Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Capoeira — Tánc, sport vagy harcművészet?

Capoeira — Tánc, sport vagy harcművészet?

Capoeira — Tánc, sport vagy harcművészet?

Az Ébredjetek! brazíliai írójától

„Akrobatikus egyensúly és rugalmasság, táncos kecsesség és dinamizmus, a küzdő gyorsasága és fortélya meg a lüktető zene.”

EGY író szerint lényegében ez a capoeira. Egy másik író szerint ez a brazil művészet „valósággal meghódította a világot”.

Edward Lunda koreográfus és kutató „a tánc, a harcművészet, a játék és a rítus sajátos keverékének” nevezi. A Britannica Hungarica azt írja, hogy a capoeira egy „népi tánc”. Hogyan fest ez a tánc? A játékosok és a nézők kört alkotnak. A kör közepén „két férfi áll egymással szemben, s a »harc« ökölcsapásait és elhárító mozdulatait utánozza a berimbau (zenélő íj) ritmikus” kíséretével.

Noha a capoeira eredete nagyon vitatott a kutatók között, a legtöbbjük afrikai törzsi táncokra és szertartásokra vezeti vissza. Nyilván a rabszolga-kereskedelem idején jutott el Brazíliába. A rabszolgák évtizedekig művelték, annak ellenére, hogy tulajdonosaik szerették volna elnyomni az afrikai kultúrát.

Amikor 1888-ban eltörölték a rabszolgatartást Brazíliában, „az újonnan felszabadított rabszolgák” egy brazil író szerint „nem találták helyüket az akkori társadalmi és gazdasági rendszerben”. Emiatt sokuk bűnöző bandákhoz csatlakozott. A capoeira egy erőszakos utcai harc lett. Késekkel és botokkal felszerelkezett bandák tartották rettegésben a lakosságot.

Planet Capoeira című folyóirat elismeri, hogy a tánc utcai változata „durva” volt. Ezt írja: „A tanítók minden finom mozdulatot elhagytak, amelynek nem volt haszna az igazi harcban. Például rúgásnál nem emelték olyan magasra a lábukat; nem a fejet, hanem a törzset célozták meg. A kezükkel különböző mozdulatokat hajtottak végre az ellenfél megtévesztésére, valamint ütéseket mértek a testére, vagy ujjal szemen szúrták. Nem volt zene, nem vetettek cigánykereket, és elmaradtak az akrobatikus elemek is, kivéve a harcias jellegűeket.” Nem meglepő hát, hogy a capoeirát 1890-ben az egész országban betiltották. Az elítélt capoeiristáknak börtönbüntetéssel és akár 300 korbácsütéssel is számolniuk kellett, illetve esetenként az országból is kiutasították őket.

Az 1930-as években Manuel dos Reis Machado — capoeirakörökben Bimba mester — akadémiát létesített a művészet tanítására. Természetesen vigyázott, hogy a nyilvánosság előtt ne mondja, hogy capoeirát tanít, mivel az még mindig be volt tiltva az országban. 1937-ben Getúlio Vargas, az ország elnöke jóváhagyta a capoeirát, így az egy brazil sporttá lett nyilvánítva. Ma mintegy 2 500 000 brazil űzi ezt a sportot, melyet sok intézményben tanítanak, úgymint iskolákban, egyetemeken és katonai akadémiákon.

Néptánc vagy harcművészet?

Bár a capoeirában táncszerű mozdulatok figyelhetők meg, sokan mégis a harcművészetek közé sorolják. Augusto, aki az édesapjával együtt tanulta meg a capoeirát, meg van győződve róla, hogy „ez egy olyan tánc, amely erőszakra sarkall, és megszegi a béke és a szeretet alapelveit”. Azt mondja, hogy „az ember egy dühös pillanatában könnyen felhasználhatná a tudását valakinek a bántalmazására”. Még ha az előadók vigyáznak is, hogy ne érjenek egymáshoz, egy rosszul időzített mozdulat súlyos sérülést okozhat.

Ezenkívül sokan úgy érzik, hogy a capoeirának határozottan vallásos színezete van. Pedro Moraes Trindade — capoeiramester Brazília Bahia államában — azt mondja, hogy a capoeira „egyesíti a testet és az elmét”. Kijelenti, hogy „ha valaki pusztán sportnak tekinti, az lekicsinyli a capoeira történetét és filozófiáját”. Edmilson, aki nyolc évig űzte a sportot a Rio de Janeiró-i Niteróiban, megjegyzi: „Vannak olyan chulák [bevezető énekek] és szertartások, melyek tagadhatatlanul spiritiszta jellegűek.”

Miután Edmilson és a korábban említett Augusto gondosan megvizsgálta a Biblia alapelveit, felhagyott a capoeira művelésével. Úgy döntöttek, a szellemi és testi épségük értékesebb annál, mintsem hogy kockára tegyék. Bár korábban szerették a magával ragadó ritmust és a méltóságteljes mozdulatokat, nem tudták összeegyeztetni a capoeirát a Bibliával, mely azt tanítja, hogy az ember ’ne tanuljon többé hadakozást’ (Ézsaiás 2:4).

[Kép a 23. oldalon]

A capoeirát két hagyományos brazil hangszer, a „berimbau” és az „atabaque” ritmikus kíséretével táncolják