Felfedezés Red Baynél

Az Ébredjetek! kanadai írójától

„EZ A hely nem a világ vége, de innen már látni lehet” — mondhatjuk humorosan. Ha jártál valaha Red Bayben, Kanada keleti részén, akkor te is biztosan úgy jellemeznéd ezt a helyet, mint amely már szinte a világ vége. Ez a kicsiny város a festői Labradori-parton helyezkedik el, a Belle-szigeti-szoros mentén. De mitől olyan különleges és izgalmas hely a csendes Red Bay és eldugott kikötője?

A város különleges története

Amikor eljön a bálnales ideje, a városban hemzsegnek a turisták. De régebben nem ez adta a város vonzerejét. Több mint 400 évvel ezelőtt ezen a vidéken bálnákra vadásztak, köztük a grönlandi bálnára, az értékes zsírjukért. Egy forrás szerint „szűkös időszakokban egy hordó [bálnaolaj] mai értékben kifejezve 10 000 dollárt [2 millió forintot] ért”. A francia—spanyol határvidékről érkező baszk bálnavadászok az első európaiak között voltak, akik kiaknázták Kanada természeti kincseit. Európában főleg bálnaolajjal világítottak. Gépeket is zsíroztak vele, valamint a szappan és más kozmetikumok összetevőjeként is felhasználták, ezenkívül a bőr-, gyapjú- és festékiparban is hasznosították. A XVI. század második felében Red Bay volt a bálnavadászok legnagyobb kikötője a világon. Így Kanadában létrejött a világ egyik első iparága, a bálnaipar.

Honnan tudjuk?

A baszk irattárakban talált bizonyítékok felhívták a régészek és történészek figyelmét Red Bayre. A feljegyzések szerint egy San Juan nevű spanyol vitorlás hajó 1565-ben elsüllyedt ott egy viharban.

A Saddle Islanden, Red Bay partjánál végzett ásatások során olyan tárgyak kerültek felszínre — például egy dupla ágú szigony —, melyek kapcsolódnak a bálnaipar kezdetéhez. Sőt, a turisták ma is láthatják a halmokba rakott vörös, spanyol tetőcserepeket a part mentén. Az ottani gyerekek évekig játszottak velük. Az egyik helyi lakos megjegyezte: „A vörös cserepeket krétaként használtuk, azokkal rajzoltuk meg és színeztük ki a képeket a sziklákon. Fogalmunk sem volt róla, hogy mivel játszadozunk!”

1978 nyarán egy csónakból lemerülve, víz alatt dolgozó régészek Saddle Island partjától mintegy 30 méterre, felszínre hoztak egy tölgyfa deszkát. Ennek azért volt jelentősége, mivel a tölgyet leginkább a baszk hajóépítők használták, és ez a fa egyébként nem honos a kietlen Labradori-parton. Egy későbbi merülésnél rendkívül jó állapotban lévő hajómaradványokat tártak fel, melyekről azt feltételezték, hogy a San Juanhoz tartoznak. Red Bay jéghideg vize megőrizte a hajót. Az üledékes rétegek alatt ott pihent a tengerfenéken, úgy 10 méteres mélységben. Úgy tűnik, az idő múlásával a jégtömegek súlya hosszában kettéhasította a hajót, és az szétnyílt, mint egy könyv. A régészeket teljesen felvillanyozta ez a felfedezés, hiszen ez volt az első, túlnyomórészt sértetlen, XVI. századi kereskedőhajó, amelyet Amerikában, Floridától északra tártak fel.

Lehetséges, hogy ez a San Juan?

A búvárok fáradságos munkával darabról darabra felszínre hozták a hajót, és meg is számozták a részeket. Gondos tanulmányozás után a hajót visszahelyezték az óceán fenekére, hogy továbbra is ép maradhasson. Mire jöttek rá? Ezt a hajót, melynek becsült súlya úgy 300 tonna, a tengeren való hajózásra építették, nem  pusztán azért, hogy jól nézzen ki, vagy feltűnősködjenek vele. Mindkét vége négyszögletes volt, hogy a lehető legtöbb bálnaolajat tudják vele Spanyolországba szállítani. Az elsüllyedt San Juanról szóló korai feljegyzések szerint a hajó teljesen meg volt rakva bálnaolajjal. A legénység ennek nagy részét megmentette. A hajó alsóbb szintjein a búvárok körülbelül 450 hordót fedeztek fel, melyek valószínűleg azért maradtak ott, mert túl nehéz lett volna kimenteni őket. Emberi maradványokat nem találtak a fedélzeten, és a baszk feljegyzések sem említik, hogy bárki meghalt volna. Ezen hasonlóságok miatt a kutatók úgy vélik, hogy ez a hajó az elsüllyedt San Juan. Ráadásul az elsüllyedt hajó feltárása közben egy bálnavadászatban használt baszk hajóra, vagyis egy chalupára is rábukkantak. A chalupa „az emberiség egyik legnagyobb találmánya a tengeri technikában” — állítja Robert Grenier, aki a tengeri régészet vezetője a Parks Canada nevű hivatalnál.

Ki gondolta volna, hogy a csendes Red Bay egykor a bálnavadászat nyüzsgő fővárosa volt? Azóta valóban sok minden megváltozott, bár a történelem apró nyomait a mai napig mindannyian láthatjuk.

[Térképek a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Labradori-part

Red Bay

Belle-szigeti-szoros

Új-Fundland szigete

[Kép a 15. oldalon]

A feltételezett „San Juan” 1:10 arányú modellje

[Forrásjelzés]

Parks Canada Agency, Photographer Denis Pagé

[Kép a 15. oldalon]

Jobbra: egy búvár, amint feltárja az elsüllyedt hajót

[Forrásjelzés]

Bill Curtsinger/National Geographic Images Collection

[Kép a 15. oldalon]

Jobbra: a bálna veszélyeztetett faj

[Forrásjelzés]

NOAA

[Kép a 15. oldalon]

Baszk bálnavadászhajó (chalupa), melyet Red Baynél találtak

[Forrásjelzés]

Parks Canada/Shane Kelly/1998

[Kép a 15. oldalon]

Red Bay

[Forrásjelzés]

Photo courtesy of the Viking Trail Tourism Association

[Kép a 15. oldalon]

Vörös, spanyol tetőcserepek gyakran vetődnek partra

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Parks Canada/Doug Cook/1997