 430 év múlva hagyták el Egyiptomot.

R. C., Egyesült Államok

Az „Ébredjetek!” válasza: A 2Mózes 12:40-ben (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása) ez áll: „Izraél fiainak lakozási ideje pedig, amely alatt laktak Egyiptomban, négyszázharminc év.” „Izraél fiainak lakozási ideje” nem pusztán az Egyiptomban töltött időre korlátozódik. Ha a 2Mózes 12:40-et más bibliaversekkel is összevetjük, nyilvánvalóvá válik, hogy egy tágabb időszakra utal, mely akkor kezdődött, amikor Ábrahám megérkezett Kánaán földjére. Pál apostol megmutatta, hogy ez a 430 éves időszak az ábrahámi szövetség megkötésével vette kezdetét (Galácia 3:16, 17). Az pedig i. e. 1943-ban köttetett meg, amikor Ábrahám belépett Kánaán földjére. A bibliai kronológia alapján ez 215 évvel azelőtt történt, hogy a zsidók Egyiptomba költöztek. Vagyis a zsidók a maradék 215 év alatt „laktak Egyiptomban”. (Lásd az „Insight on the Scriptures” című lexikon első kötetének „Chronology” címszavát; Jehova Tanúi kiadványa.)