A Biblia nézőpontja

Hátrányos megkülönböztetésben részesíti a Biblia a nőket?

TERTULLIANUS, egy harmadik századi teológus, azt írta egyszer a nőkről, hogy ők nyitottak kaput az ördögnek. Mások a Bibliára hivatkozva úgy állították be a nőket, mintha jelentéktelenebbek lennének a férfiaknál. Emiatt sokan úgy érzik, hogy a Biblia hátrányos megkülönböztetésben részesíti a nőket.

Elizabeth Cady Stanton, a nők jogainak egyik legelső képviselője a XIX. századi Amerikában, úgy érezte, hogy „a Biblia és az egyház volt a legnagyobb akadály a nők emancipációjához vezető úton”. A Biblia első öt könyvéről egyszer ezt mondta: „Nem tudok még egy olyan könyvről, amely ennyire átfogóan oktatna a nők leigázására és megalázására.”

Bár ma kevesen vallanak ilyen szélsőséges nézeteket, sokan még mindig úgy érzik, hogy a Biblia helyenként hátrányos megkülönböztetésben részesíti a nőket. Jogos ez a következtetés?

Milyen képet fest a nőkről a Héber Iratok?

„Epekedni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni  fog rajtad” (1Mózes 3:16). A kritikusok azt mondják, hogy Isten ezzel ítéletet mondott Éva felett, és jóváhagyta, hogy a férfiak elnyomják a nőket. Isten azonban nem a szándékát jelentette ki itt, hanem azt, hogy pontosan milyen szomorú fejleményei lesznek a bűnnek és a szuverenitása elutasításának. A nőkkel való rossz bánásmód az emberi gyarlóság közvetlen következménye, nem pedig Isten akarata. Sok társadalomban a férjek valóban uralkodnak a feleségükön, és gyakran nagyon goromba módon. De Isten szándéka nem ez volt.

Ádám is, és Éva is Isten képmására lettek megteremtve. És mindketten ugyanazt a feladatot kapták Istentől: legyenek termékenyek, töltsék be a földet, és hajtsák uralmuk alá. Ehhez össze kellett fogniuk, és együtt kellett működniük (1Mózes 1:27, 28). Egyértelmű, hogy ekkor még egyikük sem uralkodott kegyetlenül a másikon. Az 1Mózes 1:31 kijelenti: „Isten . . . megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!”

Nem minden bibliai beszámolóból derül ki, hogy Isten hogyan foglal állást egy adott ügyben. Lehet, hogy csak történelmi feljegyzésről van szó. Az a rész, amely leírja, hogy Lót felajánlotta a lányait a szodomaiaknak, nem von le erkölcsi következtetéseket, és nem közli, hogy Istennek tetszett-e ez (1Mózes 19:6–8). *

Az igazság az, hogy Isten a kizsákmányolás és a rossz bánásmód minden fajtáját gyűlöli (2Mózes 22:22; 5Mózes 27:19; Ézsaiás 10:1, 2). A Mózesi Törvény elítélte a nemi erőszakot és a prostitúciót (3Mózes 19:29; 5Mózes 22:23–29). A házasságtörés tiltott volt, és mindkét fél halálbüntetést kapott érte (3Mózes 20:10). Ahelyett, hogy a Törvény hátrányos megkülönböztetésben részesítette volna a nőket, inkább felemelte és oltalmazta őket a kizsákmányolástól, amely oly gyakori volt a környező népek közt. A derék zsidó feleségeket nagy tisztelet és megbecsülés övezte (Példabeszédek 31:10, 28–30). Az, hogy az izraeliták nem tartották be Isten törvényeit a nők tiszteletét illetően, a saját hibájuk volt, nem Isten akarata (5Mózes 32:5). Isten végül ítéletet mondott a nemzet felett, és megbüntette a közösséget a felháborító engedetlenségéért.

Hátrányos megkülönböztetést jelent az alárendeltség?

Egy társadalomban csak akkor fognak jól menni a dolgok, ha rend van. Ehhez szükség van a hatalom gyakorlására. Ellenkező esetben káosz fog uralkodni. „Isten . . . nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé” (1Korintusz 14:33).

Pál apostol felvázolta a főség elrendezését a családban: „minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten” (1Korintusz 11:3). Isten kivételével mindenki alá van rendelve egy nála magasabb hatalomnak. Vajon az, hogy Jézus alá van rendelve valakinek, azt jelenti, hogy hátrányos megkülönböztetéssel bánnak vele? Persze, hogy nem! Az a tény, hogy a Szentírásban a férfiak lettek megbízva, hogy vezetést nyújtsanak a gyülekezetben és a családban, nem jelenti azt, hogy a nők hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Ahhoz, hogy mind a családban, mind a gyülekezetben jól menjenek a dolgok, a nőknek és a férfiaknak szeretettel és tisztelettel kell eleget tenniük a szerepüknek (Efézus 5:21–25, 28, 29, 33).

Jézus mindig tisztelettel bánt a nőkkel. Nem volt hajlandó a farizeusok tanította, előítéletekkel teli hagyományokat és szabályokat követni. Beszélgetett nem zsidó nőkkel (Máté 15:22–28; János 4:7–9). Tanította a nőket (Lukács 10:38–42). Megvédte őket attól, hogy magukra hagyják őket (Márk 10:11, 12). A legforradalmibb lépése az akkori társadalom számára az lehetett, hogy nőket is befogadott a legszűkebb baráti körébe (Lukács 8:1–3). Mivel Jézusban Isten minden tulajdonsága tökéletesen megtestesült, megmutatta, hogy Isten szemében mindkét nem egyformán értékes. Mi több, a korai keresztények közt férfiak és nők egyaránt kaptak a szent szellem ajándékából (Cselekedetek 2:1–4, 17, 18). Ami a felkenteket illeti, akik királyokként és papokként fognak szolgálni Krisztussal, mihelyt feltámadnak az égi életre, nem lesz nembeli különbség köztük (Galácia 3:28). A Biblia Szerzője, Jehova nem részesíti hátrányos megkülönböztetésben a nőket.

[Lábjegyzet]

[Kép a 18. oldalon]

Jézus, sok kortársával ellentétben, tisztelettel bánt a nőkkel