„A szélben táncoló lovak”

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

„Ki az, ki látva táncos lépted, tisztaságod, eszményi s szinte mértani pontosságod, visszafogottságod, ne érezne rögtön örömmámort?” (RAFAEL ALBERTI SPANYOL KÖLTŐ).

KIALSZANAK a fények, és felcsendül a zene. A porondon megjelenik egy lovas fehér lovon, mely táncol a zenére. Majd több lovas tűnik fel, és valamennyi paripa tökéletes összhangban kanyarodik és fordul. A közönségnek eláll a lélegzete a pompás állatok kecses mozdulataitól.

Az Andalúziai Királyi Spanyol Lovasiskolát, mely Jerez de la Fronterában található, a világon mindenütt ismerik táncoló lovairól. A bemutató valóságos lóbalett, olyan koreográfiával, mely a magasiskola és a doma vaquera, vagyis az ősi spanyol lovaglóstílus gyakorlatain alapul. * A műsor értékét emeli a hagyományos spanyol zene és a lovasok XVIII. századi öltözete is.

A telivér spanyol ló

A bemutatóban szereplő állatok telivér spanyol lovak, más néven andalúziai lovak. A spanyol ló ősi fajta, mely évezredekkel ezelőtt a Pireneusi-félsziget hegyvidékén élt.  A rómaiak jól ismerték mint kitűnő harci lovat.

Az andalúziai ló kiemelkedő jellemvonásai az ereje, fürgesége, büszkesége és tanulékonysága. Páratlan természete teszi értékessé, ugyanis nemcsak tüzes, de könnyen kezelhető is. Erejének és mozgékonyságának köszönhetően nagyon nehéz lépésekre és ugrásokra is képes. De persze nem egyszerű feladat könnyed mozgású táncossá tenni egy pompás állatot.

Egy pompás állat idomítása

Az Andalúziai Királyi Spanyol Lovasiskolát Álvaro Domecq alapította 1972-ben. A lovakat gondos tornáztatással készítik fel, mely fejleszti az izomzatukat. Így képesek lesznek bonyolult gyakorlatokat tökéletes összhangban végrehajtani. Két híres központban folyik ilyenfajta idomítás: a Bécsi Spanyol Lovasiskolában és a spanyolországi Királyi Lovasiskolában. A műsor mindkét helyen lenyűgözi a vendégeket, és még a legszigorúbb lóidomárokra is nagy hatással van.

Ló és lovasa egyaránt sok-sok edzés árán ér el ilyen kiváló eredményt. Az a szokás, hogy a lovas és a ló négy éven át hetente öt napon, napi hét órát gyakorol együtt. Az edzés azzal az alapgyakorlattal kezdődik, hogy a lovas megtanítja a lónak, hogy az utasítására előrefelé menjen. Ennek a bevezető lépésnek a tökéletesítése után a lónak meg kell tanulnia, hogy mozgás közben hátrahajoljon, vagyis a súlypontját hátulra helyezze. Ezzel a gyakorlattal megtanulja az erejét a hátulsó végtagjaira összpontosítani, amire szükség van a bonyolultabb mozgásokhoz.

A ló által megtanult mozdulatok két csoportba oszthatók: vannak természetesek, és vannak mesterségesek. Az előzőek esetében a lónak csiszolnia kell a természetes jármódjain, a lépésen, az ügetésen és a vágtán. A Királyi Iskola által kialakított mesterséges mozdulatok megvalósításához nagyon erős köteléknek kell lennie ló és lovasa között. Ezek a mozdulatok nagy precizitást és óriási izomerőt igényelnek. (Lásd „ A lóbalett alapmozdulatai” című részt.)

„A Királyi Iskola bonyolult gyakorlatait csak úgy lehet végrehajtani, ha a ló és a lovas között igen szoros a kapcsolat — mondja José María Sánchez Cobos, a Királyi Iskola bemutatójának rendezője. — Az andalúziai lovat az összes fajta közül a legpompásabbak egyikének tartják, és némelyik ilyen állat valóban közeli barátságba kerülhet a lovasával. Ám az is előfordul, hogy valamelyik ló és a lovasa nem jön ki egymással, ezért változtatnunk kell a felálláson.”

Arra a kérdésre, hogy mennyire reagálnak a lovak a zenére, José María elmondja: „A lovak nem fogják fel a zenét úgy, ahogy mi, de a jelek szerint mégis hatással van rájuk a zene, amelyet a bemutatón hallanak. Láthatóan reagálnak a műsor szerves részét alkotó hagyományos zenére, és úgy tűnik, a közönség tapsa sem hagyja őket hidegen.”

A lovak meghálálják az iskolán kapott lelkiismeretes törődést. A bemutatóra alaposan lecsutakolják, és az edzés után mindennap megfürdetik őket, hogy az izzadtságtól megszabadulva felfrissüljenek. Bőrük érzékenyebb az emberi bőrnél, ezért különleges figyelmet igényel.

José María még hozzáteszi: „Egy spanyol mondás úgy tartja, hogy az első hét évben a ló a barátodé, és be kell idomítanod; a következő hét évben a tiéd, hogy élvezd; aztán már csak az ellenséged veszi hasznát. De a mi iskolánkban ez nem feltétlenül van így. Az egyik lovunk, Zamorano még 22 évesen is fellépett!”

A gondos törődés és edzés eredménye az előadás, melyben a lovak megmutatják tudásukat. A közönség saját szemével láthatja, amint a ló és lovasa kiválóan együttműködik, és ezek a könnyed, de izmos paripák a hagyományos spanyol zene ütemére lépdelnek. Nem csoda, hogy Alberti a már idézett költeménye utolsó sorában a szélben táncoló lovaknak nevezte ezeket a kecses állatokat.

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 17. oldalon]

 A lóbalett alapmozdulatai

Íme néhány alapmozdulat, melyet a lovak végrehajtanak:

Piaffe: A ló egy helyben ütemesen üget, mintha csak helyben futna.

Passage: A ló lassan üget, közben magasra emeli a patáit, és ettől úgy néz ki, mintha táncolna.

Levade: A ló magasra emeli mellső lábait, és megtartja magát a talajhoz képest 45 fokos szögben. Ehhez uralkodnia kell az izmai felett, és meg kell találnia a tökéletes egyensúlyt.

Courbette: A ló a hátsó lábain ugrál anélkül, hogy mellső lábaival érintené a földet.

Capriole: A ló felugrik a levegőbe, és amikor eléri a legmagasabb pontot, mellső lábát behúzza a mellkasa alá, hátsó lábával pedig kirúg.

Lovak fogatban

A bemutatóhoz tartozik az enganche is, amikor a lovakat párosával fogják be. A lovak hagyományos kocsikat húznak tökéletesen összehangolt mozdulatokkal, amire szintén évekig tanítják őket. Ünnepi díszbe öltözötten a lovak és a lovasok olyan látványt nyújtanak, hogy a közönség képzeletben visszarepülhet abba az időbe, amikor a ló és a lovas kocsi volt a fő szállítási eszköz.

[Forrásjelzések]

Piaffe, passage és capriole: Fotografía cedida por la Real Escuela Andaluza; courbette, levade és a fogat: Fundación Real Escuela Andaluza del Arte Ecuestre

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Fotografía cedida por la Real Escuela Andaluza