Együtt kell élnünk a félelemmel

ROXANA * fél elmondani a férjének, hogy részidős munkát szeretne. Amikor pénzt kért tőle, hogy busszal elmehessen meglátogatni az édesanyját, a férje olyan durván megütötte, hogy orvosi kezelésre szorult. Roxana állandó félelemben él.

Rolando korábban nem bánta, ha a felesége este tömegközlekedési eszközzel járt haza, de mostanában már elmegy érte kocsival. Olyan sok erőszakos bűncselekményről lehet hallani a környékükön, hogy félti a feleségét.

Haidé egy főváros központjában dolgozik. Egyszer, amikor hazafelé tartott, egy tüntetés kellős közepén találta magát, amely erőszakossá vált. Most, ha tüntetők zajongását hallja a közelben, mindig feszült lesz. „Nem érzem magam biztonságban — mondja. — Nem szívesen dolgozom itt, de nincs más választásom.”

Roxanát, Rolandót és Haidét átjárja a félelem — és nemcsak akkor, ha valamilyen vészhelyzetbe kerül. Ez az érzés folyamatosan hatással van rájuk. Amikor az embereknek együtt kell élniük a félelemmel, úgy érezhetik, hogy kiszívja az erejüket. A félelem elrabolhatja az örömüket, hiszen e miatt az érzés miatt talán nem tesznek meg valamit, amit szeretnének. A félelem uralhatja az ember gondolkodását, és megakadályozhatja, hogy más dolgokra is oda tudjon figyelni.

Nagyon nyomasztó félelemben élni. Gyakran depresszióhoz vezet, és tönkreteheti az ember egészségét. „A stressz legyengíti az immunrendszert, és a legtöbb betegség kialakulásához is hozzájárul — olvasható egy egészségügyi folyóiratban. — A testben, különösen bizonyos szerveken, megmutatkoznak az elhasználódás jelei. Kialakulhat hipertónia, szív- és vesebetegség, gyomor-bél rendszeri rendellenesség, fekély, fejfájás, álmatlanság, depresszió, valamint szorongás. Ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, kimerültséget okozhat.”

A mai világban az emberek már hozzászoktak, hogy együtt kell élniük a félelemmel. Megérjük valaha azt, hogy a világon mindenki félelem nélkül élvezheti az életet?

[Lábjegyzet]