Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Bárcsak hamarabb megtettem volna!

Bárcsak hamarabb megtettem volna!

Bárcsak hamarabb megtettem volna!

Szenvedélynek tartják, és jó okkal. Az Egyesült Államokban egy felmérésből kiderült, hogy a nyolcadikos (13 év körüli) fiúk hetente átlagosan 23 órát játszanak számítógépen. Sok felnőtt is rabja a videojátékoknak. Vegyük például a keresztény Charlest *. „A játékba menekültem, amikor lazítani akartam, vagy meg akartam feledkezni a gondokról — mondja. — De valójában a rabja voltam. Ugyanúgy függtem a videojátékoktól, mint mások a kábítószertől vagy az alkoholtól.”

Charles elmondja, hogy 11 éves korától kezdve „mindig” a játék előtt ült. „Démoni vagy erőszakos játékokkal nem játszottam, de rengeteg időt töltöttem a számítógép előtt. Hetek teltek el úgy, hogy akár iskolában voltam, akár keresztény tevékenységekben vettem részt, másra sem tudtam gondolni, mint hogy hogyan oldjak meg egy játékhelyzetet.”

Az Ébredjetek! 2002. december 22-i számában a „Veszélyesek-e az elektronikus játékok?” című cikksorozat hatással volt Charlesra. „Miután elolvastam, megpróbáltam kevesebbet játszani — mondja. — De idővel visszaestem, és ugyanannyit játszottam, mint azelőtt.”

Amikor udvarolt, és a házasságkötése után még egy darabig képes volt megfékezni magát. „De aztán egy új játék került a piacra, amelyre már régóta vártam. Pénzt kértem kölcsön, hogy tudjak venni egy nagyobb teljesítményű számítógépet, amelyen lehet futtatni a játékot. Ez volt a legidőigényesebb videojáték, amellyel valaha játszottam. Nem maradt időm Jehovára, és a feleségemet is elhanyagoltam.” Charles hamar rájött, hogy gyökeres változtatásokra van szüksége. „Elhatároztam, hogy az összes videojátékomat megsemmisítem — mondja. — Mindet kidobtam a városi szeméttelepen, és a gépről is letöröltem őket.”

Megbánta, hogy így döntött? Egyáltalán nem! „Leírhatatlan, hogy mekkora megkönnyebbülést éreztem, amikor végre megtettem. Mintha egy hatalmas súly került volna le a vállamról. Még soha nem éreztem ilyen közel magam Jehovához, és rendszeresen beszélgetek vele imában. A feleségemre is jobban odafigyelek. Nagyon hálás vagyok, hogy sikerült felülkerekednem a szenvedélyemen. Egyedül azt sajnálom, hogy nem tettem meg hamarabb.”

[Lábjegyzet]

^ 2. bek. A nevet megváltoztattuk.