Az igazság szépsége vonzott a Teremtőhöz

FUDZSII CUJOSI ELMONDÁSA ALAPJÁN

NÉHÁNY évvel ezelőtt ritka lehetőséget kínáltak fel nekem. Ikenobo Szeneinek, az ikenobo virágrendező iskola igazgatójának segíthettem a tokiói Császári Palota egyik előkelő szobájában virágokat rendezni. Nagyfokú biztonsági intézkedések mellett dolgoztunk. A feszült légkörben vigyáztam, hogy egyetlen csepp víz se folyjon mellé. Ez volt a virágrendezők világában befutott karrierem egyik legkiemelkedőbb eseménye. Hadd meséljem el, hogyan kerültem bele ebbe a világba.

1948-ban születtem Nishiwakiban, Japánban, egy Kóbétól északnyugatra fekvő városban. Gyerekkoromtól kezdve mélyen meghatott, ahogy a négy évszak váltakozásának szépségét visszatükrözik a virágok. De mivel a nagymamám nevelt fel, aki hithű buddhista volt, soha nem gondoltam arra, hogy lenne egy Teremtő.

Az édesanyám már régóta ikebanát, azaz virágrendezést tanít a szülővárosomban. Japánban az ikebana vagy más néven kado (virágos módszer) nagy tiszteletnek örvendő tudomány. Az édesanyám engem személy szerint ugyan soha nem tanított ikebanára, de nagy hatással volt rám, amit csinált. Amikor eljött az ideje, hogy döntsek a jövőmről, az ikebana világa vonzott. A tanárom és az édesanyám azt javasolták, hogy általános egyetemi oktatásban vegyek részt, én azonban gondolkodás nélkül az Ikenobo Főiskolát választottam. Az ikenobo az ikebana legősibb iskolája Japánban. Amikor felvettek, komoly igyekezettel kezdtem elsajátítani a virágrendezés művészetét.

Bekerülök az ikebana világába

Az ikebana hagyományos japán művészet, melynek témája az élet. Hadd magyarázzam meg. A virágüzletekben vödrökben lévő virágok szépek ugyan, de mi a különbség köztük és a mezőkön lévő apró virágok vagy a hegyekben virágzó fák között? A természetben életet sugároznak, látod bennük az évszakokat. Ott inkább megindítanak. Az ikebanában a természetnek ezt a szépségét fejezed ki virágos és zöld növényekkel. Az alkotásban azt jeleníted meg, ami mélyen megérintette a szívedet.

Tegyük fel például, hogy szeretnéd visszaadni az ősz hangulatát. Ezt úgy teheted meg, hogy őszi levelekkel és az évszak virágaival dolgozol, például tárniccsal és japán Patrin-macskagyökérrel. Szeretnél egy leheletnyi üdítő szellőt is vinni az alkotásodba? Néhány szál finoman hajladozó virágosnáddal sikerülhet azt az érzést keltened másokban, hogy őszi szellő fújdogál. Nagyon vonzott az ikebana, és sok örömet találtam abban, hogy kifejezhetem magam azáltal, hogy virágokból és más növényekből térbeli kompozíciókat készítek.

Egy nagy „család”

Az ikebana mint díszítőművészet története 500 évre nyúlik vissza. Az ikebanát oktató iskolákban egy úgynevezett igazgató irányította rendszer uralkodik. Az igazgatói tisztség nemzedékről nemzedékre öröklődik. Az igazgatónak mint a művészi hagyományok örökösének patriarkális  tekintélye van a követők nagy „családja” előtt. A hagyományok mellett az új stílusokat is át kell adnia a következő generációnak, melyeket maga alakított ki a jelenkor szellemének megfelelően.

Miután befejeztem az Ikenobo Főiskolát, és részt vettem egy kétéves kado szakoktatáson, az Ikenobo Alapítványnál helyezkedtem el 1971 januárjában. „Az Ikenobo Ikebana Kiállításai”-t terveztem és szerveztem meg Japán-szerte. Emellett beutaztam az országot az igazgatóval, és az egyik asszisztenseként segítettem neki elkészíteni a műalkotásait.

Még mindig emlékszem arra, amikor először álltam a Fukuoka Sportközpont színpadán, hogy segédkezzek az igazgatónak, miközben ő bemutatta a virágrendezést. Dermedt voltam az ijedtségtől a többezres tömeg előtt. Megtörtek a kezemben a növények szárai, és levágtam olyan ágakat, amelyeket nem lett volna szabad. Ám az igazgató kedvesen viccelődött a hibáimon, miközben magyarázta a közönségnek, hogy éppen mit csinál. Ettől megnyugodtam.

Amikor országos rendezvényekre került sor, ahol tengerentúli hírességek is részt vettek, az igazgatóval tartottam, hogy elkészítsük az eseményre a virágkompozíciókat. Ahogy a cikk elején említettem, az egyik ilyen alkalommal a Császári Palota egyik előkelő szobájába is bejutottam.

Később, amikor az Ikenobo Központi Oktatóintézet megalakult, hogy országszerte továbbképzést nyújtson a tanároknak, a rám bízott feladatok közt volt tanítással kapcsolatos is, meg a tananyag összeállításával és az előadásokhoz készülő tankönyvek és filmek előállításának a felügyeletével kapcsolatos is. Mintegy 200 000 ember kapott továbbképzést 300 fióklétesítménynél Japán minden részén. Az egész országot bejártam, hogy felügyeljem a tanfolyam levezetését. Az Ikenobónak a tengerentúlon is vannak iskolái, úgyhogy évente többször utaztam Tajvanba. Tehát elnyertem az igazgató bizalmát, és felelősségteljes pozícióban dolgoztam.

Bár élveztem a munkámat, nem voltam teljesen megelégedve az életemmel. A szépség fátyla mögött volt néhány dolog, ami csalódást okozott. Féltékenység és irigykedés uralkodott a tanulók között, ami rágalmazássá fajult, és a helyi oktatók gyakran tőlem kértek tanácsot. De egy olyan szervezetben, amelyben a régi hagyományok és a hatalom az úr, sok mindenben meg volt kötve a kezem. Mivel sokan igazi szeretetet éreztek az ikebana iránt, és komolyan vették a tanfolyamot, őszintén próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy örömmel tanulhassanak.

Amikor először találkoztam az igazság szépségével

Nem szerettem a vallást, mert úgy gondoltam, hogy megvakítja az embereket. Emellett annyi képmutatást láttam azok közt, akik békéről és boldogságról beszélnek. A feleségem, Keiko viszont gyermekkora óta kereste az igazságot. Többféle vallás is felkeltette az érdeklődését, és meghallgatta a tanításaikat, de egyik sem csillapította a szellemi éhségét.

Így amikor egy Jehova Tanúja kopogtatott az ajtónkon, Keiko beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Mindent megosztott velem, amit tanult, és ha bármi nagy hatással volt rá, azt is. Jól hangzott, amiről beszélt, de nem ragadt át rám a lelkesedése.

Ennek ellenére Keiko továbbra is igazi meggyőződéssel osztotta meg velem, amit a Bibliából tanult. Mindig becsúsztatott egypár bibliai témájú folyóiratot a táskámba, amikor elutaztam. Én azonban nem voltam hajlandó elolvasni őket. Féltettem azt, amit az évek során felépítettem. Éppen abban az időben vettünk magunknak házat, és valamiért az volt az érzésem, hogy ha elfogadom a Biblia tanításait, meg kell válnom a háztól. Mindeközben Keiko gyorsan fejlődött, és alkalmazta is, amiben hitt. Kirekesztettnek és magányosnak éreztem magam. Bár tudtam, hogy amit Keiko mond, az mind úgy van, mégis ellenezni kezdtem, amit csinál.

Ellenséges voltam, de vonzott is az igazság

Mindig késő este értem haza a munkahelyemről, de azokon az estéken, amelyeket Keiko Jehova Tanúi összejövetelén töltött, direkt még később mentem haza. Még amikor hajnali két-három órakor érkeztem is meg, Keiko ébren várt,  hogy elmondja, mi minden történt vele a nap folyamán, kimutatva, hogy törődik velem. De nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy a családom néhány órára ne otthon legyen, hanem egy keresztény összejövetelen. Még inkább ellene fordultam, és most már a válást is szóba hoztam. De Keiko rendíthetetlen maradt.

Nehezen értettem meg Keiko viselkedését. A megromlott kapcsolatunk és az asztmája ellenére mindig akkora örömmel csinált mindent. A tiszta szíve és ártatlan gyengédsége volt az, amit vonzónak találtam benne, amikor megismertem, és amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát, pontosan emiatt féltettem attól, hogy félrevezetik.

Mindazonáltal Keiko alkalmazta, amit tanult, és megpróbált jó feleség és anya lenni. Bár ellenséges voltam vele, amikor könyörgött, hogy menjek el vele egy összejövetelre vagy kongresszusra, időről időre beadtam a derekam, talán azért, mert büszke voltam Keikóra.

Ugyanakkor féltékeny voltam Jehovára. Amikor láttam, hogy Keiko hogyan próbál változni, eltűnődtem, hogy miért vannak ekkora hatással az emberekre a Biblia tanításai. „Miért hajlandó a feleségem mindenféle nehézséget elviselni Jehováért?” — töprengtem.

Nem sokkal később néhány keresztény testvér Keiko gyülekezetéből szeretett volna meglátogatni. Nekem nem állt szándékomban találkozni velük. Ugyanakkor tudni akartam, hogy minek köszönheti Keiko a belső békéjét. Végül a kíváncsiságom győzött, és beleegyeztem a bibliatanulmányozásba. Amint közelebb kerültem azokhoz, akik jártak hozzám, éreztem, hogy valami felüdít a társaságukban. A hetenkénti tanulmányozás során a Biblia igazsága lassanként eljutott a szívemig, és kiszélesedett a látóköröm.

A természet és az igazság szépsége

Amikor az ikebana által megpróbáltam kifejezni a természet szépségét és erejét, nagy gondban voltam, mire kitaláltam, hogy hogyan adjam vissza a fennköltséget. Aztán amikor megtudtam, hogy Jehova áll a természet csodái mögött, minden a helyére került a fejemben. Hogyan is vetekedhetne egy jelentéktelen ember a Teremtő művészi tehetségével? Jehova a Legfőbb Művész! Attól kezdve viszont, hogy megpróbáltam utánozni őt, sokkal ügyesebb virágkompozíciókat készítettem. És valóban, miután elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, az emberek mondogatni kezdték, hogy megváltoztak a munkáim. Az erőteljességhez gyengédség társult.

A bibliai igazságok sok mindenre rádöbbentettek. Amikor megtudtam, hogy Sátán, az Ördög — a világ uralkodója — áll napjainkban az emberi szenvedés mögött, és hogy a szívünk az Ádámtól örökölt bűn miatt csalárd, végre megértettem az igazi jelentőségét mindannak, ami körülöttünk zajlik (Jeremiás 17:9; 1János 5:19). Megtanultam, hogy Jehova békés Isten, aki bővelkedik szeretetben, igazságosságban, hatalomban és bölcsességben (5Mózes 32:4; Róma 11:33; 1János 4:8; Jelenések 11:17); hogy Isten szeretetből küldte el Jézust, hogy meghaljon értünk (János 3:16; 2Korintusz 5:14); és hogy eljön az idő, amikor nem lesz szenvedés, sem halál (Jelenések 21:4). Lenyűgözött ezeknek az igazságoknak a szépsége. Ezenfelül Jehova Tanúi aszerint élnek, amit Jézus tanított, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Az, hogy ezt személyesen tapasztaltam, meggyőzött róla, hogy ez az igaz vallás (Máté 22:39).

Egy akadályt le kell győznöm

Amint az igazság kezdett gyökeret verni a szívemben, egy nehézséggel találtam szembe magam. Ha az igazgató nem tudott jelen lenni egy temetésen, gyakran én képviseltem őt a buddhista szertartások levezetésében. Ez próba elé állított, amikor azt fontolgattam, hogy átadom magam Jehovának. Döntést hoztam, mégpedig hogy nem fogok részt venni a buddhista szertartásokon (1Korintusz 10:21). Tiszteletteljesen elmagyaráztam az igazgatónak, hogy hamarosan szeretnék megkeresztelkedni, és hogy elhatároztam, hogy nem fogok semmilyen más imádatban részt venni, még akkor sem, ha ez a munkám része. Azt mondta, semmi kifogása sincs az ellen, hogy keresztény legyek, és a vallási dolgokban  járjak el úgy, ahogy szeretnék. A válasza kellemes meglepetésként ért, mert azt hittem, hogy bírálni fogja, amit teszek, és elveszítem a pozíciómat.

Amikor ez az akadály elgördült az útból, 1983 júniusában — egy évvel azután, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát — egy keresztény kongresszuson megkeresztelkedtem annak jelképeként, hogy átadtam magam Jehovának. A keresztelkedési medencéből kilépve Keiko várt rám boldog mosollyal és könnyes szemmel. Nekem is könnyes volt a szemem, így köszöntem meg Keikóval Jehovának a közös boldogságunkat.

Úgy döntök, feladom a világi karrieremet

Az igazgató mélyen tisztelt az önátadott keresztényként elfoglalt álláspontomért. Megpróbáltam még lelkiismeretesebben ellátni a feladataimat, mint azelőtt. Ugyanakkor próbáltam egyensúlyban tartani a munkámat és a keresztény életemet. Hét éven át minden évben több hónapot töltöttem fokozott mértékben a keresztény szolgálatban.

De komolyan el kellett gondolkodnom az egyetlen fiam szellemiségén és Keiko rosszabbodó egészségén. „Több időt kellene töltenem a családommal” — gondoltam. A Királyság-érdekeket is szerettem volna első helyen tartani az életemben. Ezek a szükségletek és vágyak arra indítottak, hogy imában elmondjam Jehovának, hogy szeretném feladni a karrieremet, az ikebanát. Az igazgató felismerte, hogy szilárd az elhatározásom, és végül 1990. júliusban, 42 évesen minden gond nélkül nyugdíjba vonulhattam.

Segítek másoknak meglátni az igazság szépségét

Nem sokkal a nyugdíjba vonulásom után elkezdtem a teljes idejű szolgálatot, hogy segítsek másoknak megtalálni az igazságot. Jelenleg hetente egyszer virágrendezést tanítok, de az ikenobo stílus megkötései nélkül. Kiváltságomban áll vénként szolgálni a gyülekezetben, Keiko pedig úttörőszolgálatot végez, és kevesebb asztmás rohama van, mint korábban. A fiunk, aki azóta megnősült, kisegítőszolga az egyik szomszédos gyülekezetben. Micsoda értékes kiváltság mindannyiunknak, az egész családnak, hogy Jehovát szolgálhatjuk!

Várom már azt az időt, amikor Jézus Krisztus Királyságának az uralma alatt a kertemben nevelt növényekből gyönyörű virágkompozíciókat készíthetek majd. Szívből arra vágyom, hogy drága családommal együtt örökké dicsérhessem Jehovának, minden szép dolog Teremtőjének a fenséges nevét.

[Kép a 23. oldalon]

A feleségemmel, a fiunkkal és a családjával

[Képek a 23. oldalon]

Az ikebana által kifejezheted, hogy mi módon érintett meg a természet szépsége