Aki „megmozdította a Földet”

Az Ébredjetek! lengyelországi írójától

„Akadhatnak majd olyan »fecsegők«, akik a matematikai tudományok teljes ismerete nélkül jogot formálnak maguknak arra, hogy ítélkezzenek, s a Szentírás némelyik részletének szégyenletes és céljaiknak megfelelő elferdítésével korholni, sőt támadni merik a munkámat. Én azonban nem törődöm ezekkel, oly mértékben nem, hogy ítéletüket — mint meggondolatlant — megvetem.”

NIKOLAUSZ KOPERNIKUSZ az 1543-ban megjelent De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) című korszakalkotó művének az előszavában III. Pál pápához intézte a fent idézett szavakat. Az ebben a munkában közzétett nézetekről egy XVI. századi jezsuita pap, Clavius Christophorus ezt mondta: „A kopernikuszi elmélet tele van képtelen és téves állításokkal.” Luther Márton, német teológus így panaszkodott: „ez a bolond a csillagászat egész tudományát kiforgatná.”

Ki volt Nikolausz Kopernikusz? Miért kavartak ekkora vitát a nézetei? Hogyan befolyásolta a modern gondolkodást?

Tudásra szomjazó fiatal elme

Kopernikusz a lengyelországi Toruńban született 1473. február 19-én, és a Mikołaj Kopernik nevet kapta, csak később változtatta a latinos Nikolausz Kopernikusz formára, akkor, amikor tudományos műveket kezdett írni. Apjának, aki kereskedő volt Toruńban, négy gyermeke volt, és Nikolausz volt a legfiatalabb. Nikolausz 11 évesen veszítette el édesapját. Ezután a nagybátyja, név szerint Lukas Watzenrode, gondoskodott róla és a testvéreiről. Taníttatta őt, és arra buzdította, hogy legyen pap.

Nikolausz a szülővárosában kezdte tanulmányait, de később a közeli Chełmnóban folytatta. Latint tanult, és megismerkedett ókori írók műveivel. Tizennyolc évesen Krakkóba, Lengyelország akkori fővárosába költözött. Beíratkozott az egyetemre, és a szenvedélyével, a csillagászattal foglalkozott. Amikor befejezte krakkói tanulmányait, nagybátyja — aki addigra Warmia püspöke lett — arra kérte Nikolauszt, hogy költözzön Frombork városába, mely a Balti-tenger partján fekszik. Watzenrode azt akarta, hogy unokaöccse legyen az ottani székesegyház kanonoka.

Ám a 23 éves Nikolausz szerette volna csillapítani tudásszomját. Rábeszélte hát a nagybátyját, hogy folytathassa egyházjogi, orvostudományi és matematikai tanulmányait a bolognai és a padovai egyetemen. Nikolausz ott ismerkedett meg Domenico Maria Novara csillagásszal és Pietro  Pomponazzi filozófussal. Stanisław Brzostkiewicz történész azt mondja, hogy Pomponazzi tanításai segítettek „a fiatal csillagásznak megszabadulni a középkori gondolkodásmód rabságából”.

Kopernikusz a szabadidejében ókori csillagászok munkáit tanulmányozta. Annyira beleásta magát ezekbe az írásokba, hogy amikor a latin nyelvű műveket hiányosnak találta, megtanult görögül, hogy az eredeti nyelven tanulmányozza a szövegeket. Tanulmányai befejezésekor Nikolausz doktori címet szerzett egyházjogból, matematikából és orvostudományból. Ezenkívül a görög nyelv szakértőjévé is vált, és ő volt az első, aki görög írásművet közvetlenül fordított le lengyelre.

Kibontakozik egy forradalmi elmélet

Amikor Kopernikusz visszatért Lengyelországba, püspök nagybátyja kinevezte személyi titkárának, tanácsadójának és orvosának, ami tekintélyes pozíciónak számított. Az elkövetkező évtizedekben Nikolausz számtalan tisztséget betöltött, egyházit és világit egyaránt. Bár bőven volt munkája, folytatta a csillagok és a bolygók tanulmányozását. Bizonyítékokat gyűjtött egy forradalmi elmélet alátámasztására. Azt akarta igazolni, hogy a Föld nem áll mozdulatlanul a világegyetem középpontjában, hanem a Nap körül kering.

Ez az elmélet ellentétben állt a nagyra becsült filozófus, Arisztotelész tanításaival, és nem egyezett a görög matematikus, Ptolemaiosz következtetéseivel sem. Ráadásul a kopernikuszi elmélet tagadta azt a látszólag nyilvánvaló „tényt”, hogy a Nap keleten kel fel, áthalad az égbolton, és nyugaton nyugszik le, miközben a Föld meg sem mozdul.

Nem Kopernikusz volt az első, aki arra a megállapításra jutott, hogy a Föld kering a Nap körül. A görög csillagász, a számoszi Arisztarkhosz is ezt vallotta az i. e. III. században. Püthagorasz követői azt tanították, hogy mind a Föld, mind pedig a Nap egy központi tűz körül halad. Ptolemaiosz ellenben azt írta, hogy ha a Föld mozogna, akkor „az állatok és más súlyok lógnának a levegőben, a Föld pedig nagyon hamar leesne az égboltról”. Hozzátette, hogy „még gondolni is nevetséges ilyesmire”.

Ptolemaiosz Arisztotelész elméletét támogatta, vagyis hogy a Föld mozdulatlan a világegyetem közepén, és átlátszó, egymás után sorakozó szférák veszik körül. Ezeken van a Nap, a bolygók és a csillagok. Azt feltételezte, hogy ezeknek az átlátszó szféráknak a mozgása felelős a bolygók és csillagok keringéséért. Ptolemaiosz matematikai képletei többé-kevésbé pontosan írták le a bolygók éjszakai égbolton való mozgását.

A ptolemaioszi elméletben megmutatkozó hiányosságok indították Kopernikuszt arra, hogy újabb magyarázatot keressen a bolygók különös mozgására. Az elképzelése igazolására olyan műszereket készített, amilyeneket az ókori csillagászok használtak. Bár mai szemmel nézve ezek egyszerűnek mondhatók, mégis lehetővé tették, hogy kiszámolja a bolygók és a Nap közötti viszonylagos távolságot. Kopernikusz éveket töltött azzal, hogy pontosan meghatározzon olyan dátumokat, amelyeken elődei fontos csillagászati megfigyelést tettek.  Ezeknek az adatoknak a birtokában kezdett el dolgozni azon a vitát kavaró művön, mely kijelentette, hogy nem a Föld és a rajta lakó emberek vannak a világegyetem középpontjában.

Vita a kéziratról

Kopernikusz ezután annak szentelte az életét, hogy tökéletesítse és kiegészítse azokat az érveket és matematikai képleteket, melyek alátámasztották az elméletét. Végső kéziratának több mint 95 százaléka technikai részleteket tartalmaz, melyek igazolják a következtetéseit. Ez az eredeti, kézzel írt dokumentum fennmaradt, és ma a Jagelló Egyetemen (Krakkóban) őrzik. Kopernikusz nem adott neki címet, ezért Fred Hoyle csillagász ezt írja: „Igazából nem tudjuk, Kopernikusz milyen címet szánt a művének.”

A könyv már a megjelenése előtt felcsigázta az érdeklődést, minthogy Kopernikusz közreadott egy rövid összegzést az elképzeléseiről Commentariolus címmel. Így a kutatásáról szóló jelentések eljutottak Németországba és Rómába. VII. Kelemen pápa már 1533-ban hallott Kopernikusz teóriájáról, 1536-ban pedig Schönberg bíboros azt írta Kopernikusznak, hogy feltétlenül jelentessen meg egy teljes művet az elképzeléseiről. A németországi Wittenbergi Egyetem egyik professzorát, Georg Joachim Rhäticust annyira kíváncsivá tette Kopernikusz munkája, hogy felkereste a csillagászt, és két évet töltött vele. 1542-ben Rhäticus magával vitte a kézirat egyik másolatát Németországba, és átadta egy Petreius nevű nyomdásznak, valamint Andreas Osiandernek, aki pap volt, és nyomdai korrektorként is tevékenykedett.

Osiander a De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) címet adta a műnek. Azzal, hogy belefoglalta a címbe az „égi pályák”, azaz „szférák” szavakat, azt sugallta, hogy a könyvben foglaltakra hatással voltak Arisztotelész elképzelései. Név nélkül írt egy előszót is, melyben kijelentette, hogy a mű nem hitkérdéseket tárgyal, és nem biztos, hogy minden kijelentésében helytálló. Kopernikusz csak néhány órával a halála előtt — mely 1543-ban következett be — kapott a könyvből egy példányt, amelyben felhatalmazása nélkül, a kompromisszum kedvéért, változtatásokat hajtottak végre.

Forradalminak számító mű

Osiander változtatásai kezdetben megóvták a könyvet a kritikától. Az olasz csillagász és fizikus, Galilei később  ezt írta: „Amikor kinyomtatták, az anyaszentegyház elfogadta a könyvet, és a tanításait illetően szemernyi ellenvetés sem fogalmazódott meg egyetlen olvasójában és tanulmányozójában sem. Most viszont, hogy kétségbevonhatatlan tapasztalatok és szükséges bizonyítékok támasztják alá megalapozottságát, némelyek megfosztják a szerzőt a neki járó tisztelettől, noha a könyvét kezükbe sem veszik.”

A lutheránusok nevezték a könyvet először „badar irománynak”. A katolikus egyház bár kezdetben nem ítélte el a művet, később mégis úgy látta, hogy ellentétben van a hivatalos tantételeivel, és 1616-ban felvette a tiltott könyvek listájára, s nem is került le onnan egészen 1828-ig. Charles Glenn Wallis, a könyv angol nyelvű fordításának az előszavában kijelentette: „A katolikusok és a protestánsok közötti viszály miatt mindkét felekezet félt minden olyan botránytól, mely alááshatta volna a Biblia egyháza iránti tiszteletet. Ennélfogva túlságosan szó szerint vették a Szentírást, és gyakran elítéltek minden olyan állítást, amelyet úgy lehetett értelmezni, hogy nincs összhangban a Biblia bármely részének betű szerinti magyarázatával.” * A kopernikuszi elmélet és a Biblia tanításai közti állítólagos ellentétről Galilei ezt írta: Kopernikusz „nem hagyta figyelmen kívül a Bibliát. Nagyon is jól tudta, hogy ha bebizonyosodnak az elvei, akkor azok nem fognak ellentmondani a Szentírásnak, ha azt is megfelelően értelmezik.”

Manapság sokan a modern csillagászat atyjának tartják Kopernikuszt. Az igaz, hogy a világegyetemről szóló leírásain az utókor tudósai — köztük Galilei, Kepler és Newton — csiszolgattak és javítgattak. Ám, ahogy Owen Gingerich asztrofizikus megjegyzi, „Kopernikusz volt az, aki a műve által bemutatta, mennyire gyenge lábakon állhatnak hosszú időn át tisztelt tudományos elképzelések”. A kutatásai, a megfigyelései és a matematika által Kopernikusz alaposan körülbástyázott vallási és tudományos téveszméket rombolt le. Úgy tartják, hogy „megállította a Napot, és megmozdította a Földet”.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

Az égi pályák körforgásáról

Kopernikusz hat részre osztotta művét. Íme néhány fő gondolat belőle:

● Bolygónk egy a sok „utazóból”, amelynek a mozgását „a királyi trónuson ülő Nap” irányítja.

● A bolygók egyazon irányban keringenek a Nap körül. Ezek egyike, a Föld naponta egyszer fordul meg a saját tengelye körül, és évente egyszer járja körbe a Napot.

● A Merkúr van a legközelebb a Naphoz, utána következik a Vénusz, majd a Föld és annak holdja, megelőzve a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt.

[Forrásjelzés]

Kopernikusz művének címoldala: Zbiory i archiwum fot. Muzeum Okręgowego w Toruniu

[Kép a 14. oldalon]

Egy megfigyelőeszköz, melyet Kopernikusz használt

[Forrásjelzés]

Zbiory i archiwum fot. Muzeum Okręgowego w Toruniu

[Képek a 15. oldalon]

Kopernikusz dolgozószobájának berendezési tárgyai a fromborki (Lengyelország) csillagvizsgálójában

[Forrásjelzés]

Zdjecie: Muzeum M. Kopernika we Fromborku; J. Semków

[Kép a 16. oldalon]

A földközpontú világrendszer

[Forrásjelzés]

© 1998 Visual Language

[Kép a 16. oldalon]

A napközpontú világrendszer

[Forrásjelzés]

© 1998 Visual Language

[Kép a 16–17. oldalon]

A naprendszer, ahogyan ma elképzeljük