Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Emlékszünk . . . a fokhagymára!”

„Emlékszünk . . . a fokhagymára!”

„Emlékszünk . . . a fokhagymára!”

Az Ébredjetek! dominikai köztársasági írójától

HA TÁVOL az otthonodtól megéhezel, mit ennél legszívesebben? Talán eszedbe jutnak a friss gyümölcsök és zöldségek, melyek a szülőföldeden honosak. Vagy talán egy laktató pörköltre gondolsz, melyet anyukád készített. De összefutna a nyál a szádban a fokhagyma szó hallatán?

Úgy 3500 évvel ezelőtt, amint az izraeliták a Sínai-pusztán át vándoroltak, ezt mondták: „Emlékszünk a halra, amit egykor Egyiptomban ingyen ehettünk, az uborkára, a görögdinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára!” (4Mózes 11:4, 5). Igen, sóvárogtak a fokhagyma után. A zsidók annyira kedvelték, hogy a hagyomány szerint fokhagymaevőknek nevezték magukat.

De hogyan szerették meg az izraeliták a fokhagymát? Az összesen 215 éves egyiptomi tartózkodásuk alatt a fokhagyma hozzátartozott az étrendjükhöz. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az egyiptomiak már jóval Jákob és a családja megérkezése előtt termesztettek fokhagymát. Hérodotosz görög történetíró beszámol róla, hogy az egyiptomi hatóságok óriási mennyiségben vásároltak hagymát, retket és fokhagymát, hogy azzal etessék a piramisokat építő rabszolgákat. Úgy tűnt, hogy a sok fokhagymát tartalmazó étrend növelte a munkások erejét és ellenállóképességét. Amikor az egyiptomiak eltemették Tutanhamon fáraót, sok értékes dolgot tettek a sírjába, többek között fokhagymát is. Természetesen a halottaknak semmi hasznuk sem származott a fokhagymából, az élők viszont nagyon jól fel tudták használni.

Hatásos gyógyszer

Az orvosok már régóta használják a fokhagymát betegeik gyógyítására. Évszázadokkal ezelőtt Hippokratész és Dioszkuridész görög orvosok emésztési problémákra, leprára, rákra, sebekre, fertőzésekre és szívpanaszokra ajánlották a fokhagymát. A XIX. században Louis Pasteur francia kémikus tanulmányozta a fokhagymát, és írt a fertőzésgátló hatásáról. Afrikában a XX. században Albert Schweitzer, a híres misszionárius és orvos fokhagymával kezelte a súlyos amőbás bélfertőzésben és más betegségekben szenvedőket. Amikor az orosz katonaorvosok a II. világháború alatt kifogytak a modern gyógyszerekből, fokhagymával gyógyították a megsérült katonákat. Így a fokhagyma az orosz penicillinként vált ismertté. Az utóbbi években pedig azt tanulmányozták a tudósok, hogy milyen hatása van a fokhagymának a keringési rendszerre.

A fokhagyma gyógyszerként és táplálékként is kiváló, valamint az illata és az íze igazán egyedülálló. Hol termesztettek először fokhagymát? Egyes botanikusok szerint Közép-Ázsiából származik, ahonnan végül a föld minden részére eljutott. Látogassunk el a nyugati féltekén egy csodálatos helyre, ahol a fokhagymának nagy hírneve van.

Fokhagymatermesztés Constanzában

A Dominikai Köztársaságban fekvő Constanza-völgy területén mérsékelt az éghajlat. Mivel hegyek veszik körül, a völgy tápanyagban gazdag talajnak és kiadós esőzéseknek örvendhet. Constanza ideális hely a fokhagymatermesztéshez.

Szeptemberben vagy októberben a constanzai földművesek megtisztítják, felszántják a földjeiket, és mély barázdákat hagynak, melyeket körülbelül 1 méter széles ágyások választanak el. Minden ágyáson három vagy négy sekély barázdát készítenek, melyekbe majd a fokhagymát ültetik. Eközben a munkások gerezdekre szedik a hagymát. Miután a gerezdeket 30 percig áztatták, elduggatják őket a barázdákba. Az enyhe dominikai télben a fokhagyma növekszik.

Márciusban vagy áprilisban elkezdődik a betakarítás. A munkások gyökerestől kitépik az érett fokhagymákat, és öt vagy hat napig otthagyják őket a mezőn. Ezután összeszedik, levágják a szárukat és a gyökerüket, majd a tiszta hagymákat nyitott konténerekbe, vagyis cribákba teszik. A telerakott cribákat egy napig a napon hagyják, hogy a betakarított fokhagyma megszáradjon. Ezután már nincs más hátra, mint az értékesítés.

Kis hagyma, erős illat

Amikor leülsz, hogy elfogyassz egy ízletes pörköltet vagy salátát, az orrod azonnal jelez, ha fokhagyma van az ételben. Mégis miért van az, hogy a még sértetlen hagymának nincsen illata? A fokhagyma erős vegyi anyagokat tartalmaz, melyek el vannak egymástól különítve, egészen addig, amíg össze nem zúzzuk, ketté nem vágjuk, vagy át nem préseljük a fokhagymát. Amikor összevágsz egy gerezdet, egy alliináz nevű enzim reakcióba lép a hagyma egyik hatóanyagával, az alliinnel. Egy gyors reakció következtében allicin jön létre. Ennek az anyagnak köszönhetjük a fokhagymára oly jellemző illatot és ízt.

Amikor beleharapsz egy darab friss fokhagymába, az olyan, mintha allicinbomba robbanna a szádban. Akár tetszik, akár nem, egy kis idő múlva átható fokhagymaszagod lesz. Tehetsz valamit azért, hogy ne legyen olyan rossz a lehelleted? Talán megpróbálhatnál petrezselyemlevelet vagy egy kis szegfűszeget rágcsálni, hogy csökkentsd a rossz szagot.

De ne feledd, hogy a leheleted főként a tüdődből jön. Ha fokhagymát eszel, az emésztőrendszeredből bekerül a véráramba, onnan pedig a tüdődbe. Kilégzéskor az átható szag a leheleteddel távozik. Ezért a szájöblítés és a petrezselyem nem szünteti meg a fokhagyma szagú leheletet. Van egyáltalán végleges megoldás ebben a helyzetben? Nem igazán. Ám ha körülötted mindenki eszik fokhagymát, akkor talán senkinek sem fog feltűnni!

Sok országban szinte lehetetlen fokhagyma nélkül elképzelni az ételeket. Még olyan helyen is, ahol rendszerint csínján bánnak a fokhagymával, sok fokhagymafogyasztó véli úgy, hogy az előnyei messze felülmúlják a hátrányait.

[Kép a 23. oldalon]

A betakarított fokhagymát megszárítják

[Kép a 23. oldalon]

A Constanza-völgy

[Kép a 23. oldalon]

Miért csak akkor van illata a fokhagymának, ha összezúzzuk?