Ismerkedj meg a brazíliai gauchókkal!

Az Ébredjetek! brazíliai írójától

„A BRAZÍLIAI gauchókkal? — csodálkozhatsz. — Úgy tudtam, hogy gauchók Argentínában vannak.” Igen, ott is élnek gauchók, dél-amerikai cowboyok. De az Argentínától északkeletre fekvő Uruguayban is. És ha ellátogatsz Brazília legdélebbi államába, Rio Grande do Sulba, valószínűleg az ottani gauchókkal is találkozni fogsz. Akár bombachás — jellegzetes gaucho nadrágot viselő —, lovakat, szarvasmarhákat és juhokat őrző gauchókhoz van szerencséd egy farmon, akár nem, készülj fel rá, hogy napjaink brazil gauchói mások lesznek, mint amilyennek elképzelted őket. Mit tudunk a származásukról?

A gyarmatosítás közrejátszott a gaucho öntudat formálásában. A XIX. és XX. században tömegesen  telepedtek le Brazília déli részén az európai bevándorlók, akik otthonra és munkára vágytak. Magukkal hozták kézműves- és kertészeti tudásukat is. Sok bevándorlóból gaucho lett, és ezek kialakították saját kultúrájukat. Leszármazottaik napjainkig számos gaucho sajátossághoz ragaszkodnak, így például az ételekhez, a ruházathoz, a szórakozási formához és a gaucho munkamorálhoz. Először a gaucho konyhával ismerkedjünk meg, ez a téma mindenkit érdekel.

Nemcsak churrascón és matén élnek

Arra ne is számíts, hogy vegetáriánus gauchóval találkozol! A gauchók legfontosabb étele minden kétséget kizáróan a grillezett birka-, illetve marhahús, azaz a churrasco. Annak idején főként ezt ették a jószágokat legeltető gauchók a pampákon. Ha nem vagy vegetáriánus, és nincs gond a koleszterinszinteddel, talán kipróbálnál egy hagyományos rodiziót egy gaucho étteremben vagy steak house-ban. A rodizio különböző húsfélékből áll, melyeket felváltva szolgálnak fel. A café colonial is megnyerheti a tetszésed. Ez egy desszertkülönlegességekkel és italokkal — borral, teával és kávéval — megrakott asztal, amelyről kedvedre válogathatsz. A kedvenc ital természetesen a chimarrão, azaz a maté. Ezt a teát a matécserje őrölt leveleiből készítik. Noha keserű, a gauchók a nap bármelyik szakában jóízűen fogyasztják, de különösen étkezések után.

Még ha a chimarrão keserű íze nem nyeri is el  a tetszésed, a fesztelen, barátságos társaság, melyben elfogyaszthatod egy kis churrascóval, biztosan kellemes lesz.

A gauchók viselete és zenéje

A hagyományos bombacha, poncsó, csizma, széles öv, kalap és kendő a nyakban akkoriban terjedt el, amikor a gauchók idejük nagy részét még a füves pampákon töltötték. Az Insight Guides​—Brazil című könyv ezt írja róluk: „Az egyedi gaucho kultúra Rio Grande do Sul különlegessége. A déli pampákat kreol bőrű cowboyok uralják jellegzetes, áll alatt megköthető lapos kalapjukban, bő nadrágjukban, vörös sáljukban és bőrcsizmájukban.” A nők ünnepi öltözéke arrafelé rendszerint színes, szerény ruhadarabokból áll. A látogatók és a gauchók is kedvüket lelik a hagyományos viseletben előadott táncokban. De akár ételről, akár ruházatról vagy szórakozásról legyen szó, a gauchók hagyományában többféle kultúra keveredik, melyet nemcsak német, olasz, portugál és spanyol bevándorlók hoztak magukkal, hanem görögök, japánok, lengyelek, libanoniak, oroszok, szírek és ukránok, valamint az afrikai országokból érkezők is.

José Cláudio Paixão Côrtes, aki mintegy 50 évig foglalkozott a gaucho viselet és táncok tanulmányozásával, a vele készített interjúban elmondta az Ébredjetek!-nek, hogy a gauchóknak, mivel sokat voltak egyedül, szívükhöz nőtt a zene. Gyakran a lovuk volt az egyetlen társuk, így nem csoda, hogy az éneklés és a zene az életük részévé vált. Először húros hangszereken — bendzsón és gitáron — játszottak, majd később tangóharmonikán is. A világ többi részén élő fiúval ellentétben sok gaucho fiatal még napjainkban is jobban vonzódik a helyi countryzenéhez, mint a modern zenei stílusokhoz.

A gauchók táncolni is szeretnek. Ha egy gaucho másik államba költözik, a hagyományos táncokat öröksége részeként ott is kedves emlékként őrzi. A körtáncok mellett van olyan táncuk is, melyet karddal, meg olyan is, melyet három repülő golyóval, azaz bolával táncolnak. A golyók agyagból, kőből vagy vasból készülnek, és laza bőrszíjak fogják össze őket. Ha a gaucho a jószágok terelgetésekor a bolát az állat lába közé veti, az belegabalyodik, és nyomban mozgásképtelenné válik.

Szeretik a vidéket, ahol élnek

Az Argentínával és Uruguayjal szomszédos brazil határvidék a mai napig őrzi a gaucho kultúrát és tradíciót. Egy útikönyv szerint „e szélfútta pusztaságok, a legendás pampák vidékén a gaucho cowboyok még ma is terelgetik a szarvasmarhákat és juhokat, melyek hajdanán gazdaggá tették Rio Grande do Sult”.

De a chimarrão és a churrasco nem mond el mindent a gauchókról. A földjük szépségére és változatosságára büszke gauchók közt néha viccelődve el-elhangzik, hogy amikor Isten hat nap alatt megteremtette a földet, öt napot Rio Grande do Sul megformálásával töltött!

Még a városban élő és dolgozó gauchók is megbecsülik a gyökereiket. Származásuknak köszönhetően — bevándorlók vagy azok utódai révén — önállóság, egyenes, nyílt beszéd, bátorság, segítőkészség és vendégszeretet jellemzi őket.

A gauchók gyakran álmodoznak az egyszerű pásztoréletről, melyet korábban élvezhettek. Akár szarvasmarhákat és lovakat őrzött fiatal évei alatt egy gauchó lasszóval és bolával, akár burgonya-, búza-, kukorica-, rizs-, szójabab- és szőlőtermesztéssel foglalkozott, nagyon ragaszkodik a vidékhez, ahonnan származik. Természetesen a zord valóságot is ismerik, a szegénységgel és az előítéletekkel együtt. De sok gaucho, aki tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, szilárdan meg van győződve róla, hogy hamarosan az egész földön békés paradicsomi állapotok lesznek. Te is osztozhatsz ebben a reménységben (Lukács 23:43; 2Péter 3:13; Jelenések 21:1–4).

 [Kiemelt rész/képek a 26. oldalon]

Két tipikus gaucho étel receptje

GRILLEZETT MARHAHÚS

2 kilogramm marhahús, 1/2 kilogramm durva szemű só

Tűzzük fel nyársra a húst, és sózzuk meg. Helyezzük a tűzre. A zsíros rész legyen alul; majd amikor megbarnul, fordítsuk meg. A hús mindenképpen legyen zsíros, mert ahogy a zsír olvad, átjárja a húst, így az zamatosabb és puhább lesz. A disznóhús, a szárnyasok és a bárányhús elkészítési módja hasonló. (Négy adag.)

CARRETEIRO RIZS NAPON SZÁRÍTOTT, SÓS MARHAHÚSSAL

1/2 kilogramm napon szárított marhahús, 20 dekagramm kockára vágott hagyma, 0,6 deciliter étolaj, 6 deciliter víz, 1/2 kilogramm rizs, 2 gerezd fokhagyma apróra vágva

Mossuk meg a marhahúst, és körülbelül nyolc óra hosszat áztassuk. Többször cseréljük ki a vizet rajta. Azután vágjuk apró darabokra, és egy serpenyőben pároljuk meg olajon a hagymával és a fokhagymával. Keverjük bele a nyers rizst, és öntsük rá a vizet. Amikor a víz elkezd forrni, lassú tűzön főzzük tovább az ételt. Időnként keverjük meg, hogy egyenletesen főjön. Ha megpuhult a rizs, lazítsuk fel villával. Az ételt babbal tálalhatjuk. (Négy adag.)

[Képek a 24–25. oldalon]

Rio Grande do Sul

[Forrásjelzés]

Kis képek: M.A. Decusati

[Kép a 26. oldalon]

Tánc a hagyományos gaucho zenére