Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Látogatás a „Tűz hegyénél”

Látogatás a „Tűz hegyénél”

Látogatás a „Tűz hegyénél”

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

KEVÉS olyan hely van a világon, ahol egyazon vulkánra nyílik lélegzetelállító kilátás a környező településekről, a tengerről vagy egy nagyobb városból. Ha Catania ez a város, akkor csakis Európa legmagasabb aktív tűzhányójáról, a 3340 méter magas Etnáról lehet szó, mely Szicília keleti partjának az északi részén helyezkedik el.

Régóta figyelt vulkán

Az arabok, akik sokáig uralmuk alatt tartották Szicíliát, a Tűz hegyének nevezték a vulkánt, és az Etna kétségkívül rá is szolgál erre a névre, mivel rendszeresen lövell ki izzó lávát a mélyéből. Az Etna tevékenységéről fennmaradt legrégebbi leírások között megemlíthetjük Pindaroszét és Aiszkhüloszét. Mindketten az i. e. 475-ben bekövetkezett kitörésről számoltak be. A lávafolyam nemegyszer tartott káprázatos bemutatót, amint tüzes kígyóként kanyargott le a hegyről, s végül alábukott a tengerbe. Ez történt i. e. 396-ban, i. sz. 1329-ben és 1669-ben is; ezt az 1669-est tartják az „utóbbi időben” bekövetkezett kitörések leghíresebbjének. Akkor egy körülbelül 2 kilométer széles és 25 kilométer hosszú lávacsóva kúszott át Catania városfalán. Több mint 27 000 ember otthona lett oda, és elpusztult a város kikötőjének egy része is.

Minden jel arra vall, hogy a vulkán tevékenysége fokozódott a XX. században, amikor is számos kitörésre került sor. A leghevesebb, amely 1928-ban következett be, megsemmisítette a Mascali nevű falut. Az elmúlt néhány évben sem maradtak el a láva- és porkitörések, nehézséget okozva az aggódó helyieknek.

A „Grande Mamma” jellemzői

Azt mondják, az Etna alapszerkezete legalább 170 000 évvel ezelőtt kezdett kialakulni egy magmakitörés, azaz a kőzetolvadék felszínre jutása által. A főkráter lejtőin körülbelül 250 parazitakráter helyezkedik el, melyek mindegyike a vulkáni kitörés különböző szakaszainak a terméke. Valamelyest úgy néznek ki, mint a kisbabák az anyjuk körül; innen van a vulkán Grande Mamma (hatalmas anya) beceneve.

Autóval utazva vagy vonattal körbejárva az Etnát, ami igencsak festői látványt kínál, megismerkedhetsz a vulkán sokféle, lélegzetelállító arcával. Például Nicolosihoz közel a Monti Rossival (vörös hegy), a Silvestri kráterekkel és a Valle del Bove (ökör völgy) jókora mélyedésével, melyre Giarréból és Zafferanából nyílik kilátás.

A vulkán története — melynek bizonyos szakaszait homály fedi — meglehetősen régre nyúlik vissza. Tengerfenéki és tengerparti magmakitörések következtében formálódtak a Cataniától északra fekvő parti részek. Ennek egy szakasza a fekete lávaszirtekkel tarkított Riviera dei Ciclopi, azaz Küklopsz-part. Közvetlenül az Aci Trezza szirt előtt furcsa kőalakzatok emelkednek ki a tengerből, melyek a Faraglioni nevet kapták.

Szokatlan kötődés

Azon tűnődhetsz, hogy a vulkán lábánál élők nem félnek-e, hogy a tűzhányó bármelyik pillanatban kitörhet. Amikor az Etna nyugodt, a helyiek szinte megfeledkeznek a létezéséről. „A vadállat nyugodt, ott a távolban alszik” — írta a XIX. századi francia író, Guy de Maupassant a La Sicile című művében. Ha füstfelleg emelkedik fel a hegyről, a helyiek rövid pillantást vetnek arrafelé. Ám ha az éjszaka közepén robajlást hallanak, és a teraszukat meg az utakat por fedi, vagy tele lesz az orruk és a szemük vele, minden megváltozik. Akkor bölcsen tiszteletteljes félelmet tanúsítanak az Etna iránt, főleg, ha vörös lávafolyam válik láthatóvá, lassan, de biztosan aláereszkedve a hegyről, elnyelve mindent, ami az útjába kerül.

Ennek ellenére a környékbeliek „barátságos óriásnak” tartják az Etnát, ami érthető, ha azt vesszük, hogy nem sok áldozatot követelt, még ha jelentős károkat okozott is, elpusztítva városrészeket, terményt és nemrégiben turistalétesítményeket is. A pusztító kitörések után, látván, hogy munkájuk gyümölcse megsemmisült, az állhatatos helybéliek fogják magukat, és újrakezdenek mindent.

Giacomo Leopardi olasz költő jól jellemezte a vulkánok lábánál élők kötődését a földjükhöz. A rekettyéhez hasonlította őket, mely gyakran vulkánok környezetében tenyészik. A bokor sárga virágai szépségesek és tündöklők. Magasan tartják a fejüket, és nem adják meg magukat, csak mikor a lávafolyam beborítja őket. Mihelyt vége a kitörésnek, s lehűlnek a sziklák, a rekettye erősen és bátran ismételten kihajt, és állhatatosan munkához lát.

Változik az Etna

A vulkanológusok azt mondják, hogy ez a „barátságos óriás” változik. A nem túl távoli múltban az Etna nem volt az a kitörős fajta, most viszont „az aktív, veszélytelennek tartott vulkánra egyre gyanakvóbban tekintünk” — írja a Focus című magazin. Francia és olasz kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az Etna „kiömléses vulkánból (melyből lassan folyik a láva, és kevés gázt termel) apránként átalakul robbanásos vulkánná”. Paola Del Carlo, a cataniai Olasz Geofizikai és Vulkanológiai Intézet kutatója pedig megjegyzi, hogy „az elmúlt 30 évben [a vulkán] kiömléses és robbanásos tevékenysége is határozottan intenzívebbé vált, és nehéz pontosan meghatározni, hogy mi fog történni a jövőben”.

Páratlan látvány

Bármily félelmet keltő és tiszteletet parancsoló is az Etna, páratlan látványt nyújt. Amikor fehérbe burkolódzik télen, vagy sötétbarna színt ölt nyáron, vagy csak némán magaslik a part fölé, a földet megrázkódtatva rémülettel tölti el az emberek szívét, vagy amikor tűzzel koronázza meg az éjszakai égboltot, annak hatalmát bizonyítja, aki megteremtette (Zsoltárok 65:6; 95:3, 4). Ha lehetőséged nyílik rá, hogy ellátogass a szépséges Szicíliába, mindenképp nézd meg az Etnát. Messziről láthatod, a rá jellemző füstfelhővel együtt. „Ne aggódj, amikor morajlik — fogják mondani mindjárt a helyiek. — Így szokott köszönni.”

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

OLASZORSZÁG

SZICÍLIA

Etna

[Kép a 14. oldalon]

Rajz az Etnáról 1843-ból

[Forrásjelzés]

Culver Pictures

[Kép a 15. oldalon]

2001. július 26.

[Kép a 15. oldalon]

2001. július 28.; a háttérben Catania

[Kép a 15. oldalon]

2002. október 30.

[Kép a 15. oldalon]

2004. szeptember 12.

[Kép a 16. oldalon]

A Faraglioni nevű furcsa kőalakzatok

[Kép a 17. oldalon]

A helyiek „barátságos óriásként” utalnak az Etnára

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Minden kép: © Tom Pfieffer; térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

Háttér: © WOLFGANG KAEHLER 2005, www.wkaehlerphoto.com; Faraglioni: Dennis Thompson/Unicorn Stock Photos