Szén — Fekete kövek a mélyből

Az Ébredjetek! ausztráliai írójától

„FEKETE — nem is tudod igazán, hogy mi az, amíg le nem jössz a bányába” — mondja a barátom, Bernie, miközben próbálja túlkiabálni a gépek zaját. Az előttem levő tátongó üreget bámulva azon kezdek tűnődni, hogy csakugyan át akarom-e érezni, amit mond. Célunk egy kőszéntelep megtekintése, mely mintegy fél kilométer mélyen található a lábunk alatt.

Bányászok mellett haladunk el, akik kimerülten ballagnak a zuhanyzók felé. Amilyen keménykötésűek, épp olyan erőteljes ausztrál tájszólással beszélnek. Amikor mosolyognak, a szemük és a foguk szinte vakítóan világít a szénportól fekete arcukon.

Nemsokára felszállunk arra a kisvasútra, mely levisz bennünket a szénfejtéshez. Nagyon meredeken megy lefelé a jármű, ezért a vezető billenőülése úgy van felfüggesztve, mint egy hinta. Az oldalamra van szíjazva egy szikramentes, azaz „sújtólégbiztos” akkumulátor, amely működteti a sisakomon levő lámpát meg egy vészhelyzetben használatos lélegeztető készüléket, melyet vészjóslóan önmentő készüléknek hívnak. Amint a kisvasút lefelé araszol a lejtőn, a mögöttünk levő ég egy kék ponttá zsugorodik a sötétben.

Többet kevesebben

Az a szénbánya, ahova ellátogattam, egyike annak a több tucat bányának, mely Ausztrália délkeleti részén található. Vezetőm, Bernie, egy abból a 25 000 bányászból, akik több mint egybillió forint értékű szénmennyiséget termelnek ki évente Ausztráliában. Világviszonylatban tízmillió szénbányász dolgozik a föld alatti sötét aknákban vagy a szabad ég alatt a hatalmas külszíni bányákban. De a számuk egyre fogy. Nagy-Britanniában a szénbányászok szakszervezete 1978-ban még 1,2 millió főt számlált, az ezredfordulóra már csak körülbelül 13 ezret. Az Egyesült Államokban 1924-ben 705 000 bányász volt, ma már kevesebb mint 82 000 van. Kína az elmúlt öt évben 870 000 fővel csökkentette a bányászok számát.

A bányászok fogyatkozó száma azonban nem azt jelenti, hogy kisebb lett az igény a szénre. Sőt az előrejelzések szerint ez az igény 2020-ra 11 százalékkal fog nőni a fejlett ipari országokban, valamint Kína és India együttvéve előreláthatólag több mint 750 új, széntüzelésű erőművet fog felépíteni ugyanezen időszak alatt. A személyzet csökkenése nagymértékben az új technikának tudható be, amely lehetővé teszi, hogy a társaságok kevesebb munkával több szenet termeljenek. Az a robusztus gép, melyet Bernie meg fog mutatni nekem, a csúcstechnika egyik darabja.

 Lent a sötét aknában

„Ez az akna alja — mondja Bernie, amint kiszállunk a kisvasútból. — A bánya minden alagútja innen indul.” Fluoreszkáló lámpák sorakoznak az alacsony mennyezeten. A plafon és a padló között ék alakban sok-sok farönk támasztja alá a keskeny kereszttartó gerendákat. Több ezer csavar tarkítja a mennyezetet. Ezek a csavarok mintegy két méter mélyen bele vannak fúrva a mennyezetbe, és a helyén tartják a fejünk felett levő kőzetet, megakadályozva, hogy beomoljon.

Nagyon meglep, hogy a falak nem feketék, hanem fehérek. „A falakat mészkőporral szórják be — magyarázza Bernie. — A mész ugyanis csökkenti a robbanás valószínűségét, melyet a metángáz és a szénpor okozna. Egy véletlenül keletkezett szikra lángra lobbantaná a metánt. A metán pedig, mint valami detonátor, még nagyobb robbanást idézne elő a levegőben szálló szénpor miatt. Percenként körülbelül 2000 liter metánt szivattyúznak ki ebből a bányából, és elektromos áramot termelnek vele a bánya számára.” Ahhoz, hogy a véletlen kipattanó szikrák ne gyújtsák meg a szivárgó gázokat, a fényképezőgépemet, a magnómat, de még az elemes karórámat is a felszínen kellett hagynom.

 Lent, a főaknából elágazó számtalan alagút egyikében egy alacsony, ám erős dízelmotoros szállítójárműre bukkanunk. Motorjának zúgása elől gyorsan bemegyünk az egyik alagútba. A fények nemsokára elhalványulnak mögöttünk. A sisakomra szerelt lámpa megvilágítja a mennyezetet, mely csupán néhány centiméterre van a fejem felett. Amint elsietünk több oldalfolyosó mellett, mások sisaklámpáinak fénye villan fel, mintha szentjánosbogarak lennének a sötétben. Egy, a miénkkel párhuzamos folyosón egy  öt kilométer hosszú szállítószalag viszi el a szenet a fejtés területéről.

A frontfejtő gép

Amint megérkezünk a fejtéshez, és átnézünk a vízpára és szénpor felhőjén, három alak rajzolódik ki előttünk, akiken védőruha, -sisak és -maszk van. Ezek az emberek csapatban dolgoznak, hogy felügyeljék azt a 250 méter széles gépet, melyet frontfejtőnek hívnak. Két forgótárcsája, melyek mindegyike két méter átmérőjű, lassan beleváj a szénfalba a gép teljes szélességében. Ezeknek a tárcsáknak fémkarmaik vannak, és félméteres darabokat tudnak hasítani a szénfalból, amint belemélyednek. A gép egy hosszú szállítóberendezéssel van felszerelve, amely elviszi a szenet a szállítóvágatba, ahol a széntömböket szállítható méretűre zúzzák, és továbbítják a gumiszalagra. Ez viszi a szenet a szkipaknáig.

A mennyezetet alkotó kőzet beomlását vastag, hidraulikus karok gátolják, melyek hatalmas fémtáblákat tartanak a gépkezelők feje fölött. Miután a fémtüskés tárcsák végigfutnak a gép teljes széltében, az egész szerkezet — a tárcsák, a hidraulikus karok és a fémtető — fél métert csúszik előre. Amikor a gép előrecsúszik, védtelen kőzetmennyezetet hagy maga mögött. Ez a mennyezet egy ideig tartja magát. Aztán, bumm! Hatalmas robajjal leomlik. „Óránként ezer tonna szenet bányászunk így — kiabálja Bernie. — Ha egy részről már kibányásztuk a szenet, a gépet szétszedjük, és máshol állítjuk munkába.”

Újból a felszínen!

Bernie-vel visszamegyünk a szállítójárművünkhöz, és a göröngyös alagutakban megtesszük a visszafelé vezető 5 kilométeres utat, de még megállunk egy óriási barlangnál. Egy körülbelül tíz méter átmérőjű, függőleges akna köti össze ezt a barlangot a felszínnel. „A gumiszalag itt teszi le a terhét — kiabálja túl Bernie a hatalmas fémkosárba zuhanó szén fülsiketítő robaját. — Ezt a kosarat, amelyet most töltenek meg, szkipszállítónak hívják. Tizennyolc tonna szenet is elbír.” Bernie még beszél, mialatt az újonnan megtöltött kosarat egy kábelen felfelé kezdik húzni. Néhány másodperc múlva már egy másik üres kosár ereszkedik alá a mennyezeten levő üregből, a töltés pedig kezdődik elölről.

Látogatásunk a végéhez ért, felszállunk a kisvasútra, mely lassan felvisz bennünket a bánya bejáratához, a szikrázó napsütésbe, legalábbis azt reméltem. De olyan sokáig voltunk lent a bányában, hogy a nap már lenyugodott, és az égbolt a hold fénye nélkül maga is koromsötétté vált. Bár nagyon sötét éjszaka van, most már értem, hogy mire gondolt Bernie, amikor azt mondta, hogy az ember nem is tudja igazán, milyen is az a fekete, amíg le nem megy egy bánya tárnájába.

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

A szén jövője — Égető kérdés

▪ A szén és a környezetszennyezés: „A szén égetése során keletkező füst és kisebb részecskék miatt évente több mint 50 000 ember hal meg idő előtt, és 400 000 embernél alakul ki újonnan idült hörghurut [Kína] 11 nagyvárosában” — jelenti az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja. A Worldwatch Institute szerint évente több mint másfél millió halálesetért globálisan a szén okozta környezetszennyezés a felelős. Megvan a módszere annak, hogy mérsékeljék ezt a környezetszennyezést, de túl költségesnek tartják ahhoz, hogy sok energiagondokkal küszködő ország alkalmazhassa.

▪ A szén és az éghajlatváltozás: A szén égetése már most több mint kétmilliárd tonna szén-dioxidot termel minden évben. És az előrejelzések szerint továbbra is a szén marad a szén-dioxid kibocsátásának második legfőbb forrása, vagyis 2020-ban a kibocsátott szén-dioxid körülbelül 34 százalékáért lesz felelős. Sokak szerint ezek aggasztó adatok.

„A szén felhasználásának visszaszorítása egyre sürgetőbb, ha a XXI. századra le szeretnénk lassítani az éghajlat megváltozását” — mondja Seth Dunn, a Worldwatch Institute tudományos munkatársa.

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Szénfüggőség

▪ A világszerte gyártott acél több mint 70 százaléka szénfűtésű kohókban készül. Ezenkívül a téglák, csempék, cement, műanyagok, festékek és robbanóanyagok készítői is szénből előállított vegyi anyagokat használnak.

▪ Ám a legnagyobb mértékben áramtermelésre használják a szenet. Ausztrália elektromos energiájának 84 százalékát széntüzelésű erőművekben állítják elő. Kínában, a Dél-afrikai Köztársaságban és Dániában az elektromos áram körülbelül háromnegyedét szén felhasználásával nyerik. Az Egyesült Államok áramtermelésének több mint a fele a szénre épül. Világviszonylatban az elektromos áram több mint egyharmada a szénből származik.

▪ Más szavakkal, ha van egy villanytűzhelyünk, akkor körülbelül fél tonna szenet használunk el egy évben. Ugyanezen időszak alatt két tonna szén biztosítja az energiát a villanybojlernek, és további fél tonna szenet fogyaszt az elektromos hűtőszekrény évente.

▪ A tudósok úgy tartják, hogy a föld gyomrában még egybillió tonna szén található, amely több száz évre elegendő a jelenlegi fogyasztást alapul véve.

[Ábra/képek a 12–13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Föld alatti szénbánya

Széntároló

Lejárati alagút

[Kép]

Frontfejtés

[Kép]

Szállítójármű

Gázszivattyúzás

Szkipszállító

Az akna alja

[Kép]

Az öt kilométer hosszú szállítószalag egyik része

[Kép a 13. oldalon]

Farönkök és kereszttartó gerendák teszik biztonságossá a régebbi alagutakat