Egymilliárd embert kellene jóllakatni

NAPONTA egymilliárd ember nem jut annyi élelemhez, hogy jóllakjon. Pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint ilyen felháborító állapotoknak nem szabadna létezniük.

„Önök azt mondták, az a legfőbb törekvésük, hogy megszüntessék a nyomort.” Ezekkel a szavakkal fordult Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek főtitkára 2000. szeptember 8-án a világ legbefolyásosabb férfiaihoz és asszonyaihoz egy közgyűlésen. A vezetők az ENSZ Millenniumi Csúcstalálkozója alkalmából gyűltek össze. A találkozón többen kertelés nélkül beszéltek a világ szegényeinek a gondjairól. „A nyomor nyílt sértés az emberiséggel szemben” — nyilatkozta Brazília alelnöke. Nagy-Britannia miniszterelnöke még szigorúbb kijelentést tett: „Civilizációnk döbbenetére és szégyenére a fejlett világ többszörösen elmulasztott cselekedni Afrika érdekében.”

Ez a két felszólaló kereken kimondta, hogy a nemzetek szégyent hoztak magukra azzal, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt az éhezők megsegítésére. Hogy bebizonyítsák, hogy szeretnék, ha mindenkinek javulnának az életkörülményei a földön, a csúcstalálkozó résztvevői egy nyolc pontba szedett határozatban kötelezték cselekvésre magukat. A határozat egyebek közt kijelentette: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy férfi-, nő- és gyermektársainkat megszabadítsuk a túlzott szegénység nyomorúságos és elembertelenítő viszonyaitól, amelyeknek több mint egymilliárdan vannak jelenleg kitéve . . . Továbbá elhatározzuk: Felére csökkentjük 2015-re a világ azon embereinek az arányát, akiknek kevesebb a jövedelmük, mint napi egy dollár, és azoknak az embereknek az arányát, akik éhínségtől szenvednek.”

Mit sikerült megvalósítani e nemes célból 2000 szeptembere óta?

A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak

A Világgazdasági Fórumnak a Globális Kormányzati Programja 2003-ban elkezdte felmérni, hogy mindeddig milyen intézkedéseket tettek a nemzetek az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatában felvázolt célok megvalósítása érdekében. A 2004. január 15-én kiadott hivatalos jelentés megállapítja: „Hiába a nagyon fontos célok, a világ teljes egészében elmulasztja megtenni a szükséges erőfeszítéseket.” Az éhezésről ezt írja: „A gond nem az, hogy egyszerűen nincs elég élelem a földön, mert mindenkinek jutna belőle.  A baj az, hogy akiknek nincs pénzük, azok nem juthatnak hozzá a rendelkezésre álló élelemhez és megfelelő tápanyagokhoz.”

A szegénység problémájáról általánosságban a beszámoló kijelenti: „A lélektelen intézkedésekért elsősorban a kormányok felelősek, gazdagok és szegények egyaránt. Egy olyan világgazdasági rendszer azonban, melyet gazdagok hoznak létre, sajnos többnyire nem kedvez a szegényeknek. A gazdag országok azon kívül, hogy ékesen szónokolnak, nem sok érdeklődést mutatnak aziránt, hogy megreformálják ezt a rendszert, vagy hogy számottevő mértékben növeljék a legszegényebb országok fejlődéséhez nyújtott támogatásukat.” A megrovás ellenére a politikusok továbbra is csak vitatkoznak, de nem cselekednek, a kormányok pedig taktikáznak, mindegyik a maga hasznára. Mindeközben a világ szegényei éheznek.

A Világgazdasági Fórumnak „A törekvésektől a tettekig” című tájékoztató füzete figyelmeztet, hogy „hatalmas területeken egyre nagyobb gond lesz az éhezés, hacsak a nemzetközi kereskedelem irányelvei meg nem változnak, több figyelmet nem kap az éhezés a belföldi kereskedelempolitikában, és a sikeresen végrehajtott helyi erőfeszítések meg nem sokszorozódnak”. És vajon kiknek kell jobb irányelveket bevezetniük, és megsokszorozniuk a sikeresen végrehajtott helyi erőfeszítéseket? Ugyanazoknak a kormányzatoknak, melyek 2000-ben nyilvánosan kijelentették, hogy elhatározásuk javítani az egész emberiség helyzetén.

Egy megszegett ígéret csalódást okozhat; több megszegett ígéret bizalmatlanságot szül. A világ kormányai nem tartották meg a szavukat, hogy gondoskodni fognak a szegényekről, így az emberek most bizalmatlanok velük szemben. Egy szegény karib-tengeri országban élő, ötgyermekes anya naponta csak egyszer tud enni adni a családjának. Ezt mondja: „Csak az érdekel, hogy enni tudjunk. Nem számít, ki van hatalmon. Soha egyetlen hatalmon lévőtől sem kaptunk semmit.”

Jeremiás, a Biblia egyik írója kijelentette: „Jól tudom, ó, Jehova, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23). Az, hogy a kormányok nem oldották meg a szegények gondjait, alátámasztja ezt a bibliai igazságot.

De van egy Uralkodó, aki szeretné megoldani az emberiség gondjait, és a hatalma is megvan hozzá. A Bibliából megtudhatjuk, ki ő. Amikor ez az Uralkodó kézbe veszi az irányítást, soha senki nem fog többé éhezni.

Van okunk reménykedni

„Mindenek szeme rád tekint reménnyel, s te idejében megadod eledelüket” (Zsoltárok 145:15). Ki az, aki törődik azzal, hogy az embereknek szükségük van élelemre? A Teremtőnk, Jehova Isten. Bár az emberiséget évezredek óta sújtják éhínségek és egyéb gondok, Jehova mindig is törődött az emberekkel. Látja az emberi kormányzatok kudarcát, és tévedhetetlen Szavában, a Bibliában megmutatja, hogy nemsokára a saját kormányzatát állítja majd a helyükbe.

Jehova kijelenti: „Én, igen, én iktattam be királyomat szent hegyemen, a Sionon” (Zsoltárok 2:6). A világegyetem legnagyobb tekintélye teszi ezt a kijelentést, ami okot ad a reménykedésre. Míg az emberi uralkodók sokszor elmulasztanak segíteni azokon, akik felett uralmat gyakorolnak, Isten kinevezett Királyaként Jézus Krisztus olyan áldásokban részesíti majd a föld legszegényebbjeit, amelyeket eddig még soha nem tapasztaltak.

Jehova a Királya által minden éhezőt jól fog lakatni. „A seregek Jehovája minden népnek lakomát fog rendezni” — mondja az Ézsaiás 25:6. Isten Királyságának, Krisztus uralmának az idején az emberek soha nem lesznek híján a tápláló ételeknek, a föld bármely részén éljenek is. A Biblia ezt mondja Jehováról: „Megnyitod a kezed, és kielégíted minden élő kívánságát” (Zsoltárok 145:16).

[Oldalidézet a 13. oldalon]

„Civilizációnk döbbenetére és szégyenére a fejlett világ többszörösen elmulasztott cselekedni Afrika érdekében” (Tony Blair brit miniszterelnök)

[Kép a 12. oldalon]

ETIÓPIA: Ebben az országban mintegy 13 millió ember függ élelmiszersegélyektől. A fent látható gyermek is közéjük tartozik

[Kép a 12. oldalon]

INDIA: Ezek a tanulók az iskolában kapnak enni

[Képek forrásának jelzése a 12. oldalon]

Fent: © Sven Torfinn/Panos Pictures; lent: © Sean Sprague/Panos Pictures