„Akiket »isteneknek« neveznek”

AMIKOR Pál apostol meggyógyított egy sánta férfit Lisztrában, a tömeg így kiáltott: „Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!” Pált Hermésznek, a társát, Barnabást pedig Zeusznak nevezték (Cselekedetek 14:8–14). Efézusban Demetriusz, egy ezüstműves arra figyelmeztette az embereket, hogy ha Pál szabadon prédikálhat, „a nagy Artemisz istennő templomát semmire sem fogják becsülni” (Cselekedetek 19:24–28).

Az első századi emberek sok mai emberhez hasonlóan olyanokat imádtak, „akiket »isteneknek« neveznek, akár az égben, akár a földön”. Pál is kijelentette: „van sok »isten« és sok »úr«.” De aztán ezt mondta: „számunkra valójában e g y Isten van, az Atya”, és „e g y Úr van, Jézus Krisztus” (1Korintusz 8:5, 6).

Jézust is Istennek nevezték?

Noha Jézus soha nem mondta magáról, hogy Isten, Ézsaiás próféciájában Jehova kinevezett uralkodója lévén ’Erős Istenként’ és a ’Béke Fejedelmeként’ van azonosítva. A prófécia így folytatódik: „Fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége” (Ézsaiás 9:6, 7). Tehát mint ’Fejedelem’ — a Nagy Királynak, Jehovának a Fia —, Jézus a „mindenható Isten” égi kormányzatának Uralkodójaként fog szolgálni (2Mózes 6:3).

De felmerülhet a kérdés: „Milyen értelemben »Erős Isten« Jézus, és vajon János apostol nem azt mondta, hogy Jézus maga is Isten?” A Katolikus fordításban ez olvasható a János 1:1-ben: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Néhányan azt állítják, hogy ez azt jelenti, hogy „az Ige”, aki a csecsemő Jézus személyében megszületett a földön, maga a Mindenható Isten. Csakugyan így van?

Ha ezt a bibliaverset úgy értelmeznénk, hogy Jézus maga a Mindenható Isten, akkor az ellentétben lenne azzal a kijelentéssel, hogy „az Ige Istennél volt”. Ha valaki egy másik személynél van, akkor nem lehet azonos azzal a másik személlyel. Ezért sok bibliafordítás egyértelműen különbséget tesz az Ige és a Mindenható Isten között. Íme néhány példa: „isten volt a íge”; „az Ige egy Isten volt”; „a Szó isteni volt”. *

Olyan bibliaversekben, ahol a görög szövegben hasonló a nyelvtani szerkezet, mint a János 1:1-ben, a kifejezés kis kezdőbetűvel, „isten”-nek  van fordítva. Például így kiáltozott a nép, amikor Heródes Agrippát magasztalta: „Ez már egy isten szava.” Vagy amikor Pál nem halt bele egy mérges kígyó marásába, az emberek „istennek kezdték őt mondani” (Cselekedetek 12:22, Békés—Dalos-fordítás; 28:3–6). Mind a görög nyelvtannal, mind a Biblia tanításával összhangban van az, ha nem Istenként, hanem ’istenként’ utalunk az Igére, vagyis a Szóra (János 1:1).

Figyeljük meg, hogy János az evangéliuma első fejezetében hogyan azonosította ’a Szót’. „A Szó tehát testté lett, és közöttünk lakozott, és mi szemléltük a dicsőségét — olyan dicsőséget, amilyen [nem az Istené, hanem] egy egyszülött fiúé, aki az atyától jött” — írta János. Vagyis „a Szó” — aki testté lett — emberként, Jézus néven élt a földön, és látták őt. Tehát nem lehetett a Mindenható Isten, akiről János ezt írta: „Istent e g y ember sem látta soha” (János 1:14, 18).

„Akkor miért kiáltott így Tamás, amikor meglátta a feltámasztott Jézust: »Uram és Istenem!«” — kérdezhetné valaki. Ahogy már láttuk, Jézus olyan értelemben isten, hogy isteni természetű, de nem ő az Atya. Jézus nem sokkal a Tamással való találkozása előtt ezt mondta Mária Magdalénának: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Azt se feledjük, hogy miért írta János az evangéliumát. Három verssel a Tamásról szóló rész után János kifejti, hogy azért írta, hogy az emberek higgyék, „hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia”, nem pedig hogy Jézus az Isten (János 20:17, 28, 31).

Ki „e világ istene”?

Nyilvánvaló hát, hogy sok isten van. Amint láthattuk, néhányat a Biblia is megnevez. De azok, akik látták Jehova erejét sok-sok évszázaddal ezelőtt, így kiáltottak: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!” (1Királyok 18:39). Ám létezik egy isten, akinek szintén van hatalma. A Biblia kijelenti, hogy a „hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket” (2Korintusz 4:4, Kat.).

Jézus a halála előestéjén háromszor is óva intette a tanítványait ettől az istentől, ’e világ uralkodójaként’ utalva rá. Azt mondta, hogy ez a hatalmas uralkodó vagy isten ’ki lesz vetve’ (János 12:31; 14:30; 16:11). Ki ez az isten, és milyen világ felett uralkodik?

Nem más, mint a lázadó angyal, Sátán, az Ördög. Honnan tudjuk? A Biblia azt írja, hogy amikor Sátán megkísértette Jézust, „megmutatta neki a világ összes királyságát és azok dicsőségét, majd ezt mondta neki: »Mindezeket neked adom, ha leborulsz, és imádatot mutatsz be nekem«” (Máté 4:8, 9). Ez az ajánlat egyáltalán nem lett volna csábító, ha Sátán valami olyat kínált volna Jézusnak, ami nem a sajátja. János apostol is kijelentette: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19).

Emlékezzünk, hogy Jézus megígérte: ’ki fogják vetni e világ uralkodóját’ (János 12:31). Igen, ez a világrendszer az uralkodójával együtt meg lesz semmisítve, ahogyan azt János apostol is megjövendölte, amikor ezt írta: „a világ elmúlóban van.” Utána viszont kijelenti: „aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Vizsgáljuk most meg az egyedüli igaz Isten dicsőséges szándékát, és azt, hogy miként válhat a javunkra.

[Lábjegyzet]

[Kép a 8–9. oldalon]

A lisztraiak istennek nevezték Pált és Barnabást

[Kép a 8–9. oldalon]

Jézus ezt mondta Mária Magdalénának: ’Felmegyek az én Istenemhez és a ti Istenetekhez’