Az Óriás  útja

AZ ÉBREDJETEK! ÍRORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A LEGENDA szerint egy ír óriás, Finn MacCool meg akart küzdeni egy Benandonner nevű skót óriással. Ám volt egy kis gond. Nem akadt akkora hajó, amely át tudta volna vinni a tengeren bármelyiküket is a másikhoz! Finn MacCool úgy oldotta meg ezt a helyzetet, hogy hatalmas kőoszlopokból épített egy összekötő utat.

Benandonner, aki nagyobb és erősebb volt, mint Finn MacCool, elfogadta a kihívást, és átment Írországba ezen az úton. Amint Finn MacCool felesége észrevette, hogy közeledik, ravaszul kiötlötte, hogy férjét kisbabának öltözteti. Amikor Benandonner odaért a házukhoz, és meglátta a „kisbabát”, rettegés fogta el. Arra gondolt, hogy ha ez a kisbaba, akkor jobb, ha nem találkozik az apjával! Így hát visszafutott Skóciába. Hogy Finn MacCool biztosan ne tudjon majd utánamenni, futás közben szétrombolta maga mögött az utat. Írországban csupán a kövek maradtak meg, melyek ma az Óriás útját alkotják.

Az elmúlt háromszáz év során látogatók millióinak mondták el ezt a mulatságos mesét válaszként arra, hogyan jött létre az Óriás útja. De mi a valódi magyarázat, és mitől olyan különleges? Elhatároztuk, hogy ennek mi magunk járunk utána.

Út az óriásoknak!

Az Óriás útja Írország északi partjánál található, Belfasttól úgy 100 kilométerre északnyugatra. Megérkezésünk után egy rövid sétával a turistaközponttól eljutottunk a tengerpartra, és amint körbenéztünk, bámulatba ejtő kép tárult elénk: hatalmas, függőleges kőoszlopok ezrei, melyek némelyike úgy hat méter magas is megvan. Egyes becslések szerint körülbelül 40 000 van belőlük. De igazából nem is a számuk az, ami megragadta a figyelmünket, hanem a szimmetriájuk. 40-50 centiméter átmérőjűek, a tetejük egyenesnek tűnik, és úgy látszik, mindegyiknek hat oldala van. Olyan egyformák, hogy ha felülről nézzük őket, mintha egy méhkaptárt látnánk. Később rájöttünk, hogy az oszlopok egynegyedének öt oldala van, és van még néhány négy-, hét-, nyolc-, sőt kilencoldalú is közöttük.

Az Óriás útja háromfelé ágazik el. A legnagyobb, a Nagy út, a parton indul, a sziklák lábánál. Elsőre óriási kockakövek szabálytalan halmazára hasonlít; némelyik eléri a 6 méteres magasságot. Ahogyan a tengerbe nyújtózik, egyből az óriásoknak szánt országút ötlik az eszünkbe, mert az oszlopok lépsejtekhez hasonlító teteje mind közel egy magasságban van. Ez a 20-30 méter széles rész egy macskaköves útra emlékeztet. Apály idején be tudtunk menni néhány száz méternyit ezen a köves úton, mely egy idő után fokozatosan eltűnt a hullámok alatt, láthatólag Skócia felé véve az irányt.

A Nagy út mentén helyezkedik el a két másik nyúlvány, a Középső út és a Kis út. Ezek inkább dombokra, mintsem utakra hasonlítanak. Az oszlopoknak egyenletes a tetejük, így a kalandra vágyó turisták sorban megmászhatják őket, de csak nagy körültekintéssel, ugyanis ottjártunkkor tapasztaltuk, hogy a vízhez közeli oszlopok nedvesek, csúszósak.

Más óriás képződmények

Folytattuk sétánkat a hat kilométer hosszan elnyúló parton, melyet általában Causeway Headlands-ként ismernek. A sziklafalakon még további több ezer oszlopot láthatunk. Az évek folyamán az emberek elneveztek egy-egy képződményt. Kettőt például hangszerek után neveztek el. Az Orgona a nevét a hosszú, szabályos formájú oszlopairól kapta, melyek olyanok, mint egy hatalmas orgona sípjai. A Hárfa óriási görbült oszlopokból áll, melyek ráhajlanak a partra.

Az óriások legendája más elnevezésekben is megjelenik. Ilyen az Óriás szövőszéke, az Óriás koporsója, az Óriás ágyúi, valamint az Óriás szemei. Sőt, létezik még Óriás bakancsa is! A tengerparton, az Óriás útjától messzebb meg is néztük ezt a bakancs alakú követ, mely körülbelül 2 méter magas. Egyesek kiszámolták, hogy a legendabeli óriás, aki ezt a „bakancsot” viselhette, legalább 16 méter magas volt.

A Kémények nevet viselő képződmény emlékezetünkbe idézi, hogyan is kapcsolódik egymáshoz az Óriás útja és a híres spanyol Armada. A néhány oszlopból álló Kémények az erózió miatt különvált a fő sziklafaltól. Egy sziklaszirten helyezkedik el, és az oszlopokkal teli partra néz. Könnyen elképzelhetjük, hogy a tengerészek a tengerről miért is láthatták úgy, hogy azok egy nagy kastély kéményei. Egy spanyol hadihajó, a Girona, 1588-ban a spanyol Armadát ért vereségből menekült haza, és oldalról sortűz alá vette ezeket az oszlopokat, mivel azt hitték, hogy egy ellenséges kastély van ott.

 Az út másik vége

A legenda szerint az Óriás útja azért készült, hogy összekösse Írországot Skóciával. De hol van a másik vége? Egyforma bazaltoszlopokat találhatunk 130 kilométerrel távolabb északkeleten, Staffán, egy kicsiny, lakatlan szigeten Skócia nyugati partjánál. (A Staffa azt jelenti, hogy ’oszlop’.) Benandonnert, a skót óriást, aki Finn MacCool elől menekült, Fingalnak is hívták. Staffa szigetének fő jellegzetességét, a 80 méter hosszú tengeri barlangot, mely ezeknek az oszlopoknak a belsejében van, Fingal barlangjának nevezték el. A barlangnál megtörő hullámok ihlették meg a német zeneszerzőt, Felix Mendelssohnt, hogy 1832-ben megírja a „Hebridák” című nyitányát, mely „Fingal barlangja” címen is ismert.

Hogyan keletkeztek?

Ha ezeket az egyforma oszlopokat nem egymással hadban álló óriások készítették, akkor hogyan jöttek létre? Rájöttünk, hogy a helyes válaszhoz meg kell vizsgálnunk, hogyan keletkeznek bizonyos kőzetek.

Észak-Írország egy tömör mészkővel borított területen fekszik. Sok-sok évvel ezelőtt a mélyen a föld kérgében zajló vulkanikus tevékenységek arra kényszerítették a több mint 1000 Celsius-fokos kőzetolvadékot, hogy a mészkőben lévő repedéseken felfelé haladjon. Az olvadt anyag a levegőre érve lehűlt és megszilárdult. De miért nem egy gigantikus méretű, szabálytalan tömeggé keményedett meg?

A kőzetolvadék, vagyis a magma sokféle kémiai elemből áll, és éppen ezért különböző típusú kőzeteket alkot. Azt a fajta érdekesen képződő kőzetet, mely az Óriás útjánál található, bazaltnak hívják. A magma lassan kihűlt, összehúzódott, és a kémiai összetétele miatt a felszínen szabályos hatszög alakú repedések keletkeztek. Ahogyan a magma egyre jobban kihűlt, a repedések fokozatosan haladtak tovább lefelé, így egy ceruzaköteghez hasonló bazaltoszloppá alakultak.

 „Ugyan mire olyan büszkék az építészek?”

Ilyen oszlopokat nemcsak Írországban vagy Skóciában találhatunk. A világ más részein azonban csak rengeteg erőfeszítés árán lehet a közelükbe jutni. Ritka, hogy ennyi jó állapotban lévő, hatszög alakú oszlop legyen olyan helyen, amely mindenki számára elérhető.

A XVIII. század végén Sir Joseph Bankset annyira megindította annak a néhány oszlopnak a megkapó szépsége, melyeket Staffa szigetén talált, hogy a következőket mondta: „Ezzel összehasonlítva, mit is mondhatnánk az emberek által készített palotákról, székesegyházakról! . . . Ugyan mire olyan büszkék az építészek?”

Az Óriás útjánál, Írország egyik természeti csodájánál tett látogatásunk bennünket is ámulatba ejtett. Miközben e természeti képződmények között jártunk, a Nagy Teremtő és Építész, Jehova Isten hatalmára és alkotói képességére gondoltunk.

[Kép a 15. oldalon]

Egy természeti csoda — A legtöbb kőoszlop hatszög alakú

[Forrásjelzés]

Courtesy NITB

[Kép a 16–17. oldalon]

A bazaltoszlopok hat kilométer hosszan sorakoznak a part mentén

[Kép a 17. oldalon]

Az Óriás bakancsa körülbelül 2 méter magas

[Kép a 17. oldalon]

Ezek a 12 méter magas oszlopok olyanok, mint egy hatalmas orgona sípjai

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

Balra fent: Courtesy NITB; lent: © Peter Adams/Index Stock Imagery