Te milyen filmeket fogsz megnézni?

AZ ELMÚLT néhány évtizedben rengeteg szexjelenet, erőszak és káromkodás került a filmekbe, ami eltérő reakciókat vált ki az emberekből. Vannak, akik azt mondanák egy-egy szexjelenetről, hogy szeméremsértő, mások, hogy művészi. Némelyek szerint egyes filmekben felesleges az erőszak, mások szerint indokolt. Egyesek azt állítják, hogy a káromkodással teli párbeszédek közönségesek, mások azt, hogy élethűek. Amit az egyik trágárnak nevez, azt a másik a szólásszabadság megnyilvánulásának tartja. A két tábort hallgatva úgy tűnhet, hogy csak szavakon vitatkoznak.

Ám a filmek tartalma körüli kérdéseket nem lehet bagatellizálni. Nagyon is jogosan foglalkoztatja a téma nemcsak a szülőket, hanem mindenkit, aki fontosnak tartja az erkölcsi értékeket. „Minden alkalommal, amikor a józan ész azt diktálná, hogy ne menjek el a moziba, és mégis elmegyek, kifelé jövet rosszabb embernek érzem magam — kesereg egy nő. — Szégyellem magam azok miatt, akik elkészítették ezt a szemetet, és amiatt, hogy én meg megnéztem. Mintha kisebbé váltam volna tőle a saját szememben.”

Mércét állítanak

A filmek tartalma nemcsak korunk emberét foglalkoztatja. A filmezés kezdeti éveiben hatalmas felháborodást keltett, amikor a filmvásznon feltűntek a szexjelenetek és a bűnözés. Végül az 1930-as években az Egyesült Államokban bevezettek egy szabályzatot, amely szigorú korlátok közé szorította, hogy mit lehet filmre vinni.

A The New Encyclopædia Britannica szerint az új szabályzat „rendkívül megszorító volt. Szinte minden tilos volt, ami a normális felnőtt élethez hozzátartozik. Tiltotta a »szenvedélyes jeleneteket«; házasságtörésre, tiltott szexre, elcsábításra és nemi erőszakra még csak utalni sem lehetett, hacsak a történet szempontjából ez nem volt elengedhetetlenül szükséges, és a film végén súlyos büntetést nem szabtak ki az elkövetőre.”

 Ami az erőszakot illeti, „nem lehetett korszerű fegyvereket mutatni, vagy beszélni róluk; nem lehetett bűntényeket részletezni; az igazságszolgáltatás képviselői nem halhattak meg bűnözők keze között; féktelen kegyetlenkedésre és öldöklésre utalni sem lehetett. Gyilkosságnak és öngyilkosságnak is csak akkor lehetett helye, ha a cselekmény szempontjából erre elkerülhetetlenül szükség volt . . . Semmilyen körülmények között nem lehetett egy bűntényt indokoltnak beállítani.” Mindent egybevetve a szabályzat kimondta, hogy „tilos olyan filmet készíteni, amely aláássa a nézők erkölcsi értékrendjét”.

Korlátozások helyett korhatárok

Az 1950-es években sok hollywoodi producer azonban már figyelmen kívül hagyta az általa elavultnak vélt szabályzatot. Ezért azt 1968-ban érvénytelenítették, és bevezették helyette a korhatárrendszert *. Ez engedélyezte, hogy egy film nyílt legyen, de egy jel előre figyelmeztette a közönséget a film tartalmára. Jack Valenti, aki közel négy évtizeden át volt az Amerikai Filmszövetség elnöke, azt mondja, hogy a korhatárrendszer célja az volt, hogy „a szülők valamilyen módon figyelmeztetve legyenek, s aztán ők maguk dönthessék el, melyik filmet engedik megnézni a gyermekeiknek, és melyiket nem”.

A korhatárrendszer bevezetésével átszakadt a gát. Az átlagközönségnek szánt hollywoodi forgatókönyveket elárasztotta a szex, az erőszak és a durva nyelvezet. Az újonnan szerzett szabadság, amellyel a filmkészítők dolgozhattak, szökőárt indított el, amelynek nem lehetett megálljt parancsolni. Mindamellett a korhatárrendszer figyelmezteti a közönséget. De vajon egy jelölés mindent elmond, amit tudnunk kell?

Amiről a korhatárrendszer hallgat

Néhányan úgy érzik, hogy az idő előrehaladtával a korhatárrendszer engedékenyebbé vált. Egy vizsgálat, melyet a Harvard Egyetem közegészségügyi kara végzett, igazolja ezt a gyanút. A vizsgálat során kiderült, hogy azok a filmek, amelyeket a tizenéves korosztály fiatalabb tagjainak ajánlanak, ma több erőszakot és szexjelenetet tartalmaznak, mint a csupán egy évtizeddel ezelőtti filmek. A tanulmány összegzésképpen elmondja, hogy „két azonos korhatárú film nagyon eltérhet egymástól abban, hogy mennyi és milyen jellegű kifogásolható anyagot tartalmaz”. Emellett „kizárólag a korhatárok alapján nem tájékozódhat kellőképpen a néző a film erőszakos, szexualitást ábrázoló, durva nyelvezetű és egyéb kifogásolható jeleneteiről”. *

A szülők, akik könnyelműen elengedik a gyermekeiket a moziba, talán nincsenek tisztában vele, hogy a korhatárok felállításakor ma mit tartanak megtekinthetőnek. Például egy filmkritikus a következőképpen jellemzi egy olyan film főhősét, melyet az Egyesült Államokban megfelelőnek tartanak a tizenéves közönség számára: „Független 17 éves lány, aki mindennap nagy kedvvel issza részegre magát, kábítószerezik, orgiákon vesz részt, és vadul szeretkezik egy fiúval, akivel épphogy csak megismerkedett.” Egyáltalán nem ritka, hogy ilyen képsorok legyenek a filmekben. Sőt, a The Washington Post Magazine megjegyzi, hogy az orális szex a jelek szerint „rutinszerűen elfogadott” a tizenéveseknek ajánlott filmekben. Egyértelmű, hogy csak a korhatár alapján nem szabad megítélni egy film tartalmát. Létezik jobb útmutató?

„Gyűlöljétek a rosszat!”

A korhatárrendszer nem helyettesíti a Biblia által kiiskolázott lelkiismeretet. A keresztények az élet minden területén — így a szórakozás megválasztásakor is — a Zsoltárok 97:10-ben található intelem szerint igyekeznek dönteni: „gyűlöljétek a rosszat!” Aki gyűlöli a rosszat, az helytelennek tartja, hogy olyan dolgokon szórakozzon, amelyektől Isten irtózik.

A szülőknek különösen ébernek kell lenniük, amikor eldöntik, milyen filmet nézhetnek meg a gyermekeik. Naiv dolog lenne csak egy  futó pillantást vetni a korhatárra. Könnyen előfordulhat, hogy egy film, mely a korhatár alapján megengedettnek tekinthető, olyan értékeket közvetít, melyeket a szülők elítélnek. De ez egyetlen keresztényt sem lep meg, mivel a világ olyan gondolkodásmódot és viselkedésformákat részesít előnyben, melyek ütköznek az isteni irányelvekkel (Efézus 4:17, 18; 1János 2:15–17). *

Nem mintha minden film kifogásolható lenne. De az óvatosság helyénvaló. Az Ébredjetek! 1997. május 22-i száma a következő kijelentést tette ezzel kapcsolatban: „minden egyes személynek gondosan mérlegelnie kell a dolgokat, és olyan döntéseket kell hoznia, amelyek által tiszta maradhat a lelkiismerete Isten és ember előtt” (1Korintusz 10:31–33).

Hogyan választhatunk építő szórakozást?

Hogyan lehetnek igényesek a szülők, amikor eldöntik, hogy milyen filmeket nézzen meg a család? Figyeld meg, mit mond néhány szülő a világ különböző részein. Az észrevételeik neked is segíthetnek építő szórakozásról gondoskodnod a családodnak. (Lásd még „ A kikapcsolódás egyéb formái” című kiemelt részt a 14. oldalon.)

„Amikor a gyerekek még kicsik voltak, vagy én, vagy a feleségem mindig velük mentünk a moziba — mondja Juan Spanyolországból. — Soha nem mentek egyedül, vagy kizárólag fiatalok társaságában. Most, tizenévesekként, a filmpremierekre nem mennek el. Szeretnénk, ha várnának, amíg elolvassuk a filmkritikákat, vagy amíg olyanoktól tájékozódunk a filmről, akikben megbízunk. Ezután közösen eldöntjük, hogy megnézzük-e a filmet.”

Mark a Dél-afrikai Köztársaságból nyíltan elbeszélget a fiával a moziműsorról. „A feleségem és én kezdeményezzük a beszélgetést úgy, hogy megkérdezzük, mi a véleménye a filmről — mondja Mark. — Így megtudjuk, mi jár a fejében, és érvelni tudunk neki. Ennek eredményeként azt tapasztaltuk, hogy sikerül olyan filmeket választanunk, amelyeket mindannyian együtt élvezhetünk.”

 A brazíliai Rogerio is kielemzi a gyermekeivel a filmeket, amelyek érdeklik őket. „Elolvasom velük a kritikusok véleményét — fejti ki. — Elmegyek velük a kölcsönzőbe, hogy megtanítsam nekik, mi árulkodhat egy kazetta borítóján arról, hogy a filmet nem ajánlatos megnézni.”

Matthew Nagy-Britanniából eredményesnek tartja, hogy beszélget a gyermekeivel azokról a filmekről, amelyeket szeretnének megnézni: „Egészen fiatal koruktól kezdve bevontuk őket a társalgásba, amikor olyan filmekről beszélgettünk, amelyek érdeklik a családot. Ha a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem nézünk meg valamit, akkor ahelyett, hogy egyszerűen csak nemet mondtunk volna, elmagyaráztuk nekik a döntésünk okát.”

Ezenkívül néhány szülő szerint hasznos rákeresni az interneten a filmek ismertetőire. Több weboldalon is részletes leírást lehet olvasni a filmek tartalmáról. Ezek a filmkritikák segítenek tisztában lennünk azzal, hogy milyen értékeket mozdít elő egy-egy film.

A jól képzett lelkiismeret áldásai

A Biblia megemlíti, hogy vannak olyanok, akiknek „edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:14). A szülők célja tehát az legyen, hogy olyan értékeket ültessenek el a gyermekeikben, melyek segítségével a fiatalok bölcsen tudnak dönteni, amikor ők választhatnak maguknak szórakozást.

Jehova Tanúi között sok fiatal kitűnő oktatást kapott a szüleitől ezen a téren. Az egyesült államokbeli Bill és Cherie például szeret a két tizenéves fiával moziba járni. „Amikor kijövünk a moziból — mondja Bill —, gyakran arról beszélgetünk, hogy milyen volt a film, tehát milyen értékeket közvetített, és hogy egyetértünk-e ezekkel az értékekkel.” Természetesen Bill és Cherie tudják, hogy fontos az igényesség. „Mielőtt megnéznénk egy filmet, utánajárunk, hogy miről fog szólni, és nem szégyellünk felállni és kimenni, ha kifogásolható jeleneteket látunk a filmben, amelyekre nem számítottunk” — mondja Bill. Ő és a felesége úgy érzik, azzal, hogy bevonják a fiaikat a felelősségteljes döntésbe, segítenek a fiúknak  pontosan látni a különbséget a jó és a rossz között. „Bölcsebb döntéseket hoznak arról, hogy milyen filmeket nézzenek meg” — mondja Bill.

Billhez és Cherihez hasonlóan sok szülő segíteni tudott a gyermekeinek edzett érzékelőképességet kifejleszteni a szórakozás megválasztása terén. Természetesen a filmipar termékeinek nagy része elfogadhatatlan. Ugyanakkor a Biblia alapelveire támaszkodva a keresztények találhatnak maguknak olyan szórakozást, amely építő és felüdítő is egyben.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]

„EGYÜTT DÖNTÜNK”

„Kiskoromban együtt ment a család moziba. Most már a szüleim egyedül is elengednek. De mielőtt beleegyeznének, hogy megnézzek egy filmet, tudni akarják a címét, és azt, hogy miről fog szólni. Ha még nem hallottak a filmről, elolvasnak egy ismertetőt, vagy megnézik a filmelőzetest a tévében. Az interneten is keresnek róla információt. Ha úgy érzik, nem lenne jó megnéznem, elmagyarázzák, hogy miért. Hagyják, hogy én is elmondjam a véleményem. A társalgás nyílt, és együtt döntünk” (Héloïse, 19 éves, Franciaország).

[Kiemelt rész/kép a 13. oldalon]

BESZÉLGETNI KELL RÓLA!

„Ha a szülők megtiltanak valamit, és nem gondoskodnak helyette építő kikapcsolódásról, a gyermekek titokban próbálhatják meg elérni, amit akarnak. Ezért amikor olyasmit szeretnének megnézni, ami nem építő, néhány szülő nem tiltja meg nekik kerek perec, és nem is ad rá engedélyt. Először hagyják, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. A következő néhány nap folyamán beszélgetnek róla a gyerekekkel — de nem ingerülten —, és megkérdezik tőlük, miért érzik úgy, hogy egy ilyen filmet elfogadható lenne megnézni. A beszélgetés hatására a fiatalok gyakran megváltoztatják a véleményüket, sőt még meg is köszönik a szüleiknek a segítséget. Ezután a szülők irányításával más szórakozást választanak, valami olyat, amit az egész család együtt élvezhet” (Maszaaki, egy utazófelvigyázó Japánban).

[Kiemelt rész/képek a 14. oldalon]

 A KIKAPCSOLÓDÁS EGYÉB FORMÁI

▪ „A fiatalok a természetüknél fogva szeretnek velük egykorúakkal lenni, ezért gondoskodtunk róla, hogy a lányunk mindig építő társaságban legyen, a mi felügyeletünkkel. Mivel a gyülekezetünkben sok a példamutató fiatal, arra buzdítottuk a lányunkat, hogy barátkozzon velük” (Elisa, Olaszország).

▪ „Nagyon sok mindent teszünk a gyermekeink kikapcsolódása érdekében. Hasznos tevékenységeket szervezünk nekik, például elmegyünk sétálni, grillezünk, piknikezünk, és összejárunk más keresztényekkel, időssel és fiatallal egyaránt. Így a gyerekek nem hiszik azt, hogy kikapcsolódást csak az jelenthet, ha a velük egykorúakkal vannak” (John, Nagy-Britannia).

▪ „Szerintünk áldásos más keresztényekkel összejönni. A gyermekeink focizni is szeretnek, úgyhogy időnként focimeccseket szervezünk a többiekkel” (Juan, Spanyolország).

▪ „Arra buzdítjuk a gyerekeket, hogy találjanak örömet a zenélésben. Ezenkívül sok közös hobbink van, például a tenisz, a röplabda, a biciklizés vagy az olvasás, és a barátaink társaságát is szeretjük” (Mark, Nagy-Britannia).

▪ „A család rendszeresen eljár bowlingozni, és a barátainkat is meghívjuk. Ezenkívül minden hónapra betervezünk valami különlegeset. A bajok elkerülésének kulcsa a szülői éberség” (Danilo, Fülöp-szigetek).

▪ „Személyesen ott lenni egy eseményen sokszor izgalmasabb, mint egy fotelból filmet nézni. Ezért figyeljük, hogy milyen helyi rendezvények lesznek: művészeti és autókiállítások, zenei rendezvények és hasonlók. Sok ilyen esemény közben beszélgetésre is lehetőség van. Arra is vigyázunk, hogy ne legyen túl sok kikapcsolódás betervezve. Nemcsak az idő miatt, hanem mert ha túlzásba visszük, akkor nem fog semmi az újdonság erejével hatni és felvillanyozni minket” (Judith, Dél-afrikai Köztársaság).

▪ „Nem minden kikapcsolódási forma, amelyben más gyermekek részt vesznek, jó az én gyermekeimnek is, és ezt próbálom megértetni velük. Ugyanakkor a férjemmel igyekszünk megfelelő szórakozásról gondoskodni nekik. Sokat teszünk azért, hogy ne halljuk őket így panaszkodni: »Mi soha sehová nem megyünk, és semmit sem csinálunk.« El szoktunk menni együtt parkokba, és meghívunk magunkhoz másokat a gyülekezetből” (Maria, Brazília). *

[Lábjegyzet]

[Forrásjelzés]

James Hall Museum of Transport, Johannesburg, South Africa

[Kép a 11. oldalon]

Olvasd el a filmek ismertetőjét, még MIELŐTT választanál!

[Kép a 12–13. oldalon]

Szülők, tanítsátok meg a gyermekeiteknek, hogy igényesen válasszanak!