Figyeljük a világot

Luxusvíz

„Korunkra jellemző, hogy a »menő« diákoknál mindig van valamilyen márkás ásványvíz — jelenti ki a német Natur+Kosmos magazin. — New Yorkban, akik követik a divatot, vízbárokban találkoznak. Az ötcsillagos szállodákban a pincérek válogatott, nemzetközileg elismert ásványvizeket szolgálnak fel, melyek minősítve vannak, ugyanúgy, mint a legjobb évjáratú borok.” A víz nem olcsó. „Az emberek sokat fizetnek formatervezett üvegekbe zárt ásványvizükért” — írja a cikk. Egyik-másik szállodában a híres vizek litere akár 62 euróba is kerülhet. Bár a palackozott, márkás víz megvásárlásával az ember kifejezésre juttathatja, hogy szereti a különlegességeket, nem biztos, hogy bármi előnye is származik abból, ha ilyen vizet iszik. Néhány forgalmazó szellemi és testi frissességet, egészséget és szépséget ígér. Ám sok szakember nem látja jobbnak ezeket a vizeket a sima víznél. Németországban például a csapvíz legalább olyan jó minőségű, mint a világ másik végéről származó ásványvizek, állítja a cikk. Ráadásul a csapvizet nem kell műanyag palackba zárni, sem több ezer kilométeren át szállítani.

 Étkezési tippek a franciáktól

„A franciák jelentős mennyiségű telített zsiradékot fogyasztanak, mégis karcsúbbak, mint az amerikaiak, és jóval kevésbé hajlamosak az elhízásra — jegyzi meg az UC Berkeley Wellness Letter. — Feleannyian halnak meg közülük szívbetegségben, mint az amerikaiak közül, és kevesebben, mint [az Európai Unió] más országaiban.” Miért áll fenn ez az ellentmondás? A titok nyitja feltehetően az, hogy a franciák „kevesebb kalóriát visznek a szervezetükbe” — írja az előbbi hírlevél. Vizsgálatot folytattak Párizs éttermeiben, valamint az egyesült államokbeli Philadelphia vendéglőiben. Kiderült, hogy Franciaországban az adagok jóval kisebbek. A szakácskönyvek is eltérőek. A francia szakácskönyvekben például a húsételek elkészítésénél kisebb adagokat adnak meg. „Talán az a legérdekesebb, hogy a franciák sokkal hosszabb időt töltenek kisebb ételadagjuk elfogyasztásával — derül ki a hírlevélből. — Egy átlagos francia csaknem 100 percet tölt naponta étkezéssel, míg az amerikaiak mindössze 60 perc alatt bekapják a szendvicsüket (vagy amit éppen esznek).” Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Figyeljünk oda, hogy mennyi kalóriát fogyasztunk. Ésszerű mennyiségű, tápláló ételt együnk. Fordítsunk időt az ízek élvezetére. Ha nagy adag ételt szolgálnak fel nekünk, osszuk meg valakivel, vagy vigyük haza a felét. Ezenkívül „tegyük az otthoni étkezést kellemes élménnyé”.

Vigyázz a könyveidre!

A könyvek „legnagyobb ellensége az idő és a nedvesség” — írja a Día Siete című mexikói folyóirat egyik cikke. Majd azt tanácsolja, hogy évente legalább egyszer poroljuk le a könyveinket, ha szeretnénk jó állapotban megőrizni őket. Szorosan kell azonban fogni a köteteket, nehogy a por bekerüljön a lapok közé. Párás környezetben a nyirkosság ellen úgy lehet védekezni, hogy kevéske hintőport szórunk minden lapra, néhány napra súlyt helyezünk a könyvre, majd kefével eltávolítjuk a hintőport. Ha penész alakul ki a nedvesség miatt, borotvapengével óvatosan le kell kaparni, végül pedig következhet az alkohollal való tisztítás. Ne a gerinc felső részénél húzva vegyük le a könyvet a polcról, hanem a közepét fogjuk két ujjunk közé, mozgassuk ide-oda a könyvet, hogy ne tapadjon a szomszédaihoz, és könnyebben kivehető legyen. Egy könyvben, ha nagyon nagy — és ráadásul még régi is —, kárt tehet a saját súlya. Ez elkerülhető, ha vízszintesen fektetik a polcra.

Búcsú az unitáriusoktól?

Nagy-Britannia „egyik legkorábbi egyháza . . . menthetetlenül hanyatlik, és néhány évtizeden belül a múlté lesz” — jelenti ki a londoni The Times. Az unitárius egyháznak kevesebb mint 6000 tagja van Nagy-Britanniában, és ezeknek a személyeknek a fele 65 évesnél is idősebb. A fenti jóslat a felekezet egyik vezető lelkészének, Peter Hughesnak a szájából hangzott el. Példaként utalt a legrégebbi, liverpooli kápolnájukra, és ezt mondta: „1976 óta nincs lelkészük, és szinte leállt ott a szellemi élet.” Az „unitárius” elnevezés 1673 óta használatos Nagy-Britanniában, írja a The Times. „Számos angol presbiteriánus a XVIII. században lett unitárius, mivel nem fogadták el a Háromság tanát abban a teológiai vitában, amely Krisztus isteni mivoltáról folyt, és amely válsághelyzetet idézett elő az anglikán egyházban.” Az újságcikk így folytatódik: „De most, hogy már nem tiltott Háromság-ellenes nézetet vallani, és sok egyház szemet huny afölött, hogy »hívei« liberálisan gondolkodnak a hagyományos tanításokról, az unitarizmus már nem tölt be olyan szerepet, mint egykor.”

Összemegyünk az évek múltával

Amint az ember idősödik, általában alacsonyabbá válik. „Ez szorosan összefügg a gravitációval” — olvasható az ausztráliai The Daily Telegraphban. A gravitáció hatására az emberek magassága a nap során folyamatosan változik. Az ember testhossza alvás közben a legnagyobb. „A testünk öregedésével és gyengülésével azonban a zsugorodás kezd állandóvá válni — írja az újság. — Az emberek, amint idősödnek, vesztenek izmaik tömegéből és a testükben lévő zsírból. Ez része a természetes öregedési folyamatnak, és együtt jár a hormonális változásokkal. A csigolyák torzulni kezdhetnek és összeroppanhatnak, amitől a gerinc több mint 2,5 centiméterrel megrövidül.” Valószínűleg a csontritkulás az oka a zsugorodásnak.

Két nyelvet beszélő gyermekek

„A türelemmel és körültekintéssel nevelt gyermekeknél a kétnyelvűség óriási előny lehet mind maguk, mind családjuk, mind pedig a társadalom számára” — derül ki a mexikóvárosi Milenio című újságból. A téma szakértői „arra jöttek rá, hogy azoknak a gyermekeknek, akik két nyelven beszélnek, jobb az iskolai teljesítményük, mint azoknak, akik csak egy nyelven tudnak”. Olykor a szülők aggódnak, nehogy gyermekeik a mondatalkotáskor felcseréljék a két nyelv szavait, vagy az egyik nyelv nyelvtani szabályait a másiknál alkalmazzák. „De ezek a nyelvtani »hibák« jelentéktelenek, és könnyen korrigálhatók” — jelenti ki Tony Cline pszichológiaprofesszor, aki a gyermekek nyelvi fejlődésének a vizsgálatára specializálódott. Ha mindkét szülő nyelvére a születésüktől kezdve tanítják a gyermekeket, akkor ők minden erőfeszítés nélkül elsajátítják, és idővel elkülönítik magukban azokat.