Teázás kínai módra

TE HOGYAN iszod a teát? Angliában, ahol felnőttem, tejjel itták, esetleg cukorral, és a tea erős, aromás főzet volt. Még viccelődtünk is anyuval, hogy olyan erős teát főz, hogy megáll benne a kanál! Fekete teát használt, amit indiai teának hívtak, mert vagy Indiából, vagy Srí Lankáról hozták be. Volt egy teásdobozunk is, amiben kínai teát tartottunk. Ez szintén fekete volt, de más volt az íze és az illata. Én személy szerint egyáltalán nem szerettem a teát, annak ellenére, hogy anya mindig tett egy kicsit a tejembe.

Később egy teljesen másfajta teával ismerkedhettem meg. Egy japán barátom meghívott teázni. Halvány színű zöld teát szolgált fel kicsi, fületlen csészében, de ez a tea nem olyan tea volt, mint amit ismertem. Ez a tea finom volt! A barátnőm viszont jól megdöbbentette a vendéglátónkat azzal, hogy tejet és cukrot kért bele! A házigazda elmagyarázta, hogy a japán teát nem úgy isszák. Később, amikor Japánban éltem, örömmel tapasztaltam, hogy a japánok mindig bőven szolgálnak fel teát a barátaiknak és a látogatóknak.

Aztán Tajvanra költöztem. Kíváncsi voltam, hogy a kínaiak többsége az anyuféle teát kedveli-e. Mennyire örültem, hogy Tajvanon is zöld teát isznak, bár az ottaninak kicsit más volt az íze, mint a japáné. És az oolong vagy sárga teával is megismerkedtem, amelynek szintén nagyon egyedi az íze, és szintén nagyon népszerű. Talán érdekel, hogy hogyan készül ez a három merőben más tea, és hogy miért ennyire eltérő az ízük.

 Honnan származik a tea?

A tea — Camellia sinensis — vadon terem Kínában és Japánban. A cserjék 9 méter magasra is megnőnek. Ahogy a latin név már sejteti, a japán kamélia (Camellia japonica), amely egy gyönyörű dísznövény sötétzöld, fényes levelekkel és csodálatos rózsaszín, fehér vagy piros virágokkal, nagyon közeli rokona a teának. A kamélia kínai neve — csa hua — is ezt mutatja. Azt jelenti, hogy ’teavirág’.

De honnan származik az általunk ismert tea? A The Encyclopedia Americana szerint egy i. sz. 273-ban elhunyt kínai tisztviselő életrajza ír először a teáról hitelt érdemlően, noha egy mű, amelyet Konfucius javított, aki i. e. körülbelül 551-től 479-ig élt, beszél egy növényről, amelyről gyanítható, hogy tea. Az első angol nyelvű hivatkozás R. Wickhamtől, a Brit Kelet-indiai Társaság egyik ügynökétől származik 1615-ből. A XVIII. század közepén Thomas Garway, egy londoni kávéház — a későbbi Garraway — tulajdonosa jelentős mennyiségű teát vásárolt.

A tea termesztett fajtája a világ sok részén megtalálható. A hollandok Jáva szigetére vittek teát 1826-ban, a híres tearajongó britek pedig Indiába 1836 körül. Amikor Srí Lankán az 1870-es években egy gombafertőzés elpusztította a kávécserjéket, teacserjéket ültettek helyettük.

Teatermesztés Tajvanon

Bár Tajvan nem nagy, teatermesztés szempontjából ma fontos sziget. A Nantounál lévő hegyvidék kiváltképp híres, mivel a jobb minőségű teák a magasabban fekvő területekről származnak. Tarts velünk az egyik teaültetvényre ezekbe a gyönyörű, zöld hegyekbe!

A Gazdálkodók Szövetkezetébe látogatunk el Luguba (’őzek mezeje’), ahol egy teamúzeum is található. Nem kis meglepetésünkre megtudjuk, hogy az oolong teát és a zöld teát sodorják, mielőtt szárítják őket. Régen ezt lábbal csinálták, úgy, hogy egy zsákba kötözték a teát. Ma természetesen géppel végzik a sodrást. Most már értjük, hogy miért göngyölődik ki az a kis adag kínai tea és tölti be az egész kannát, amikor forró vizet öntenek rá! Igencsak meglepődünk, amikor megtudjuk, milyen drága a jó minőségű tea. Egy finom oolong teát szolgálnak fel nekünk, amelyből 60 dekagramm körülbelül 45 dollárba (9200 forintba) kerül. Van ennél drágább tea is, melyet 57 dollárért (11 600 forintért) árulnak, és egy teakóstoló versenyen díjat nyert tea 60 dekagrammjáért akár úgy 1400 dollárt (286 000 forintot) is elkérhetnek.

Teafajták

A legtöbb nyugatinak még mindig a fekete tea a kedvence. A keleti teázók vörös teának nevezik a színe miatt. Előállításkor hagyják, hogy a fonnyasztás és a sodrás befejeztével a levelek teljesen fermentálódjanak, vagyis megerjedjenek, majd szárítják őket.

A végtelenül népszerű oolong tea magától kezd el fermentálódni, miután leszedik a leveleket, és nagy, majdnem lapos kosarakba rakják őket. Amikor a levelek kellőképpen fermentálódtak, serpenyőkbe teszik, és körülbelül 120 Celsius-fokon kevergetik őket. Ekkor leáll a fermentáció. Az így készült finom teát cukor, tej és citrom nélkül isszák.

Legkevésbé a zöld teát fermentálják. Japánban, Indiában és Srí Lankán a leveleket gőzöléssel csírátlanítják, hogy a lehető legkisebb mértékben fermentálódjanak. A kínaiak ugyanehhez száraz hőt használnak. A zöld teát ízesítés nélkül isszák.

 Teázás kínai módra

A Caj család meghívott minket egy teára. A nagy asztal valójában egy vastag, nagyon fényesre polírozott deszka, amelyet egy gyönyörű farönkből vágtak ki. A vendéglátónk, Caj Seng Hszieng előtt egy főzőlappal ellátott tálca és egy vízforraló kanna van. „Milyen különös — gondoljuk —, a teáskanna nem magasabb 7-8 centiméternél, és kétféle parányi csésze van odakészítve.” Eltűnődünk ezen, de hamarosan megoldódik a rejtély. A teáskannára és a parányi csészékre forrásban lévő vizet öntenek, amely az alattuk lévő lyukacsos tálcán keresztül lecsöpög. Ezután pont annyi tealevelet tesznek a teáskannába, hogy beterítse az alját, és forró vizet öntenek rá. Ezt nem isszák meg, hanem leöntik a levelekről. A vendéglátónk azt mondja, erre azért van szükség, hogy lemossák a tealeveleket, és „felnyissák” a tea ízét!

Megint forró vizet önt a kannába, majdnem egy percig hagyja a leveleket ázni, majd az egészet átönti egy kis kancsóba. A kancsóból beleönti a tűzforró teát a magasabb, henger alakú, két és fél centiméter átmérőjű „illatcsészékbe”. Ezután átönti azokba a csészékbe, amelyekből inni fogunk. Ezt úgy teszi, hogy az ivócsészéket fejjel lefelé az illatcsészékre helyezi, és az egészet átfordítja. Ekkor megkér, hogy fogjuk az immár üres illatcsészéket, és teljünk be az aromával! „Elbűvölő az illata” — mondjuk.

Óvatosan emeljük a szánkhoz a teával teli csészét, egészen a pereménél fogva, ugyanis nincs fülük, és forróak. Belekortyolunk. „Hm, nagyon finom!” — dicsérjük lelkesen. Most már tudjuk, hogy Kínában nemcsak a tea ízét, hanem az illatát is élvezik. Mihelyt megisszuk a csészénkben lévő kis teát, újra töltenek, és ez így történik minden alkalommal, amikor kiürül a csészénk. A hatodik-hetedik csésze után a tea íze már valamelyest gyengébb, így a vendéglátónk kidobja a leveleket. „Szeretnétek egy másik teát is megkóstolni?” — kérdi. Nemsokára itt a lefekvés ideje, úgyhogy udvariasan nemet mondunk. Mivel a tea koffeint tartalmaz, igencsak felélénkülhet tőle az ember. Nem lesz könnyű elaludni azután, hogy több csészével megittunk ebből a jó minőségű oolong teából.

Teázás egy teaházban

Még soha nem voltunk teaházban, ezért elhatározzuk, hogy ezzel az élménnyel is gazdagítjuk teafelfedező utunkat. Néhány teaházhoz szép kert is tartozik, ahol a vendégek kellemes környezetben fogyaszthatják el a teájukat. A természetben a hegyek közt is vannak teaházak. Ott a gyönyörű táj fokozza a teázás örömét.

Úgy döntünk, hogy autóval felmegyünk a Tajpej körül húzódó hegyekbe egy gyönyörű teaházba, amelynek igazi kínai hangulata van. Az első emeleten aranyhalakkal teli patak kanyarog a padlón, és köveken lépdelve lehet átkelni rajta a kis pavilonszerű helyiségbe, ahol elfogyasztjuk a teánkat. Választhatunk hozzá édes babsüteményt (vörös vagy fehér, pépesített, cukrozott bab), dinnyemagokat, szárított tofut (szójasajt), rizssüteményt vagy pácolt, illetve szárított gyümölcsöt. A görögdinnyemagok, a szárított mangó és a tealevelekkel pácolt szilva mellett döntünk. Az édes falatok jól mennek a tea ízéhez. Amint töltenek nekünk, szinte az ősi Kínában érezzük magunkat!

A tea hasznos is

Sok kínai azt mondja, hogy az étkezés közben vagy után elfogyasztott tea segíti az emésztést. Ez bizonyos fokig állítólag távol tartja a felesleges kilókat. Ha ez igaz, akkor tényleg nagyon hasznos a tea! A kutatók mostanában azt is állítják, hogy a zöld tea csökkentheti a rák kockázatát. Az oolong és a zöld tea még azért is hasznos, mert tiszta utóízt hagy az ember szájában, zamatos, kellemes ízt.

Akkor most még egyszer a kérdés: „Te hogyan iszod a teát?” Most, hogy több mindent tudsz róla, már nem is olyan könnyű válaszolni, ugye? Miért ne próbálnál ki valami újat? Fedezd fel magadnak, hogyan isszák a teát a kínaiak! (Beküldött cikk.)

[Kép a 21. oldalon]

Oolong tea

[Kép a 21. oldalon]

Tealeveleket szedő nők

[Forrásjelzés]

Taiwan Tourism Bureau