A Biblia nézőpontja

Elrejtsék a nők a szépségüket?

„A NŐK odavannak a divatért” — mondta George Simonton, aki tapasztalt divattervező, és a New York-i Divatintézet egyik professzora. Kifejti: „A nők szeretik kifejezni az egyéniségüket, összeszedett, határozott külsőt ölteni, jobbá tenni a megjelenésüket . . . Szerintem ezzel önmaga iránt mutat tiszteletet valaki, és mások iránt is.” Igen, régóta elfogadott, hogy a nők önmaguk csinosítása által juttatják kifejezésre a nőiességüket, javítanak a megjelenésükön, és növelik az önbizalmukat.

Néhányan azonban a vallásra hivatkozva elítélik, ha egy nő csinos akar lenni. Tertullianus az i. sz. III. században a nőkhöz szólva ezt írta: „még a természetes báj ékességét is véka alá kell rejtenetek.” Majd a kozmetikai szerekről is beszélt: „Az Isten ellen vétkeznek . . . a bőrüket festékkel maszatolók, az arcukat pirosítókkal szennyezők és a szemöldöküket korommal ívezők.” Az arany és ezüst ékszereket a csábítás eszközeinek nevezte.

Még ma is sok ember van szélsőséges véleménnyel a női szépség kiemeléséről. Néhány vallás egyenesen megtiltja a tagjainak, hogy ékszereket vagy élénk színű ruhákat viseljenek, vagy hogy fessék az arcukat. Vajon egy keresztény nőnek el kell rejtenie a szépségét, vagy tehet azért, hogy jobb legyen a megjelenése?

Isten nézőpontja

A Biblia nem ír sok mindent ékszerek viseléséről és kozmetikai szerek használatáról. De elég bizonyítékot találni benne arra, hogy Isten nem ítéli el sem ezeket, sem a szépség kiemelésének egyéb módjait.

Például amikor Isten elmondta, hogy mi módon áldotta meg Jeruzsálemet, úgy beszélt a városról, mintha egy nő lenne, és kijelentette: „Ékességekkel  díszítettelek . . . , igen-igen szép lettél” (Ezékiel 16:11–13). Az ékességek között voltak karperecek, egy nyaklánc, és fülbevalók is, noha szimbolikusak. A Szentírás, szintén elismerően, arany ékszerekhez hasonlítja azt, aki „bölcsen fedd”, és szavai halló fülekre találnak (Példabeszédek 25:1, 12). Feltételezhető, hogyha a Szentírás ezekkel a kedvező hasonlatokkal él, akkor Istennek nincs ellenére, hogy a nők tetszetős kellékekkel szebbé tegyék a megjelenésüket.

A keresztény nők felékesítik magukat

Egy-két bibliavers konkrétan azzal foglalkozik, hogy miként ékesítsék magukat a nők. Pál apostol kijelentette: „Az asszonyoktól . . . azt kívánom, hogy jól rendezett ruhában . . . ékesítsék magukat.” Ha egy nő „szerénységgel és józan gondolkodással” ékesíti magát, az arról árulkodhat, hogy istentisztelő személy (1Timóteusz 2:9, 10). A keresztény nők szerény szépsége jó fényt vethet Isten tanításaira és a gyülekezetre.

Néhányan ellenérvként felhozzák, hogy ugyanezek a versek azt is kijelentik, hogy a nők ne „különféle hajfonatokkal, meg arannyal vagy gyöngyökkel vagy nagyon drága ruhaneművel” ékesítsék magukat, „hanem úgy, ahogy a magukat istentisztelőnek valló asszonyokhoz illik, nevezetesen jó cselekedetekkel”. Vajon ez azt jelenti, hogy a nőknek nem lehet szép frizurájuk, vagy nem viselhetnek ékszereket?

Nem, nem ez a helyzet; a Biblia elismerően beszél az ékszerekről. Pál nem megtiltotta egyes kellékek vagy szerek használatát, hanem arra ösztönözte a nőket, hogy elsődlegesen keresztényi tulajdonságokkal és jó cselekedetekkel ékesítsék magukat.

Az indítékok fontosak

Pál apostol ezt írta: „Többé . . . ne ítélkezzünk egymás fölött, hanem döntsetek inkább úgy, hogy nem tesztek testvér elé botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja” (Róma 14:13). Hogyan vonatkozik ez arra, hogy mivel ékesítjük magunkat?

Először is Pál arra int, hogy „ne ítélkezzünk egymás fölött”. Vigyáznunk kell, hogy ’ne tegyünk testvér elé botláskövet’. Az, hogy mi elfogadott, országonként és kultúránként változhat. Ami egyszer valahol elfogadott volt, az lehet, hogy máskor, más helyen nem az. Ne botránkoztassunk vagy sértsünk meg másokat azzal, hogy olyan dolgokat viselünk, amelyeket a kultúránk kifogásolható életmóddal hoz kapcsolatba. Az istenfélő nők jól teszik, ha megkérdezik maguktól: Hogyan vélekednek a környezetemben élő emberek arról, amit viselek? A gyülekezet tagjai zavarba jönnek, tanácstalanok, vagy szégyenkeznek a megjelenésem miatt? Még ha egy keresztény nőnek jogában áll is egy bizonyos módon öltözködni és ápolni magát, lemond erről a jogáról, ha a megjelenését mások sértőnek találják (1Korintusz 10:23, 24).

Ezenkívül ha valaki túl nagy figyelmet szentel a megjelenésének, az rossz hatással lehet a viselkedésére. Manapság sok országban flörtölési szándékkal ékesítik magukat a nők, hogy szerénytelen módon felhívják magukra a figyelmet. De a keresztény nők szigorúan kerülik az ilyesmit, és arra törekednek, hogy józan gondolkodásúak és erkölcsileg tiszták legyenek a magánéletükben, „hogy az Isten szavát ne érje becsmérlő beszéd” (Titusz 2:4, 5).

Az istenfélő nők megértették, hogy még ha ékesítik is magukat, az igazi szépséget „a szív rejtett embere” jelenti, így az a viselkedésükben és a modorukban nyilvánul meg (1Péter 3:3, 4). Az a nő, aki józanul dönt az öltözködési stílusát, illetve a kozmetikumok és ékszerek használatát illetően, elnyeri mások tiszteletét, és megbecsülést tanúsít a Teremtője iránt.