Óvakodj a „fehér sárkányoktól”!

AZ ÉBREDJETEK! SVÁJCI ÍRÓJÁTÓL

Mi az? Nincs szárnya, mégis repül, nincs keze, mégis üt, nincs szeme, mégis lát. (középkori találós kérdés a fehér sárkányokról)

A LAVINÁK, melyeket találóan fehér sárkányoknak neveznek, egy szempillantás alatt képesek elnyelni egy hegymászót, sőt egy egész falut is maguk alá temethetnek. Emiatt a lavinákat fehér halálnak is nevezik. De mi is ez a félelmetes jelenség? Ha hófedte hegyek közt élsz, akkor már tudod is a választ. Ám ha egy trópusi vidéken van az otthonod, vagy sík vidéken élsz, talán nem foglalkoztat ez a kérdés, hiszen soha nem fenyegetnek lavinák, hacsak el nem utazol, és olyan területre nem merészkedsz, ahol előfordulnak fehér sárkányok.

A lavinák magas hegyeken születnek, ahol gyakori a kiadós hóesés. Hirtelen képződnek, amikor is nagy mennyiségű hó, jég, talaj- és kőzettörmelék, valamint más dolgok, például fatörzsek lezúdulnak egy hegyoldalon vagy egy szakadékba, gyakran mindent elpusztítva, ami az útjukba kerül. A lavináknak nemcsak a súlyuk és az erejük végez pusztítást, hanem az előttük kialakuló lökéshullám is, mely képes letarolni sűrű erdőket, valamint más, útjába kerülő akadályokat is, például hidakat, utakat vagy vasútvonalakat.

Egy természeti jelenség

A fehér erő többtonnás dörgedelmes tömege javarészt apró hópelyhekből áll. Hogyan lehet egy olyan gyönyörűségből, mint a hóesés, olyan szörnyűség, mint a robajló lavina? A válasz a hó sajátosságaiban rejlik. A hónak három formáját különböztetjük meg: kristály, dara és szemcse. A hópelyhek mindig hatágú csillag formájúak, és a változatosságuk határtalan. Minden egyes hópehely külön csoda! Miután lehullanak a földre, az alakjuk megváltozhat. Ahogyan változik a hőmérséklet és a felhalmozódó hó miatti nyomás, a hókristályok összezsugorodnak. Egy 30 centiméter vastag friss hótakaró csupán 24 óra leforgása alatt 10 centiméteresre tömörödhet.

A hópelyhek alakjától függően a hóréteg szilárdsága változik. A hatágú kristályok egymásba kapaszkodnak, míg a darák és a szemcsék elcsúsznak egymáson, ami csökkenti a hóréteg szilárdságát, és így a felső hóréteg könnyen megindul az alatta lévő szilárd rétegen. Elmondhatjuk tehát, hogy a hó típusa, a lehulló mennyiség, a talaj meredeksége, a hőmérsékleti változások, valamint a szélerősség mind befolyásolják azt, hogy megindul-e egy lavina. Egy meredek hómezőn sétáló ember vagy állat testének súlya akaratlanul is elindíthat egy lavinát. Ám léteznek másféle lavinák is.

Szárazhó-lavinák keletkeznek, amikor a szemcsés és kristályos friss hó — egyfajta laza porhó, melyet a síelők kedvelnek — egy erős széllökés hatására a levegőbe kerül. A hó, mivel könnyű, felszáll a levegőbe, és több mint 300 kilométer/órás sebességgel csapódhat be hirtelen a völgybe. Ilyenkor a hótömeg előtti légnyomás annyira megnő, hogy a levegőben szálló lavina leszedheti a tetőket, sőt egész házakat semmisíthet meg néhány másodperc alatt.

 A lavinák közül a deszkalavinák a legszörnyűbbek. Ezeket az okozza, hogy a felhalmozódott régi hó egy időn át ülepszik és összenyomódik. Amikor a felső hóréteg megreped, hatalmas jégdarabok csúszhatnak le a hegyről 50-80 kilométer/órás sebességgel. Ilyen megkeményedett réteg egy szikla pereméről is lóghat. Ezek óriási veszélyt jelentenek a síelőknek, hiszen egyetlen síelő súlya elegendő ahhoz, hogy szakadást idézzen elő a hótáblán, és megindítson egy lavinát, amely másodperceken belül maga alá temetheti.

Tavasszal nő a lavinaveszély. Az eső vagy az erős napsütés meglágyítja a havat, ami gyakran vizeshó-lavina kialakulásához vezet. Ezek lassabbak, egy egész lejtőt beteríthetnek. Amint a hótömeg csúszik lefelé, magával visz sziklatömböket, fákat, valamint a talaj egy részét, és így a lavina ott, ahol megáll, sáros törmelékből falakat épít.

A lavinához hasonló jelenség a gleccser, más néven jégár. A gleccser hatalmas jégtömeg, mely rendkívül hideg területeken képződik, mélyedésekben vagy árnyas lejtőkön, ahol a hó sohasem olvad el. Ám idővel a hó szilárd jéggé fagy. A gleccserek nagyon lassan haladnak lefelé. Mivel a mozgásuk előre látható, ritkán okoznak sérülést vagy károkat.

Hol számíthatunk lavinákra?

Bolygónkon nem minden helyen képződnek lavinák, ahol hó esik. Ott fordulnak elő, ahol bizonyos magasságú hegyek vannak, valamint olyan éghajlat, amely kedvez a hónak és a jégnek. A statisztikák szerint világszerte körülbelül egymillió lavina jön létre évente. Van néhány veszélyes terület az Andokban Dél-Amerikában, a Sziklás-hegységben Észak-Amerikában, a Himalájában Ázsiában és persze az Európában  lévő Alpokban, mely Franciaországtól húzódik északkeleti irányban, Svájcon, Németországon és Ausztrián át. Az említett részek lakott területein minden évben átlagosan 200 ember hal meg a lavinák miatt. Ezek közül átlagban 26 haláleset Svájcban történik.

A perui Andokban volt két különösen pusztító hatású lavina. 1962-ben egy 1 kilométer hosszú jégtömb vált le a 6768 méter magas Huascarán 50 méter vastag jégsapkájáról. A 4 millió tonnás jégtömb négyszer akkora volt, mint a New York-i Empire State Building! Ez a hatalmas tömeg 18 kilométert tett meg 15 perc alatt. Hét falut temetett be a hó, és úgy 3000-4000 ember lelte halálát a 13 méter vastagságú, 2 kilométer széles területet elborító törmelék alatt. 1970-ben hasonló eset történt ugyanennél a hegynél. Ám akkor egy földrengés repítette le az egyik északi hegycsúcs jégsapkáját. Maga a hegy összeomlott. Több ezer tonnányi hó, szikla, valamint jég 300 kilométer/órás sebességgel haladt egy szűk hasadékban, és magával ragadta az útjába kerülő sziklatömböket és házakat. A becslések szerint 25 000 ember vesztette életét. Hogyan lehet megvédeni a hegyvidékeken élőket, hogy ne történjenek ilyen szörnyű esetek?

Meg lehet akadályozni a lavinákat?

Egyes lavinák megelőzhetők, míg mások nem. Az időjárás okozta lavinákat nem lehet meggátolni, éppoly természetesek, mint az, hogy az esővíz lefolyik a tetőről. Ezek a jelenségek az évszakok váltakozásának természetes következményei. Ám a tapasztalatok megtanították a hatóságoknak, hogy a lavinák előfordulási helyén, a veszélyes övezetekben ne adjanak ki építési engedélyeket, a közlekedési utak védelmében pedig építsenek alagutakat vagy fedett utakat. Mindazonáltal bizonyos lavinákat meg lehetne akadályozni. Ezeket gondatlan emberek okozzák, például vakmerő síelők, akik nem törődnek a figyelmeztető és tiltó jelzésekkel.

Svájcban a múltban történt események arra indították a kormányt, hogy óvintézkedéseket tegyen. 1931-ben alakult egy kutatási bizottság, majd 1936-ban bátor kutatók egy csoportja Weissfluhjochnál, Davos városa felett, 2690 méteres magasságban tudományos vizsgálatokba kezdett. Később, 1942-ben megalakult a svájci Hó- és Lavinakutató Intézet. Számos egyéb modern obszervatóriumot is létrehoztak különböző pontokon a hegyekben. Ezeknek az intézményeknek köszönhetően előre tudják jelezni az időjárásban bekövetkező változásokat, és rendszeresen sugároznak figyelmeztetéseket olyan lejtőkkel kapcsolatban, ahol lavinaveszély van.

Ám annak még mindig fennáll a veszélye, hogy az időjárásban előre nem látható változások következnek be. Ezért mindenki, aki veszélyes övezetben él, vagy télen hegyvidéken tölti a szabadidejét, jó, ha tudja, hogyan kerülheti el, hogy lavinát okozzon. Érdekes, ami Franciaországban végzett kísérletekből derült ki, hogy a repülőgépek által keltett hanghullámok nem okoznak lavinákat, sem az emberi hang, ahogyan azt korábban gondolták.

A kormány óvintézkedései

Nem sokkal azután, hogy az emberek kezdtek hegyvidékeken letelepedni, felismerték a lavinaveszélyt. Annak érdekében, hogy a hó ne temethesse be az otthonaikat, a házak feletti lejtőkre olyan erdőket ültettek, melyekben tilos volt kivágni a fákat. Ez sok esetben hatásos védelemnek bizonyult, éppen ezért ezeket az erdőket még ma is a hatóságok gondozzák. Ez a legjobb természetes védekezés a lavinák ellen. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy az erdőnek sűrűnek kell lennie, minden hektárra több száz fának kell jutnia, különböző  fajú, valamint idős és fiatal fáknak egyaránt.

Az utóbbi években a mérnökök betonba ágyazott fémgátakat készítettek. Ezeket az első faakadályok elé helyezik, olyan területeken, ahol nagy az esélye a lavina kialakulásának. Úgy négy méter magasak, de túl költséges lenne minden lejtőre ilyet tenni. Hogy a házakat ne sodorja el a lavina, hatalmas sziklatömbökből és földből is lavinatörőket készítenek, melyeket a hegy aljában halmoznak fel. Ezek a halmok elterelhetik a lavinát, és megakadályozhatják, hogy falvakat vagy tanyákat romboljon le a völgyben.Vannak másféle lavinatörők is, ezek 2 méter vastag és 5 méter magas, V alakú, földből készült falak. A V csúcsa felfelé néz a hegyre, így ez a fal kettéválasztja a lavinát, és a hó kénytelen kitérni. A V szárai 90-120 méter hosszúak, és képesek egy egész várost megvédeni. Amikor azonban a völgyben futó fontos főútvonalak vagy vasútvonalak vannak veszélyben, a legjobb — bár legdrágább — védelmet az alagutak vagy fedett utak jelentik, melyek fából, acélból vagy betonból készülnek.

Egy másik módja a lavinák elleni védekezésnek az, ha szétoszlatják a súlyos hótömegeket. A kanadai hadsereg katonái például minden télen őrjáratoznak a városok között, és a hóba lőnek. Így megvédik a Kanadát átszelő főútvonalat, hiszen szétoszlatják a havat, még mielőtt az lavinát képezhetne, és betemethetné az utat. Ezt a módszert bizonyos mértékben Svájcban is alkalmazzák, ahol a lavinák megakadályozására robbanótölteteket lőnek ki vagy dobnak le helikopterekről a veszélyes lejtőkre, így oszlatva szét a havat.

Mit tehetsz, ha bajba kerülsz?

A síelőktől és a turistáktól azt kérik, hogy várják meg, amíg a lejtőkről meg nem állapítják, biztonságosak-e. Mindig vedd komolyan a figyelmeztető jelzéseket! Ne feledd, hogy még a legtapasztaltabb hivatásos síelőt is maga alá temetheti a hó. Ha hirtelen elsodor egy lavina, ne ess pánikba. Úgy mozogj, mintha úsznál, tanácsolják a szakemberek. Ez segít, hogy a csúszó hótömeg tetején maradj. Vagy emeld az egyik kezed a fejed fölé olyan magasra, amennyire csak tudod. Így jelezhetsz a mentőknek, hogy merre vagy. A másik kezeddel takard el a szádat és az orrodat. A mentési statisztikák azt mutatják, hogy akik 30 percnél tovább vannak a hó fogságában, azoknak csupán a fele menekül meg. Manapság vannak olyan síelők, akik jelzőkészülékeket visznek magukkal, például elemes jeladót. Mióta a fehér halál veszélye fenyeget a nagy magasságokban, nagyon fontos, hogy a lavina áldozatainak gyorsan a segítségükre siessenek.

A híres bernáthegyi kutyákat évszázadokon át az Ágoston-rendi szerzetesek nevelték a svájci Alpokban. Ezeknek a kutyáknak megvolt az erejük és a kitartásuk ahhoz, hogy a mély hóban mozogjanak, és elviseljék a jeges szelet és a hideget. Remek tájékozódási képességük volt, és érzékenyek voltak olyan hangokra és mozgásokra, melyeket az emberek nem vettek észre. Több száz életet megmentettek. Ám a mentési akció közben nem vittek magukkal egy hordócska konyakot a nyakörvükön, ahogyan sok képen ábrázolják őket. Ma a legtöbb mentőkutya német juhász, de néhány más fajtát is kiképeznek erre a feladatra. Továbbá az elektronikus eszközök is hatékony segítségnek bizonyulnak, valamint szintén életeket menthet, ha a mentésben részt vevők figyelmesen kutatnak. A kiképzett kutyák azonban minden más módszernél hatékonyabbak.

Láthattuk tehát, hogy aminek „nincs szárnya, mégis repül, nincs keze, mégis üt, nincs szeme, mégis lát”, egy olyan jelenség, mely a természet hatalmas, mozgásban lévő erőiről tesz tanúbizonyságot. Tiszteljük hát a fehér sárkányokat!

[Oldalidézet a 19. oldalon]

Ha hirtelen elsodor egy lavina, úgy mozogj, mintha úsznál

[Kép a 18. oldalon]

Noha a bernáthegyi kutyákat gyakran konyakos hordócskával a nyakukban ábrázolják, valójában nem viseltek ilyesmit mentés közben

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

AP Photo/Matt Hage