Egyre több a természeti katasztrófa?

„Félő, hogy a jövőben egyre rettenetesebb következményei lesznek azoknak a szélsőséges eseményeknek, melyek az éghajlatváltozásra vezethetők vissza. Ez azt jelenti, hogy új éghajlati veszélyforrásokkal és a lehetséges veszteségek növekedésével kell számolnunk . . . Az elővigyázatosság megkívánja a tájékozottságot, hogy fel legyünk készülve a drámai változásokra” („Topics Geo—Annual Review: Natural Catastrophes 2003”).

EURÓPA egyes részein kánikula tombolt 2003 nyarán. A forróság körülbelül 30 000 halálesethez járult hozzá Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban. Egy monszun előtti hőhullám 1500 emberéletet követelt Bangladesben, Indiában és Pakisztánban, míg Ausztráliában több mint hárommillió hektárnyi földterületet tettek tönkre az aszály és a példátlan hőség miatt kialakult bozóttüzek.

A Meteorológiai Világszervezet szerint „a 2003-as atlanti-óceáni hurrikánidőszakban 16 olyan trópusi vihar alakult ki, melyeknek nevet is adtak, és ez jóval több, mint az 1944 és 1996 közötti átlagos 9,8. Ám ez a szám nem meglepő, ha a trópusi időjárási rendszerekben az 1990-es évek közepétől megfigyelhető, jelentős évenkénti növekedést vesszük.” És ez a növekedés nem ért véget 2004-ben sem, amikor is pusztító hurrikánok söpörtek végig a Karib-tenger vidékén és a Mexikói-öbölben, körülbelül 2000 áldozatot követelve, és károkat okozva.

Srí Lankán 2003-ban egy ciklon súlyos áradásokat idézett elő, aminek legalább 250 halálos áldozata lett. 2004-ben a Csendes-óceán nyugati térségében legalább 23 tájfun alakult ki, ami rekordnak számít. Ebből 10 Japánt sújtotta, óriási pusztítást okozva, és kioltva 170-nél is több ember életét. A szakadó monszunesőt követő áradások csaknem 30 millió  embert érintettek Dél-Ázsiában, főképp Bangladesben. Milliók váltak hajléktalanná, közel 3 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát, és több mint 1300-an vesztették életüket.

2003-ban több nagy erejű földrengést mértek. Május 21-én Algírban (Algéria) egy földrengés során 10 000 ember sérült meg, és 200 000-en maradtak fedél nélkül. December 26-án, hajnali 5 óra 26 perckor az iráni Bam városától 8 kilométerre délre megrázkódott a föld. A 6,5-es erősségű rengés a város 70 százalékát megsemmisítette, és 40 000 embernek az életét oltotta ki. Több mint 100 000-en váltak hajléktalanná. Ez volt az év legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófája. Ráadásul megsemmisült Bam kétezer éves erődjének, az Arg-e-Bamnak a tekintélyes része, így odalett a terület egy anyagi szempontból fontos turistalátványossága.

Pontosan egy évvel később 9-es erősségű rengés következett be Észak-Szumátra (Indonézia) nyugati partjai közelében. A kialakult cunamik annyi emberrel végeztek, mint a történelmi feljegyzések alapján egyetlen másik tengerrengés sem. A gyilkos hullámok több mint 200 000 emberéletet oltottak ki, és még többen megsérültek és/vagy otthontalanná váltak. Még Afrika keleti partjaihoz, az epicentrumtól 4500 vagy még több kilométerrel nyugatra is elért a cunamik halálos érintése.

Sötétebb felhők gyülekeznek?

Vajon ezek a szörnyűségek eljövendő események előhírnökei? Ami az időjárással összefüggő katasztrófákat illeti, sok tudós úgy véli, hogy az emberi tevékenységek okozta légköri változások átalakítják a föld éghajlatát, és szélsőségesebb időjárási viszonyokhoz járulnak hozzá. Ha igazuk van, az nem sok jót ígér a jövőre nézve. A helyzeten csak ront, hogy manapság egyre többen élnek veszélyeztetett területeken, akár azért, mert ott akarnak élni, akár azért, mert nincs más választásuk.

A statisztikákból látszik, hogy a katasztrófák okozta halálesetek 95 százaléka a fejlődő országokban következik be. A gazdagabb országokban viszont, bár kevesebb az áldozatok száma, az anyagi károk jelentősebbek: az összes veszteség 75 százalékát teszik ki. Némelyik biztosítótársaság azt latolgatja, hogy folytatható-e az általuk végzett tevékenység, tekintetbe véve a károk tetemes nagyságát.

A következő cikkben megvizsgálunk néhány természetes folyamatot, melyek katasztrófákhoz vezetnek, és kitérünk rá, hogy az emberek miként súlyosbítják a csapásokat. Szót ejtünk arról is, hogy az emberiségnek van-e hatalma, illetve kész-e arra, hogy végrehajtsa az ahhoz szükséges változtatásokat, hogy a földünk biztonságosabb hellyé váljon az eljövendő nemzedékek számára.

[Kép a 3. oldalon]

FRANCIAORSZÁG (2003) A nyári hőhullám 30 000 áldozatot követelt Európában; Spanyolországban a hőmérő higanyszála csaknem 45 Celsius-fokra szökött

[Forrásjelzés]

Alfred/EPA/Sipa Press

 [Képek a 4–5. oldalon]

IRÁN (2003) A bami földrengés 40 000 emberéletet oltott ki; nők gyászolják a hozzátartozóikat egy tömegsírnál

[Forrásjelzés]

Háttér és a nők: © Tim Dirven/Panos Pictures