Ki ’az egyedüli igaz Isten’?

JÉZUS gyakran imádkozott Istenhez — akit Atyjának szólított —, és másokat is megtanított erre (Máté 6:9–11; Lukács 11:1, 2). Az apostolaival mondott imájában mindössze néhány órával a halála előtt így kérte Istent: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőítsen téged. Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:1, 3).

Figyeljük meg, hogy Jézus ’az egyedüli igaz Istenhez’ imádkozik. A folytatásban Jézus kifejezi, hogy Isten pozíciója magasabb, mint az övé. Ezt mondja: „Most tehát, Atyám, dicsőíts meg magad mellett azzal a dicsőséggel, amely megvolt nekem melletted, mielőtt a világ lett” (János 17:5). Hogyan lehetne Jézus ’az egyedüli igaz Isten’, ha azt kéri imában, hogy hadd legyen Isten mellett? Vizsgáljuk meg a kérdést bővebben.

Jézus pozíciója az égben

Jézust néhány órával az imája után kivégezték. De nem volt sokáig halott, csupán péntek délutántól vasárnap reggelig (Máté 27:57—28:6). „Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta — számol be Péter apostol —, és e ténynek mi mindannyian tanúi vagyunk” (Cselekedetek 2:31, 32). Vajon lehetséges, hogy Jézus önmagát támasztotta fel? Nem. A Biblia szerint „a halottak semmit sem tudnak” (Prédikátor 9:5). ’Az egyedüli igaz Isten’, Jézus égi Atyja támasztotta fel a Fiát (Cselekedetek 2:32; 10:40).

Nem sokkal később Jézus egyik tanítványát, Istvánt a vallási üldözői megölték. Mielőtt megkövezték, István kapott egy látomást. Ezt mondta: „Íme! Látom az egeket megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján” (Cselekedetek 7:56). István tehát Isten segítőjeként látta Jézust, „az Emberfiát” az égben, „Isten jobbján”, ahogy Jézus a földre jövetele előtt is ’Isten mellett’ volt (János 17:5).

István kivégzését követően Jézus csoda útján megjelent Saulnak, ismertebb, római nevén Pálnak (Cselekedetek 9:3–6). Amikor Pál Athénban volt, az Istenről beszélt, „aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van”. Azt mondta, hogy ez az Isten, az ’egyedüli igaz Isten’, meg fogja ítélni „a lakott földet igazságosságban egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül” (Cselekedetek 17:24, 31). Itt Pál apostol úgy utalt Jézusra, mint ’férfira’ — igen, Istennél alacsonyabb rangúra —, akinek Isten újból égi életet adott.

 János apostol is Isten alárendeltjeként írt Jézusról. Azt mondta, azért írta az evangéliumát, hogy az olvasói elhiggyék, hogy „Jézus a Krisztus, az Isten Fia”, nem pedig maga az Isten (János 20:31). János egy égi látomást is kapott, melyben látta ’a Bárányt’, akit az evangéliumában Jézusként azonosít (János 1:29). A Bárány mellett 144 000-en állnak, akiket János szavai szerint „a földről vettek meg”, azaz onnan lettek feltámasztva. János kifejti, hogy a 144 000-nek ’a homlokára van írva a Bárány neve és az ő Atyja neve’ (Jelenések 14:1, 3).

Vajon lehet „a Bárány” és „az ő Atyja” ugyanaz a személy? Egyértelműen nem. A Biblia különbséget tesz közöttük. Még a nevük is más.

A Bárány neve és az Atya neve

Ahogy az imént láttuk, Isten Fiának, a Báránynak a neve Jézus (Lukács 1:30–32). De mi az Atya neve? A Bibliában több ezer helyen olvasható. A Zsoltárok 83:18 például kijelenti: „te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Sajnálatos módon Isten neve, a Jehova név, sok bibliafordításban az „Úr”, illetve „Isten” szavakkal lett helyettesítve. Néhány fordítás csupa nagybetűvel szedi őket, hogy megkülönböztesse Jehovát másoktól, akiket isteneknek vagy uraknak neveznek. * De sok fordításban az isteni név vissza lett állítva az őt megillető helyre.

Figyelemre méltó az angol nyelvű American Standard Version (1901) fordítás, melyben szintén vissza lett állítva Isten neve — Jehova — az őt megillető helyre. Az előszavában ez áll: „Az American Standard Version átdolgozói gondos vizsgálódás után arra az egységes meggyőződésre jutottak, hogy indokolatlan lenne, ha továbbra is annak a zsidó babonának engednének teret az Ószövetség angol vagy más nyelvű fordításaiban, amely szerint az isteni nevet nem szabad kiejteni szentséges volta miatt. Örvendetes módon a modern kori misszionáriusok számos fordítására sem volt hatással ez a babona.” *

Kinek a tanítása a Háromság?

Akkor mi a helyzet a Háromság-tannal, mely szerint Jehova és Jézus alapjában véve ugyanaz az Isten? A The Living Pulpit című folyóirat az 1999. április—júniusi számában így határozta meg a Háromságot: „Egy Isten és Atya van, egy Úr, Jézus Krisztus és egy Szent Szellem, három »személy« . . . , akik azonosak, mondhatni egylényegűek . . . ; három személy, akik egyformán Istenek, egyazon sajátosságokkal; mégis határozottan megkülönböztethetőek a személyes tulajdonságaik alapján.” *

Honnan származik ez a bonyolult tanítás? A Christian Century az 1998. május 20—27-i számában idéz egy lelkészt, aki beismeri, hogy a Háromság „az egyház tanítása, nem Jézusé”. Bár a Háromság nem Jézus tanítása, összeegyeztethető azzal, amit Jézus tanított?

Az Atya felette áll a Fiúnak

Jézus így tanította a tanítványait imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.” A Biblia azt mondja égi Atyánkról, akinek a neve Jehova, hogy felette áll a Fiának. Például Jehova „öröktől fogva mindörökké” való. Jézusról azonban azt írja a Biblia, hogy „minden teremtménynek előtte született”. Maga Jézus is azt tanította, hogy Jehova nagyobb nála, amikor ezt mondta: „az én Atyám nagyobb nálamnál” (Máté 6:9, Károli-fordítás; Zsoltárok 90:1, 2, Kár.; Kolosszé 1:15, Kár.; János 14:28, Kár.). A Háromság viszont azt tartja, hogy az Atya és a Fiú „egyformán Istenek”.

Hogy az Atya feljebbvaló a Fiúnál, és hogy a két személy nem egy és ugyanaz, azt Jézus imái is megmutatják, például az, amelyiket a kivégzése előtt mondott: „Atyám, ha úgy kívánod,  távolítsd el tőlem ezt a poharat [a gyalázatos halált]! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:42). Ha Isten és Jézus „egylényegűek”, mint ahogy azt a Háromság-tan állítja, hogy tűnhet másnak Jézus akarata vagy kívánsága az Atyjáénál? (Héberek 5:7, 8; 9:24).

Továbbá, ha Jehova és Jézus azonosak, hogyan tudhat csak az egyikük bizonyos dolgokról? Például a világ ítéletének idejéről ezt mondta Jézus: „Azt a napot vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya” (Márk 13:32).

A Háromság és az egyház

A Háromság nem Jézus vagy a korai keresztények, hanem ahogy korábban láttuk, „az egyház tanítása”. A The Living Pulpit a Háromságról szóló 1999-es számában megjegyezte: „Néha úgy tűnik, mindenki azt feltételezi, hogy a Háromság-tan alapvető keresztény teológiai tétel”, pedig ez a tanítás „nem a Biblián alapszik”.

A New Catholic Encyclopedia (1967) részletesen tárgyalja a Háromság tanát, és beismeri: „Mindent egybevetve a Háromság-tan a IV. század végén született . . . Az »egy Isten három személyben« megfogalmazás a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és egyáltalán nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnak.”

Martin Werner, a svájci Berni Egyetem professzora kifejtette: „Minden alkalommal, amikor az Újszövetségben Jézusnak az Atyához, vagyis az Istenhez való viszonyáról van szó, akár az emberi mivoltát, akár a messiási kilétét illetően, félreérthetetlenül alárendeltségként értelmezendő a vele való kapcsolata, és így is van ábrázolva.” Egyértelmű, hogy amit Jézus és a korai keresztények hittek, nagyon különbözik attól, amit ma az egyházak a Háromságról tanítanak. Akkor honnan ered ez a tanítás?

A Háromság ősi gyökerei

Az emberek sok istent és istennőt imádtak, melyekről a Biblia is beszél, köztük Astóretet, Milkomot, Kámost és Molokot (1Királyok 11:1, 2, 5, 7). Még az ókori Izrael nemzetéből is egy időben sokan azt hitték, hogy Baál az igaz Isten. Jehova prófétája, Illés ezért döntés elé állította őket: „Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt, de ha Baál, akkor őt kövessétek!” (1Királyok 18:21).

A hármas csoportokban vagy triádokban elképzelt pogány istenek imádata is megszokott volt Jézus születése előtt. „Az isteni háromság gondolata Egyiptomból ered” — fejtette ki Will Durant történész. James Hastings ezt írta az Encyclopædia of Religion and Ethics című lexikonban: „Az indiai vallásban például Brahma, Siva és Visnu hármas istencsoportjával találkozunk; az egyiptomiakban Ozirisz, Ízisz és Hórusz hármas istencsoportjával.”

Egyszóval sok isten létezik. Felismerték ezt a korai keresztények? És Jézust a Mindenható Istennek tekintették?

[Lábjegyzetek]

[Kép a 7. oldalon]

EGYIPTOM

Hórusz, Ozirisz és Ízisz triádja, i. e. II. évezred

[Kép a 7. oldalon]

PALMÜRA, SZÍRIA

A holdisten, az Egek Ura és a napisten triádja, kb. i. sz. I. század

[Kép a 7. oldalon]

INDIA

Hindu hármas istenség, kb. i. sz. VII. század

[Kép a 7. oldalon]

NORVÉGIA

Háromság (az Atya, a Fiú és a Szent Szellem), kb. i. sz. XIII. század

[Kép forrásának jelzése a 7. oldalon]

Két felső kép: Musée du Louvre, Paris