Természeti katasztrófák és az emberi tényezők

HA EGY autó jól karban van tartva, biztonságos közlekedési eszköznek mondható. De a jármű veszélyes is lehet, ha rosszul használják és elhanyagolják. Bizonyos értelemben ugyanez mondható el a földről.

Számos tudós úgy véli, hogy a föld légkörének az átalakításával, és az óceánjainak a működésébe való beavatkozással az ember veszélyes hellyé tette a bolygónkat, mivel gyakoribb és súlyosabb természeti katasztrófákhoz járult hozzá, és a jövő bizonytalannak látszik. „Egy hatalmas, felügyeletlen kísérlet közepén vagyunk, azon a bolygón, mely egyes-egyedül alkalmas az életre” — jelentette ki a Science magazin egyik vezércikke, mely az éghajlatváltozásról szólt.

Ahhoz, hogy jobban megértsük, miként befolyásolja az emberi tevékenység a természeti katasztrófák gyakoriságát és súlyosságát, valamennyire át kell látnunk, milyen természeti erők működnek. Például mitől alakulnak ki olyan heves viharok, mint amilyen a hurrikán?

Bolygónk hőcserélői

A föld éghajlati rendszerét egy olyan géphez hasonlíthatjuk, mely átalakítja és elosztja  a napenergiát. Mivel a trópusokat éri a legtöbb hő a napból, az így keletkező hőmérsékleti egyenlőtlenség készteti mozgásra a légkört. * A föld napi körforgása ezt a mozgó, nedves légtömeget örvényekké alakítja. Némelyikük depresszióvá, azaz alacsony légköri nyomású területté válik, azok pedig viharokká alakulhatnak.

Ha megfigyeljük a trópusi viharok általános útvonalát, azt tapasztaljuk, hogy az Egyenlítőtől távolodnak a hidegebb régiók felé, északi és déli irányban egyaránt. Ezzel a viharok jelentős hőcserélőknek is bizonyulnak, hozzájárulva az éghajlat mérsékléséhez. Ám ha az óceán felső rétegének — az éghajlati gépezet „kazánházának” — a hőmérséklete meghaladja a 27 Celsius-fokot, a trópusi viharok elég energiára tehetnek szert ahhoz, hogy ciklonokká, hurrikánokká vagy tájfunokká alakuljanak, mely nevek lényegében ugyanazt a jelenséget takarják, csak más-más helyeken.

Az emberáldozatokat tekintve a legsúlyosabb egyesült államokbeli természeti katasztrófát egy hurrikán idézte elő, mely 1900. szeptember 8-án csapott le a texasi Galveston nevű szigetvárosra. A vihar által felkorbácsolt hullámok 6000-8000 emberéletet követeltek a városban, és további 4000-et a környező területeken. Körülbelül 3600 ház dőlt romba. Igazából Galvestonban egyetlen építmény sem maradt sértetlen.

Ahogy az előző cikkben említettük, több heves vihar is volt az elmúlt években. A kutatók azt vizsgálják, hogy vajon ez összefüggésben van-e a globális felmelegedéssel, amely többletenergiát szolgáltathat a viharrendszereknek. Az időjárásban bekövetkező változás feltehetően csupán az egyik jele a globális felmelegedésnek. Lehet, hogy már most számolni kell egy másik káros következménnyel.

Emelkedő tengerszint és az erdőirtás

A Science korábban említett vezércikke szerint „az elmúlt évszázadban a tengerszint 10-20 centiméterrel emelkedett, és ez még nem a »végállomás«”. Milyen kapcsolatban lehet ez a globális felmelegedéssel? A kutatók két lehetséges tényezőt említenek. Az egyik az, hogy a sarki jégtakaró és a gleccserek megolvadnak, ami növeli az óceánok víztömegét. A másik a hőtágulás: amint az óceánok melegszenek, nő a terjedelmük.

Lehet, hogy Tuvalu apró csendes-óceáni szigetei már az emelkedő tengerszint hatásait tapasztalják. A Smithsonian magazin megjegyzi, hogy a Funafuti-atollnál mért adatok szerint „az elmúlt évtizedben évente átlagosan 5,6 milliméterrel” nőtt a tenger szintje.

A világ sok részén a népességnövekedés a városok terjeszkedéséhez, a nyomornegyedek elszaporodásához és a környezet további rombolásához vezet. Ezek a fejlemények vélhetően súlyosbítani fogják a természeti katasztrófákat. Vegyünk néhány példát.

Haiti szigetén sokan élnek, és már egy jó ideje folyik az erdőirtás. Nemrégiben egy tudósítás arról  számolt be, hogy bármilyen rossz is Haiti gazdasági, politikai és társadalmi helyzete, semmi sem fenyegeti jobban az ország fennmaradását, mint az erdőirtás. A veszély 2004-ben vált tragikus módon nyilvánvalóvá, amikor a szakadó eső következtében sárlavinák alakultak ki, és több ezer embert temettek maguk alá.

Az ázsiai Time rámutat, hogy „a globális felmelegedés, a duzzasztógátak, az erdőirtás és az irtásos-égetéses földművelés” súlyosbítja a Dél-Ázsiában bekövetkező természeti katasztrófákat. A másik véglet, hogy az erdőirtás fokozhatja a szárazságot azáltal, hogy hozzájárul a talaj gyorsabb kiszáradásához. Az elmúlt években Indonéziában és Brazíliában a szárazság miatt tüzek lobbantak fel olyan erdőkben, melyek rendes körülmények között túlságosan nedvesek ahhoz, hogy meggyulladjanak. A pusztítás példa nélkül álló volt. Ámde nemcsak a szélsőséges időjárás hibáztatható a természeti katasztrófákért, mivel sok területen a föld gyomrából indul ki a katasztrófa.

Amikor megmozdul a föld

A föld külső héja különböző méretű lemezekből áll, melyek egymáshoz viszonyítva mozognak. Annyi mozgás játszódik le a héjban, hogy évente több millió földrengésre is sor kerülhet. Természetesen ezek közül jó néhány nem észlelhető.

A földrengések mintegy 90 százaléka állítólag a lemezek törési vonalain alakul ki. Nagy ritkán a lemezeken belül is kialakulnak rengések, melyek olykor igen pusztítóak. Úgy tartják, hogy a történelem legtöbb emberéletet kioltó földrengése Kína három tartományát sújtotta 1556-ban: körülbelül 830 000 ember vesztette életét!

A rengéseknek lehetnek halálos utóhatásaik is. 1755. november 1-jén például egy rengés romba döntötte a portugáliai Lisszabon városát, melynek 275 000 lakosa volt akkoriban. De a szörnyűségek ezzel nem értek véget. A földrengés miatt tűzvész tört ki, valamint 15 méter magas cunamik jöttek létre, melyek villámgyorsan törtek elő a közeli Atlanti-óceánból. Mindent egybevetve  a városban az áldozatok száma meghaladta a 60 000-et.

Az ilyen katasztrófák súlyosságát azonban valamilyen módon újfent emberi tényezők befolyásolják. Egy ilyen tényező például a veszélyes területek népsűrűsége. „Jelenleg a világ nagyvárosainak csaknem a fele földrengések kialakulásával fenyegető területeken fekszik” — mondja Andrew Robinson író. Egy további tényező, hogy milyen anyagokból készülnek az épületek, és milyen a szerkezetük. Úgy tartja a mondás, hogy „nem a földrengések oltanak ki életeket, hanem az épületek”, és ez sajnos igen sokszor igaznak bizonyul. De hát milyen választási lehetőségük van azoknak, akiknek nincs pénzük rá, hogy földrengésbiztos házat építtessenek?

Vulkánok — Építenek és rombolnak

„Miközben e szavakat olvasod, valószínűleg legalább 20 vulkán tör ki” — tudjuk meg az amerikai Smithsonian Intézet egyik jelentéséből. A lemeztektonikai elmélet egy általános megfogalmazása szerint a földrengések és a vulkánok hasonló területeken jönnek létre: riftekben (hasadékvölgyekben), főképp az óceáni hasadékvölgyekben; a földkéregben, ahol a magma a köpenyből a repedéseken keresztül felfelé törekszik; a szubdukciós övezetekben, ahol az egyik lemez a másik alá bukik.

A szubdukciós vulkáni tevékenység jelenti a legnagyobb veszélyt az emberekre, akár a megfigyelt kitörések számát, akár a lakott területekhez közeli előfordulásukat vesszük. A Csendes-óceáni-peremet, melyet tűzgyűrűnek is neveznek, több száz ilyen vulkán tarkítja. Található néhány vulkán a lemezhatároktól távolabbi „forró pontokon” is. A jelek szerint a Hawaii-szigetek, az Azori-szigetek, a Galápagos-szigetek és a Társaság-szigetek egyaránt a forró pontokon végbemenő vulkáni tevékenység következtében jött létre.

A vulkánok voltaképp régóta formáló szerepet játszanak a föld történetében. Egy egyetemi weboldal azt írja, hogy „az összes kontinens és óceáni medence 90 százaléka a vulkánok működése következtében alakult ki”. De mi miatt válik rendkívül hevessé egyik-másik kitörés?

A kitörés úgy kezdődik, hogy a magma felfelé törekszik a föld forró gyomrából. Némelyik vulkánból egyszerűen kiszivárog a láva, és ritkán hömpölyög olyan gyorsan, hogy meglepetésszerűen érje az embereket. De más vulkánok egy atombombáénál is nagyobb energiával törnek ki! Ez azon múlik, hogy milyen összetételű és viszkozitású a vulkánt tápláló olvadt anyag, és mennyi gáz, valamint gőz oszlik szét ebben az anyagban. Amint a magma a felszín felé közeleg, az általa hordozott vízgőz és gáz gyorsan kiterjed. A megfelelő magmaösszetételnél olyan lesz a hatás, mint mikor a szénsavas üdítő kispriccel a felnyitott dobozból.

 Szerencsére a vulkánok sok esetben előre figyelmeztetnek kitörésükre. A karib-tengeri Martinique-on elterülő Mont Pelée sem volt kivétel ezalól 1902-ben. A közeli Saint-Pierre-ben azonban küszöbön állt a választás, a politikusok pedig arra buzdították az embereket, hogy ne menjenek sehova, holott hamu hullt a városra, betegség sújtott, és félelem járta át az emberek szívét. Mi több, sok üzlet napok óta nem nyitott ki.

Május 8-án, áldozócsütörtökön, sokan elmentek a katolikus templomba, hogy imádkozzanak a vulkánkitöréstől való megmenekülésért. Aznap reggel, nem sokkal 8 óra előtt kitört a Mont Pelée, 200-500 Celsius-fokos, perzselő vulkáni törmelékszemcséket lövellve ki: hamut, salakot, obszidiánt, horzsakövet és túlhevült gázt. A földet beborító sötét halálfelhő aláereszkedett a hegyen, és elnyelte a várost. Csaknem 30 000 ember életét oltotta ki, megolvasztotta a templomi harangot, és lángra lobbantotta a kikötőben horgonyzó hajókat. Ez volt a legpusztítóbb vulkánkitörés a XX. században. De nem haltak volna meg annyian, ha az emberek odafigyelnek a figyelmeztető jelekre.

Növekedni fog a természeti katasztrófák száma?

A Vöröskereszt és Vörös Félhold Szervezetek Nemzetközi Szövetségének a kiadványa, a World Disasters Report 2004 kijelenti, hogy az elmúlt évtizedben több mint 60 százalékkal nőtt a geofizikai és időjárással összefüggő katasztrófák száma. „Ez egy hosszú távú irányzatra mutat előre” — mondja a beszámoló, melyet azelőtt adtak ki, hogy december 26-án pusztító cunamik keletkeztek az Indiai-óceánban. Az egyszer biztos, hogy ha növekszik a veszélyeztetett területeken élők száma, és egyre-másra vágják ki a fákat, nem sok okunk van a derűlátásra.

Ráadásul számos fejlett ipari országban egyre több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. A Science egyik vezércikke szerint a kibocsátás korlátozásának az elodázása „olyan, mintha visszautasítanánk a gyógyszert egy kialakuló fertőzésre. Később elkerülhetetlenül nagyobb összeget kell kiadnunk.” Ezekre a költségekre utalva egy kanadai jelentés, mely a katasztrófaelhárításról szól, leszögezte: „Bizonyítékok hozhatók fel arra, hogy az éghajlatváltozás a legátfogóbb, legkiterjedtebb környezetvédelmi probléma, amellyel a nemzetközi közösség valaha is foglalkozott.”

Jelenleg azonban a nemzetközi közösség még abban sem tud egyetérteni, hogy az emberi tevékenységek járulnak-e hozzá a globális felmelegedéshez, arról nem is beszélve, hogy miként kellene megoldani a gondokat. A helyzet eszünkbe juttatja a következő bibliai igazságot: „Még csak lépteit sem irányíthatja [az] ember” (Jeremiás 10:23). Ám ahogy a következő cikkben látni fogjuk, nem reménytelen a helyzet. Mi több, a jelenlegi bajok, például az emberi társadalomban megmutatkozó zűrzavar, további bizonyíték arra, hogy közel a megkönnyebbülés ideje.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

NEMCSAK KUKORICA BÚJT KI A FÖLDBŐL

EGY mexikói kukoricatermesztő arra lett figyelmes 1943-ban, hogy nemcsak kukorica bújik ki a földjéből. Amikor kinn járt a szántóföldjén, látta, hogy hasadékok keletkeznek a talajban. Másnap a hasadékokból egy kis vulkán lett. Az elkövetkező héten a kúp 150 méter magasságúra nőtt, egy év múlva már elérte a 360 méteres magasságot. A 2775 méteres tengerszint fölötti magasságon lévő kúp végső magassága 430 méter lett. A Parícutin nevet viselő vulkán kitörései 1952-ben hirtelen véget értek, és azóta nyugvó állapotban van.

[Forrásjelzés]

U. S. Geological Survey/Photo by R. E. Wilcox

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

AMIKOR ISTEN NEMZETEKET MENTETT MEG A KATASZTRÓFÁTÓL

AZ ÉLELMISZERHIÁNY a természeti katasztrófák egyik formája. A feljegyzett éhínségek közül az egyik legkorábbi az ókori Egyiptomban tört ki, Jákob, azaz Izrael fiának, Józsefnek az idejében. Hét éven át tartott, és Egyiptomot meg Kánaánt érintette, de még más területeket is. Ám nem éheztek tömegek, mivel Jehova hét évvel előre figyelmeztetett az éhínségre. Azt is feltárta, hogy előtte hét évig bőség lesz Egyiptomban. Az istenfélő József irányításával — aki Isten beavatkozásával legfőbb miniszter és az élelmezésért felelős tisztviselő lett — az egyiptomiak annyi gabonát halmoztak fel, hogy „végül nem számolták már”. Így nemcsak Egyiptom népének volt élelme, hanem jutott ’az egész földnek’, ideértve József családját is (1Mózes 41:49, 57; 47:11, 12).

[Képek a 7. oldalon]

HAITI (2004) Fiúk ivóvizet visznek az elárasztott utcákon. A nagy ütemű erdőirtás jelentős sárlavinákat idézett elő

[Forrásjelzések]

Háttér: Sophia Pris/EPA/Sipa Press; kis kép: Carl Juste/Miami Herald/Sipa Press

[Kép a 9. oldalon]

Sok országban továbbra is üvegházhatású gázok kerülnek a légkörbe

[Forrásjelzés]

© Mark Henley/Panos Pictures