Sógolyó

AZ ÉBREDJETEK! ZAMBIAI ÍRÓJÁTÓL

Mi jut eszedbe, ha a sóra gondolsz? Valószínűleg a kősó, a tengeri só vagy az asztali só. De hallottál már a Cibwa-sóról, mely Zambia északi tartományából, Mpika vidékéről származik? A Cibwa-só azért különleges, mert a fűből nyerik.

A Cibwa-mocsár közelében élő falusiak szokatlan eljárással nyerik ki a sót abból a magas fűből, mely a Lwitikila-folyótól nem messze nő. Augusztus és október között vágják le a füvet, az esős évszak kezdete előtt. Mihelyt beáll az esős időszak, a fűből már nem lehet sót kivonni.

Miután levágják és megszárítják a füvet, elégetik, hogy eltávolítsák a szerves összetevőket. A só azonban nem ég el, ott marad a hamuban. A hamut egy tárolóedénybe teszik, például egy lopótökbe, és lassan vizet szivárogtatnak át a hamun. A víz kioldja a sót, és átviszi a lopótök alján lévő apró lyukakon. A sós vizet felfogják, és ekkor jöhet a következő lépés, a lepárlás.

A vizet úgy párologtatják el — ami akár egy hatórás folyamat is lehet —, hogy az oldatot közvetlenül valamilyen hőforrás fölé helyezik. A párologtatáshoz a sóoldatot agyagedénybe töltik, és nyílt tűzön forralják. Elpárolog a víz, és ekkor újabb adag sós vizet töltenek a cserépbe. Mindez addig zajlik, míg a cserép meg nem telik sűrű sóoldattal, s ekkor a cserépedény öntőformává válik. Eltávolítják a tűzről, széttörik, így jutnak a sógolyóhoz.

A falubeliek nemzedékek óta állítanak elő Cibwa-sót. Senki sem tudja, ki találta ki ezt az eljárást. Bámulatos azonban, hogy a modern sófeldolgozás tudományos alapjait alkalmazzák Zambiának ezen a vidéki, külvilágtól elzárt területén.

[Kép a 19. oldalon]

A lopótökön átszivárog a víz

[Kép a 19. oldalon]

Végtermék

[Kép a 19. oldalon]

Agyagedény