„Láttak már bolivianitát?”

AZ ÉBREDJETEK! BOLÍVIAI ÍRÓJÁTÓL

EGY kis helyiségbe préselődtünk be, nem számítva arra, hogy valami különlegesen szépet fogunk látni. Fiatal ékszerész emelte ránk tekintetét viseltes munkaasztaláról, mely tele volt szerszámokkal és vázlatokkal. Elmondtuk neki, hogy valamilyen ékszert szeretnénk venni.

Barátságos volt, és amikor megemlítettük neki, hogy mi is próbálkoztunk már ékszerkészítéssel, felcsillant a szeme. Elkezdett beszélni a mesterségéről, és mutatott néhányat a művei közül. Majd a tehetséges ékszerész ezt kérdezte: „Láttak már bolivianitát?”

Egy újdonság

Látva, hogy kissé értetlenül nézünk, félretolta a törmeléket az asztalán, majd nagy gonddal kitekert egy fekete bársonyt. Ekkor először pillanthattuk meg a csiszolt bolivianita drágaköveket, melyek első ránézésre mélylilának tűntek. Ám amikor felvettünk egyet, és a fény felé tartottuk, aranyló csillogást láttunk benne. Ezért olyan egyedülállóan szép a bolivianita: a lila ametiszt és a sárgás citrin lenyűgöző kombinációja egyetlen kőben!

A bolivianita 1989-ben kezdett elterjedni a kereskedelemben ametrin néven. Amikor megtudtuk, hogy Bolívia, ahol élünk, a világ egyetlen jelentős ametrinforrása, szerettük volna látni, hogy honnan származik ez a ritka, mégis megfizethető kő.

Kalandos utazás

A bánya meglátogatása egészen kalandosra sikeredett. Puerto Suárezben, közel Bolívia brazíliai határához beszálltunk egy kis farmotoros csónakba. 150 kilométeres út állt előttünk, melyet észak felé a Paraguay folyón kellett megtennünk, át a Pantanalon. Teljesen lenyűgözött bennünket a vadvilág: a levegőben repülő  kócsagok, erdei gólyák, az aligátorok a vízben, valamint a folyóparton játszadozó vidrák.

Hat óra elteltével megérkeztünk, majd egy terepjáróval bementünk a bánya területére. Körülbelül 120 ember dolgozik ott. Két mérnök kedvesen felajánlotta, hogy körbevisz minket. A bánya hozzávetőlegesen 10 négyzetkilométeren terül el, számos tárnával, némelyik közel 60 méter mély. A mérnökök elmondták, hogy a hagyományos fúrásos-robbantásos módszerrel dolgoznak, de elérve az értékes követ rejtő üreget, kézzel fejtik a kristályokat. A nyers köveket a feldolgozóüzembe küldik, ahol a 18 százalékukból drágaköveket készítenek. A maradékból pedig gyöngyök, golyók, prizmák lesznek. Egyes darabokból szobrokat készítenek, vagy díszként eladják őket természetes állapotukban.

Kristályüreg

Védősisakot és kesztyűt vettünk fel, mielőtt leereszkedtünk a bányába. Lámpák fényénél, hat egymás után következő falétrán mentünk le egy körülbelül 20 méter mély tárnába. Amikor egy kanyargó alagút végére értünk, elállt a lélegzetünk. Bepillantottunk egy 4-szer 3-szor 1 méteres üregbe, mely tele volt lila-sárga kristályokkal. A bánya tulajdonosa szeretné megőrizni ezt a természeti csodát. Ez volt az egyik leggyönyörűbb dolog, melyet valaha láttunk.

Az, hogy két szín hogyan kerül egyetlen kristályba, még nincs teljesen megfejtve. A kvarckristályok keletkezésekor valamilyen változás történt a geokémiai körülményekben, a hőmérsékletben, a sugárzásban vagy a nyomásban. A drágakövekkel foglalkozó szakemberek ügyesen vágják és csiszolják a köveket, hogy mindkét szín látszódjon minden egyes darabban.

Felejthetetlen utazás volt. Ha visszagondolunk arra a távoli bányára, és az erőfeszítésre, melyet a drágakövek fejtése, vágása és csiszolása igényel, még inkább nagyra értékeljük a bolivianita szépségét (Zsoltárok 104:24).

[Kép a 16–17. oldalon]

Egy bányász megvizsgál egy kristályt

[Kép a 16–17. oldalon]

Kristályokkal teli üreg

[Kép a 16–17. oldalon]

A kristály fejtése

[Kép a 17. oldalon]

Egy csiszolt bolivianita

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

Minden fotó, kivéve az üreget: Minerales y Metales del Oriente, S.R.L.

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Drágakövek: Minerales y Metales del Oriente, S.R.L.