Fiatalok kérdezik:

Miért a rossz társaság vonz?

„Tudtam, hogy nem szabadna túl közel kerülnöm hozzá, de nem harcoltam az érzés ellen. Nem tudtam elhinni, hogy egy fiú velem akarjon időt tölteni” (Nancy *).

„Egyedül jártam a görkorcsolyapályára. Hamarosan találtam is magamnak »barátokat«, akikkel elkezdtünk rendszeresen összejárni. Nem sokkal később már erkölcstelen életet éltem” (Dan).

NANCY és Dan is jó szellemiségű fiatalként kezdte. Nancy istenfélő családban nevelkedett. Kilencéves volt, amikor elkezdett beszélni másoknak a hitéről. Dan tizenéves korában már a teljes idejű szolgálatot végezte. De mindketten nagyon legyengültek szellemileg. Miért? Olyanokkal töltöttek időt, akikkel nem kellett volna.

Ismertél már olyan személyt, akiről a szíved mélyén tudtad, hogy rossz hatással lesz rád, mégis egyszeriben vonzani kezdett a társasága? Lehetett ez az egyik osztálytársad, akivel hasonló volt az érdeklődési körötök, vagy akár egy más nembeli is, aki iránt vonzalmat éreztél.

Valószínűleg eszedbe jutott a Biblia figyelmeztetése: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintusz 15:33). Na de mindenki rossz társaság, aki nem szolgálja Jehovát? Akkor is, ha valakinek megnyerő, sőt dicséretes tulajdonságai vannak? És mi a helyzet azokkal a hittársainkkal, akik nem mutatnak jó keresztényi példát? Mielőtt válaszolunk ezekre a kérdésekre, nézzük meg, hogy miért vonzhat valakit bizonyos emberek társasága, és hogyan alakul ki ez a vonzódás.

Mi áll a vonzódás mögött?

Mivel mindenki Isten képmására teremtetett, nem meglepő, hogy olyan embereknek is vannak jó tulajdonságaik, akik nem ismerik Jehovát. Ezért talán tiszteletet, sőt rokonszenvet ébresztenek benned ezek az emberek, még ha nem imádják is az igaz Istent. Vajon a közelükbe se menj, csak mert nem ismerik a Biblia igazságát? Erről szó sincs. Amikor a Biblia arra int minket, hogy „tegyünk jót mindenkivel”, ezt azokra is érti, akik nem osztják a keresztény hitnézeteinket (Galácia 6:10). Tehát az, hogy vigyázol, kivel alakítasz ki szoros barátságot, nem jelenti azt, hogy úgy kell viselkedned, mintha felsőbbrendű lennél másoknál (Példabeszédek 8:13; Galácia 6:3). Nem vetnél vele jó fényt a keresztény hitnézeteidre.

Néhány keresztény fiatal azonban túlment azon, hogy szívélyes legyen másokkal, és szoros  köteléket alakított ki olyanokkal, akiket nem igazán érdekelnek a szellemi dolgok. Dan, akiről korábban már szót ejtettünk, nagyon ügyes görkorcsolyázó lett. Akikkel rendszeresen találkozott a korcsolyapályán, nem voltak keresztények. Idővel újonnan szerzett „barátaihoz” hasonlóan erkölcstelen életet kezdett élni, és kábítószerezett. Tudta, hogy az életmódja nem egyeztethető össze a keresztényiséggel, ezért feladta a szolgálatát, és nem járt többé a gyülekezeti összejövetelekre. Évekbe telt, mire elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy megtegye a szükséges változtatásokat, és vissza tudjon térni az igaz imádathoz.

Melanie megkedvelte az egyik hittársát, aki meggyengült szellemileg. „Azt mondták, buzdításra van szüksége, úgyhogy elkezdtem foglalkozni vele” — magyarázta Melanie. Természetesen a Biblia arra ösztönzi a keresztényeket, hogy ’támogassák a gyöngéket’ (1Tesszalonika 5:14). Ám Melanie elkezdett bárokba járni az új barátnőjével, és az ottani társaság hatására szégyenteljes viselkedésbe keveredett.

A család szerepe

A családon belüli kapcsolatoknak is szerepük lehet abban, hogy milyen emberekhez vonzódunk. Michelle nem értette, hogy miért mindig olyan fiúkhoz vonzódik, akik érzelmileg megközelíthetetlenek, és nem törődnek másokkal. Arra jutott, hogy az édesapjára emlékeztették, akihez soha nem érezte magát közel, és akinek mintha soha nem lett volna rá ideje. Michelle úgy érzi, annyira hozzászokott, hogy megpróbálja elnyerni egy megközelíthetetlen férfi tetszését és figyelmét, hogy akaratlanul is az ilyen kapcsolatokat kereste.

De az is előfordulhat, hogy egy keresztény szülők által nevelt fiatal kíváncsi, hogy miként élnek mások. Úgy érezheti, hogy a szülei túlságosan féltik őt mindentől. Még ha így van is, vajon jobb lesz, ha azzal kárpótolod magad, hogy ’a világ barátaihoz’ társulsz? (Jakab 4:4). Figyeld csak meg, mi történt Bill-lel.

Bár kiskorától kezdve oktatta az édesanyja a Szentírásból, Bill úgy döntött, hogy nem adja át az életét Jehovának, mert szerinte azzal veszített volna a függetlenségéből. Szerette volna maga tapasztalni, hogy milyen az élet az igaz keresztényiségen kívül, ezért csatlakozott egy bandához, és végül a kábítószerezés, az erőszak és a bűnözés útjára lépett. Egyszer, amikor  a rendőrséggel a nyomukban száguldoztak az utcákon, Bill megsérült, és több hónapig kómában feküdt. Az orvosok nem tartották valószínűnek, hogy életben marad. Végül jóra fordultak a dolgok, mert Bill felébredt a kómából, most azonban vak és rokkant. Tanult a keserves tapasztalatokból, és ma önátadott keresztény. De arra is rájött, hogy ha az ember a saját kárán tanul, annak olyan következményei lehetnek, melyek egész életén át elkísérik.

Egyéb okok

A szórakoztatóipar is hatással lehet arra, hogy egy fiatal milyennek képzeli el az ideális barátot. A könyvek, tévéműsorok, filmek és videoklipek például gyakran olyan főhőst ábrázolnak, akiről az első benyomásunk az, hogy kemény és cinikus, később azonban kiderül róla, hogy tele van gyengéd érzésekkel. A közönség ebből azt szűrheti le, hogy a látszólag érzéketlen és önző személyek legtöbbször voltaképpen érzékenyek és törődőek. A média továbbá azt sugallhatja, hogy ilyenkor nincs szükség másra, mint egy jó barátra — gyakran a másik nem tagjai közül —, hogy ezek a szép tulajdonságok a felszínre jöjjenek. Persze az elgondolás népszerűvé teszi az ilyen történeteket. De szerinted a valós életben hányszor teljesülnek az effajta romantikus ábrándok? Sajnos néhány fiatalt félrevezetnek az ártalmas illúziók, és összebarátkozik — sőt, házasságot köt — egy önző, erőszakos személlyel, aztán meg csak vár, hogy mikor fog a választottjából „előbújni” az érző lélek.

Még egy oka lehet annak, amiért egyeseknek olyanokhoz húz a szívük, akikhez nem kellene: nem érzik vonzónak magukat, ezért szinte bárki társaságának örülnek, akin azt látják, hogy kedveli őket. A korábban említett Nancy tudta, hogy a Biblia azt mondja, hogy „csak az Úrban” kössünk házasságot (1Korintusz 7:39). De sohasem tartotta magát vonzónak, ezért jólesett neki, amikor az egyik munkatársa, aki nem osztotta a hitnézeteit, szerette volna közelebbről megismerni. Elkezdtek randevúzni, és hajszál híján szexuális erkölcstelenséget követtek el.

Ahogy az itt említett tapasztalatok mutatják, számos oka lehet annak, amiért egy fiatal keresztény olyanok társaságához vonzódik, akik rossz hatással vannak rá, és úgy tűnik, ugyanilyen sokféle kifogás is felhozható arra, hogy miért kerül szoros barátságba valaki ilyen emberekkel. Ez azonban nem változtat a helyzeten: az effajta barátságoknak óhatatlanul szomorú, sőt tragikus következményei vannak. Miért?

A barátság ereje

Az az igazság, hogy az ember idomul a barátaihoz. Így aztán azok, akikkel az időnket töltjük, óriási hatással vannak ránk. A Példabeszédek 13:20-ból kiderül, hogy ez a hatás lehet jó, és rossz is: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár.” A közeli barátok olyanok, mint két ember, aki egy kocsiban utazik. Ugyanabba az irányba, ugyanarra a helyre kell hogy tartsanak. Kérdezd hát meg magadtól: „A barátom által választott út oda visz, ahová menni akarok? Közelebb fog vinni a szellemi céljaim és törekvéseim megvalósításához?”

Az biztos, hogy a helyzet őszinte felmérése nem egyszerű feladat. Erőteljes érzések kavaroghatnak benned. De megbízható vezetést nyújtanak-e önmagukban az érzések a barátaid megválasztásakor? Talán már hallottad a gyakran emlegetett tanácsot: „Hallgass a szívedre!” A Példabeszédek 28:26 azonban kijelenti: „Aki a saját szívében bízik, az ostoba.” Miért? Azért, mert „csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes” (Jeremiás 17:9; 4Mózes 15:39). Csalárdnak lenni azt jelenti, hogy valaki hűtlen, hamis vagy kijátszik másokat. Bíznál egy olyan személyben, akit úgy ismernek, hogy becsap és elárul másokat? Jelképes szívünk félrevezethet minket. Vagyis egy kapcsolat nem biztos, hogy a javunkat szolgálja, csak mert jó érzéssel tölt el.

Isten Szava sokkal megbízhatóbb útmutatást nyújt. Tökéletlen szíveddel ellentétben a Biblia alapelvei soha nem fognak félrevezetni, vagy csalódást okozni. Hogyan segíthetnek a bibliai alapelvek eldöntened, hogy egy bizonyos személy barátsága építő lenne-e vagy sem? És hogyan vigyázhatsz, hogy ne hozz katasztrofális döntést, amikor egy életre szóló barátot, házastársat választasz magadnak? Ezekkel a kérdésekkel egy későbbi cikk fog foglalkozni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 20. oldalon]

A média hatással lehet arra, hogy milyennek képzelünk el egy ideális barátot