Fehérből napbarnított — Megváltozott a közfelfogás a bőrről

SZÁMODRA mi a kicsattanó egészség jelképe? Az ápolt, napbarnított test? Sok európainak és észak-amerikainak igen. De nem mindig gondolkodtak így az emberek. Évekkel ezelőtt Európában a nők széles karimájú kalapot viseltek, és napernyőt hordtak magukkal, hogy ne érje őket a nap. A halvány bőrszínt az arisztokratikus származás jelének tartották. Napbarnított bőrük csak a fizikai munkát végzőknek volt.

A régmúltban olyan anyagokkal fehérítették a bőrüket az emberek, amelyekről azóta kiderült, hogy mérgezőek. I. e. 400-ban a görögök például ólom-karbonátos púderrel fehérítették az arcukat. Poppaea Sabina, a római császárnak, Nérónak a felesége is ezzel a mérgező anyaggal fehérítette a bőrét. A XVI. században néhány olasz nő arzént tett az arcára, hogy a bőre szinte áttetsző legyen. De amióta az 1920-as évek elején Coco Chanel, a francia divattervező népszerűvé tette a napbarnított bőrt, sokan ezt tartják divatosnak. Órákat töltenek a napon, hogy lebarnuljanak.

De nem mindenki azért szeret a szabadban lenni, hogy barnuljon. A napozás nem része a kultúrájuknak. Ők a kint eltöltött idő — a nap melege és a lágy szellő — pihentető hatását élvezik, nem a nap barnító sugarait. Miért van a bőrüknek szüksége védelemre?

[Kép a 3. oldalon]

Strandolók a XX. század elején

[Forrásjelzés]

Brown Brothers