Figyeljük a világot

A világ legrégebbi egyeteme?

Egy lengyel és egyiptomi régészekből álló kutatócsoport feltárta Egyiptomban az ősi alexandriai egyetem romjait. A Los Angeles Times szerint a régészek 13 nagyjából egyforma méretű előadótermet találtak, melyekben együttesen úgy 5000 hallgató férhetett el. Az újság azt írja, hogy az előadótermekben „a padok három fal mentén, lépcsőzetesen, több sorban futnak, és néha »U« alakban összekapcsolódnak”. Középen egy emelvény található, nyilván ott ült az oktató. „Ez a legelső alkalom az egész földközi-tengeri térségben, hogy ehhez fogható előadóterem-együttest tárjanak fel egy görög—római lelőhelyen” — mondja Zahi Hawass régész, az egyiptomi Régiségek Főtanácsának elnöke. Hawass megállapította, hogy „ez talán a világ legrégebbi egyeteme”.

 Fokhagymából fagyi?

A fokhagymát régóta megbecsülik a gyógyhatású összetevői miatt. A Fülöp-szigetek északi részén működő Mariano Marcos Állami Egyetem — „egészségi” okokból — most fagyit készített a fokhagymából, számol be a The Philippine Star című újság. Azt remélik, hogy az új termék enyhíteni fogja azokat a problémákat, amelyekre állítólag jó a fokhagyma. Ilyenek például a megfázás, lázas megbetegedések, magas vérnyomás, légúti betegségek, reuma, kígyómarás, fogfájás, tuberkulózis, szamárköhögés, sebek, sőt még a kopaszodás is. Akkor hát kér valaki egy kis fokhagymafagyit?

Szubtrópusi volt az Északi-sarkvidék

Egy nemzetközi kutatócsoport tudósai, akik Szibéria és Grönland között a Jeges-tenger alján végeztek fúrásokat, azt mondják, hogy a területen egykor szubtrópusi éghajlat uralkodott. Az Arktiszi Fúró Expedíció három jégtörő hajót vett igénybe a munkájához, és közel 400 méter mélyre fúrt le a tengerfenéken, hogy mintákat vegyen az üledékrétegből. A bennük talált tengeri állatok és növények apró kövületei arról tanúskodnak, hogy a tengervíz a jelenlegi mínusz 1,5 Celsius-fok helyett annak idején 20 Celsius-fok körüli volt. A BBC News a Stockholmi Egyetem egyik professzorát, Jan Backmant idézve közölte, hogy „az expedíció tudományos eredményei alapján újra át lesz értékelve a Jeges-tenger medencéjének korai földtörténeti korszaka”.

Képernyő iskolatábla helyett

Mexikóban több mint 21 000 általános iskolában cserélik le a hagyományos zöld táblát, a krétát és a szivacsot számítógéphez csatlakoztatott elektronikus táblákra, írja Mexikóváros napilapja, az El Universal. A csaknem 2 méter széles és 1 méter magas táblákat egyelőre az 5. és 6. osztályosok használják. A tanárok hét digitális könyvből taníthatnak történelmet, természettudományokat, matematikát és egyéb tantárgyakat. A tábla filmek vetítésére is használható. Az egyik tanárnő osztálya a tábla segítségével „ellátogatott Tikal és Palenque piramisaihoz, bepillantott a maják hagyományaiba, és belehallgatott a zenéjükbe”. Miért hasznos ez? „A gyerekek jobban figyelnek, tanulnak, és többet jelentkeznek” — mondja a tanárnő.

Egymillió öngyilkos évente

Világszerte az erőszakos haláleseteknek majdnem a fele öngyilkosság. Minden évben mintegy egymillió ember végez magával, vagyis 2001-ben többen haltak meg a saját kezük által, mint gyilkosság vagy háború következtében. Minden egyes öngyilkosságra 10-20 sikertelen próbálkozás jut. Az adatokat a svájci Genfben székelő Egészségügyi Világszervezet (WHO) adta közre. A WHO azt mondja, hogy minden egyes haláleset „rengeteg család és barát életét dúlja fel érzelmi, szociális és gazdasági vonatkozásban”. A jelentés rámutat, hogy „az egészséges önbecsülés”, a barátoktól és a családtól jövő támogatás, a szilárd kapcsolatok, illetve a vallásos vagy szellemi elkötelezettség mind védelmet jelentenek az öngyilkossággal szemben.

Porviharveszély

A négykerék-meghajtású járművek használata a sivatagokban „tízszeresére növelte a porviharok számát a földön, és a környezetre meg az emberek egészségére is rossz hatással van” — jelenti ki a londoni The Times. A járművek feltörik a sivatag laza talaját, így a port könnyen felkapja a szél. „Ma rengeteg ilyen járművel közlekednek a sivatagokban — mondja Andrew Goudie, az Oxfordi Egyetem professzora. — A Közel-Keleten a nomádok korábban tevével vigyáztak a nyájra, ma négykerék-meghajtású kocsival.” A porviharok nemcsak a sivatagok homokját kavarják fel, „hanem a szántóföldeken és a kiszáradt tavak medrében lévő gyomirtó szert és növényvédő szert is magukkal ragadják, és szétszórják a levegőben” — figyelmeztet a professzor. A lebegő porszemek allergéneket és spórákat is szállítanak, melyek súlyos betegségeket okozhatnak. A környezetvédők attól félnek, hogy Afrika egyes részein olyan állapot fog kialakulni, amilyen az Egyesült Államokban volt az 1930-as években, a túlszántás és a szárazság miatt kialakult porviharok idején, melyek több füves síkságot is tönkretettek.

A hegymászók megfizetnek a vakmerőségükért

Több száz ember hal meg minden évben a hegyekben. Néhányukkal kőomlás végez, vagy valamilyen váratlanul fellépő egészségi probléma, például egy szívroham. De a szerencsétlenségek egyik leggyakoribb oka a vakmerőség, írja a Leipziger Volkszeitung című német újság. Nemcsak fiatal és tapasztalatlan hegymászók halnak meg a vakmerőségük miatt. Miggi Biner, aki a svájci Zermatti Hegyi Vezetők Társaságának az elnöke, kijelenti, hogy „mind a tapasztalt, mind a tapasztalatlan hegymászók esetében a gond gyakran az, hogy túlbecsülik a képességeiket, vagy nem figyelnek kellőképpen oda az időjárásra és a természeti viszonyokra”. Vannak, akik mobiltelefonnal a zsebükben nagyobb biztonságban képzelik magukat, mint amilyenben vannak. Azt hiszik, hogy bármilyen vészhelyzetben a segítségükre siethet egy helikopter.

Kiszámíthatatlan óriáshullámok

Azt mondják, hetente átlagosan két nagy hajó tűnik el valamelyik tengeren. Több mint 200 méter hosszú óriás tankhajók és konténerszállítók is süllyedtek már el. Sok ilyen katasztrófáért ádáz óriáshullámokat okolnak. Hosszú ideig holmi tengerészmesének tartották azokat a beszámolókat, amelyek toronymagas hullámokról beszélnek, melyek még nagy hajókat is képesek elnyelni. Ám az Európai Unió egyik kutatóprogramja által hitelt nyertek az ilyen történetek. A kutatók megnézték, hogy az óceánokról készült műholdas radarfelvételeken lehet-e óriáshullámokat látni. „Bebizonyítottuk, hogy az óriáshullámok gyakoribbak, mint azt bárki is gondolta” — idézi a program vezetőjét, Wolfgang Rosenthalt a Süddeutsche Zeitung. Rosenthal és csoportja három hét alatt legalább 10 ilyen hullámot azonosított. A majdhogynem függőleges, esetenként 40 méter magas óriáshullámok átcsapnak a hajókon, és ezzel súlyos kárt tesznek bennük, de akár el is süllyeszthetik őket. Nem sok hajó erősebb az ilyen hullámoknál. „Most azt kell majd kiderítenünk, hogy a hullámok előrejelezhetők-e” — mondja Rosenthal.