Nem könnyű élelmezni a városokat

„Egyre sürgetőbb probléma, hogy a városok megfelelően el legyenek látva élelmiszerrel, amihez a termelőknek, a szállítóknak, az élelmiszerpiac irányítóinak és számtalan kiskereskedésnek az összehangolt erőfeszítéseire van szükség” (JACQUES DIOUF, AZ ENSZ ÉLELMEZÉSI ÉS MEZŐGAZDASÁGI SZERVEZETÉNEK [FAO] FŐIGAZGATÓJA).

AZ ÉLELMISZER-ELOSZTÁSBAN jártas szakemberek még azt is ki merik jelenteni, hogy a városok biztos élelmezése könnyen a XXI. századi „emberiség legnagyobb problémájává” válhat.

Akkor nevezhető az élelmiszer-ellátás biztosnak, ha „minden ember mindig hozzájuthat annyi élelemhez, amennyire szüksége van az aktív, egészséges élethez”. A jelenleg rendelkezésre álló élelmiszer-mennyiség elég lenne a föld lakosságának — ha a szükségletek szerint lenne szétosztva. Ezzel szemben minden este körülbelül 840 millió ember fekszik le úgy, hogy nem evett eleget. Sokuk városban él. Nézzük meg néhány oldalát ennek a problémának.

Nagyvárosok farkasétvággyal

A városok növekedésével a környező mezőgazdasági területek fokozatosan új házaknak, ipari létesítményeknek és utaknak adják át a helyüket. Emiatt a szántóföldek egyre távolabb kerülnek a városoktól, amelyeket ellátnak élelemmel. Sokszor a városban alig vagy egyáltalán nem termesztenek haszonnövényeket, és a hús távoli vidéki területekről érkezik. Sok fejlődő országban rossz utakon kell a farmokról a városokba szállítani az élelmiszert. Így tovább tart a szállítás, több élelem  megy tönkre, és végül többet fizetnek a vásárlók, akik közül sokan nagyon szegények.

A fejlődő országokban néhány város máris nagy, és csak még nagyobb lesz. Úgy néz ki, hogy 2015-re Mumbai (korábban Bombay) lakossága eléri a 22,6 millió főt, Delhié a 20,9 milliót, Mexikóvárosé a 20,6 milliót és São Paulóé a 20 millió főt. A becslések szerint egy tízmilliós városba — mint amilyen Manila vagy Rio de Janeiro — naponta 6000 tonna élelmiszert kell szállítani.

Ez nem könnyű feladat, és ezután sem lesz könnyebb, főleg a gyorsan növekvő városokban. A pakisztáni Lahore-ban például nemcsak hogy magas a születési arány (2,8 százalék), hanem „ijesztően” nagy a vidéki területekről beköltözők száma is. Sok fejlődő országban milliók özönlenek a már amúgy is túlzsúfolt városokba, ahol jobb életkörülményekre, munkahelyre, termékekre és szolgáltatásokra számítanak. E miatt a népvándorlás miatt a bangladesi Dakka lakossága még jó ideig várhatóan évi egymillió fővel vagy még többel fog növekedni. A becslések szerint Kína lakossága, melynek kétharmada jelenleg vidéki, 2025-re túlnyomórészt városokban fog élni. Ezzel egy időben Indiában előreláthatóan 600 millió lesz a városi lakosok száma.

A városok népesedése miatt a világ sok részének a felépítése átalakulóban van. Nyugat-Afrikában például 1960-ban a lakosságnak csak a 14 százaléka élt városban. 1997-ben a városi lakosság aránya már 40 százalék volt, és azt mondják, 2020-ra 63 százalékra fog nőni. Afrika  szarván a városi lakosok száma várhatóan egy évtizeden belül meg fog kétszereződni. És a fejlődő világban a közeljövőben várható lakosságnövekedésnek a 90 százaléka a városokban fog végbemenni.

Mamutvállalkozás növelni a városok élelmiszer-ellátását, hogy ez a sok ember mind enni kapjon. Több ezer gazdálkodó, csomagoló, fuvarozó, kereskedő és árukezelő együttműködésére, valamint több ezer gépjárműre van szükség. Néhány városban azonban annyira megnőtt az élelmiszer-kereslet, hogy túlszárnyalta a környező vidékek élelmiszer-termelő kapacitását. Ezenkívül a fejlődő világban a legtöbb városban máris túl vannak terhelve a szolgáltatások, mint például a szállítás és az olyan létesítmények, mint a raktárak, a piacok és a vágóhidak.

Általános szegénység

A növekvő lakosság élelmezését még inkább megnehezíti, amikor valahol általános a szegénység. A fejlődő világ sok nagyvárosában, így például Dakkában, Freetownban, Guatemalában, Lagosban és La Pazban már most 50 százalékos vagy még magasabb a szegények aránya.

Amikor az elemzők ezeknek a szegényeknek az ellátásáról beszélnek, különbséget tesznek aközött, hogy van-e élelmiszer, és aközött, hogy hozzá tudnak-e jutni az emberek. Mert lehet, hogy van élelmiszer a városok üzleteiben, de ez nem nagy vigasz a szegényeknek, ha az árak miatt nem tudják megvásárolni. Megfigyelték, hogy amikor nő néhány városi ember keresete, egyre több és változatosabb élelmiszerre tart igényt. A szegények ellenben nehezen jutnak hozzá annyi élelemhez, amennyire szükségük van, és nem válogathatnak. A szegény családok a teljes fizetésüknek talán a 60-80 százalékát is élelmiszerre költik.

Talán csökkenthetnék a kiadásaikat, ha nagy mennyiségben vásárolnának élelmiszert, de ez lehetetlen, ha az embereknek egyszerűen nincs elég pénzük. Sok család még az alapvető táplálékszükségletét sem tudja kielégíteni, aminek elkerülhetetlenül rosszultápláltság a vége. Hogy csak egy helyet említsünk, Afrikának a Szaharától délre fekvő részén a városokban „súlyos és általános gond” a rosszultápláltság.

Különösen a vidékről újonnan érkezettek vannak érintve, akik nehezen állnak át a városi életmódra. Ilyenek az egyedülálló anyák, az új közalkalmazottak, akiknek későn érkezik meg a fizetésük, mert a kormánynak nincs elég rendelkezésre álló pénze, továbbá a munkaképtelenek, az idősek és a betegek. Ezek a veszélyeztetett rétegek gyakran a külvárosban élnek, olyan helyeken, ahol még alapvető szolgáltatások sincsenek — áram, vezetékes víz, szennyvízcsatornák, utak és szemétszállítás —, és sok ember ideiglenes vagy nem biztonságos építményekben lakik. Ha bármi miatt akadozik az élelmiszer-ellátás, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet az a több millió ember, aki ilyen körülmények között próbálja meg beszerezni a legszükségesebbeket. Sokuk messze lakik a piactól, és nincs más választása, mint hogy drága és rossz minőségű élelmiszert vásároljon. Csakugyan szomorú az ilyenek sorsa.

Bizonytalan és egészségtelen körülmények

Sok helyen nem ritka, hogy a városok a rendszertelen és illegális bevándorlás miatt növekednek gyorsan. A végeredmény egy egészségtelen  és veszélyes környezet, ahol rengeteg a bűncselekmény. „A fejlődő világban a városok köztisztviselői gyakran megfeszített erővel próbálnak kezdeni valamit a gyorsan növekvő lakossággal egy olyan fizikai környezetben, amely igazából a népesség csak egy töredékének a befogadására képes” — írja a Feeding the Cities, a FAO egyik kiadványa.

Afrika legtöbb részén a piacok sokszor spontán létesülnek, nem tervszerűen. A kereskedők ott kezdik el árulni a portékáikat, ahol van kereslet. Az így kialakuló piacok ezért még a legalapvetőbb dolgokkal sincsenek felszerelve.

A Srí Lanka-i Colombóban a meglévő kis- és nagykereskedések nem megfelelő helyen létesültek, és rettentően túlzsúfoltak. A teherautó-sofőrök arról panaszkodnak, hogy órákba telik bejutniuk a központi piacra, és aztán kijutniuk onnan. Nincs elég hely a parkolásra, és a be- és kirakodásra sem.

Máshol a piacokat nem tartják megfelelően karban, és rosszul vezetik őket. A felhalmozódó szerves és szervetlen hulladék miatt nem higiénikus a környezet, s ez veszélyezteti az emberek egészségét. „Ezek a problémák fokozatosan rontják az életminőséget” — mondja egy dél-ázsiai város polgármestere.

Hogy mennyire súlyosak a higiéniával és a környezettel kapcsolatos gondok, azt annak a vizsgálatnak az eredménye is bizonyítja, melyet egy  délkelet-ázsiai városban végeztek el az eladásra szánt hústermékeken. Az, hogy a húst „a csupasz földre tegyék, a porba vagy a piszkos vízbe”, teljesen megszokott volt. A sertéshús 40 százalékában és a marhahús 60 százalékában találtak szalmonellát, míg a marhahúsból vett minták mindegyikében találtak E. coli baktériumot. Nehézfémek is voltak az élelmiszerben, például ólom és higany.

Ha nincs elég élelmiszer, akadozik az ellátás, vagy az emberek nem tudnak az élelemhez rendszeresen hozzájutni, a városi lakosság minden üres és rendelkezésre álló földdarabot megpróbál beültetni, ahogyan azt a nigériai Kanóban is sokan teszik. Ugyanakkor a legtöbbjüknek nincs törvény adta joga az ilyen földhöz. Emiatt megfoszthatják őket a földtől, és elpusztíthatják a kemény munkával előállított terményeiket.

Olivio Argenti, aki a FAO egyik szakembereként a városok megfelelő élelmiszer-ellátásával foglalkozik, elmondja, mi fogadta, amikor ellátogatott Mexikóban egy városi mezőgazdasági területre, mely egy olyan folyó mellett van, amelybe egy közeli faluból szennyvizet vezetnek. A gazdálkodók a folyó vizével öntözték a zöldségeiket, és abból vették az iszapot az ágyásaiknak. „Megkérdeztem a hatóságokat, hogy tudják-e, milyen veszélyes ez — írja —, mire azt mondták, hogy pénz és technikai felszerelések hiányában nem tehetnek semmit.” A fejlődő világban sok helyen találkozni hasonló gondokkal.

A városok küzdenek a probléma ellen

A gyorsan növekvő városokat érintő gondok listája végeláthatatlannak tűnik. A nemzetközi szervezetek, tervezők és adminisztrátorok teszik, amit tudnak, hogy megoldásokat találjanak. Például elősegítik a vidéki élelmiszer-termelést, gondoskodnak róla, hogy az emberek hozzájuthassanak az élelmiszerhez, valamint új utakat, piacokat és vágóhidakat létesítenek. Szükségét látják, hogy előmozdítsák a raktárépületekbe való magánbefektetéseket, hogy könnyítsenek a gazdálkodók, a kereskedők és a szállítók dolgán,  akik hitelt szeretnének felvenni, és hogy megfelelő kereskedelmi és higiéniai szabályzatok betartását tegyék kötelezővé. De az elemzők szerint minden ilyen erőfeszítés ellenére sok helyi hatóság nem látja át a helyzetet, és nem cselekszik ennek megfelelően. De még amikor cselekszenek is, nincsen elég anyagi eszközük a problémák megoldására.

A városokat fenyegető hatalmas gondok láttán sürgető figyelmeztetések hangoznak el, különösen a fejlődő országok városai miatt. A washingtoni Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet szerint „a városok lakossága továbbra is növekedni fog, és a gondok [éhezés, rosszultápláltság és szegénység] velük együtt fognak növekedni, hacsak nem teszünk azonnal valamit”. A szegényebb országok városainak a jövőjéről szólva Janice Perlman, a Mega-Cities Program (egy nemzetközi szervezethálózat, amely a városokat érintő gondokra keres megoldásokat) elnöke megjegyzi: „Nem volt még rá példa, hogy sikerült volna ennyire sűrűn lakott területeken ilyen sok embernek élelmet, otthont, munkahelyet és közlekedést biztosítani ilyen szűk anyagi keretek és környezet támasztotta korlátok között. A városok lassan elérik azt a pontot, amikor nem lesznek többé képesek fenntartani az emberi életet.”

Jó okkal bízhatunk azonban abban, hogy hamarosan meg fognak oldódni az élelmiszer-utánpótlással és -szétosztással kapcsolatos gondok.

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

NÖVEKVŐ VÁROSOK

▪ Az elkövetkező 30 évre előre jelzett lakosságnövekedés szinte kizárólag a városokra fog koncentrálódni.

▪ Előreláthatólag 2007-re a világ lakosságának több mint a fele városokban fog élni.

▪ Az előrejelzések szerint a városi lakosság évente átlagosan 1,8 százalékkal fog növekedni világszerte; ilyen ütemben a városoknak 38 éven belül meg fog kétszereződni a lakosságuk.

▪ Az ötmilliós vagy annál több lakosú városok száma a 2003-ban számlált 46-ról 2015-re várhatóan 61-re fog növekedni.

[Forrásjelzés]

Forrás: World Urbanization Prospects​—The 2003 Revision, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa, Népesedési Hivatal

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

BIZONYTALAN ÉLELMISZERKÉSZLET — OKOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK

▪ „Az egész világon adatokkal alátámasztható tény, hogy amikor az élelmiszerárak hirtelen felszöknek, a városokban politikai zavargások és ingatag társadalmi helyzet alakul ki” (Jacques Diouf, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének főigazgatója).

▪ 1999-ben a Georges és a Mitch hurrikán végigsöpört a Karib-térségen és Közép-Amerikán, és mindenhol pusztított, felborította az élet megszokott rendjét, és élelmiszerhiányokat okozott.

▪ A magas benzinárak elleni tiltakozások Ecuadorban 1999-ben és Nagy-Britanniában 2000-ben súlyos gondokat okoztak az élelmiszer-ellátásban.

▪ A háborúk egyik nagy szenvedést okozó velejárója az élelmiszerhiány.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

EGY A MILLIÓBÓL

CONSUELO és 13 gyermeke egy olyan közösségben él, amely jogtalanul telepedett le Lima külterületén, Peruban (lásd fent). Három gyermekének tuberkulózisa van. „A hegyekben éltünk — mondja —, de egy éjjel a falunkból több százan beköltöztünk a városba. Azt gondoltuk, Limában majd tanulhatnak a gyerekeink, és cipőben járhatnak. Ott jobb lesz az életük.” Készítettek hát szalmából matracokat, és egy éjszaka mindnyájan beköltöztek a városba, és szalmaházakat állítottak fel. Másnap reggel a hatóságok nem lakoltathatták ki őket, egyszerűen túl sokan voltak.

Consuelo házának a tetején van egy nagy lyuk. A padló sárból van. „Azért nevelem ezeket a csirkéket, hogy eladjam a gazdagoknak — mondja az otthona körül rohangáló baromfikra mutatva. — Cipőre szerettem volna költeni a pénzt a lányomnak, de ehelyett a kórházi számlát és a gyógyszereket kell majd kifizetnem belőle.”

Consuelónak néhány hagymán kívül nincs más élelme. Nehéz munkát találni, és még annyi pénze sincs, hogy rendszeresen vásárolhasson vizet. Rozoga otthonában nincs vezetékes víz, se vécé. „Ezt az edényt használjuk. Este elküldöm a gyerekeket, hogy öntsék ki valahol — mondja. — Ez van.”

Consuelót nem támogatja a férje, nem is nagyon találkoznak. Még csak a 30-as éveiben jár, de sokkal idősebbnek néz ki. „Apró, sötét szemei üresen merednek duzzadt arcából — mondja az író, aki interjút készített vele. — Reménytelenség árad belőlük.”

[Forrásjelzések]

Forrás: In Context

AP Photo/Silvia Izquierdo

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

„ELKÖLTÖZZEK A VÁROSBA?”

BÁRKI, aki azon gondolkodik, hogy városba költözzön-e, jól teszi, ha néhány dolgot fontolóra vesz. „Az az egyik legvonzóbb az emberek számára a városokban, hogy jobb élettel kecsegtetnek, mint amit szerintük a vidéki élet nyújtani tud” — írja a Feeding the Cities című kiadvány, melyet az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete adott ki. Ám „a javulás nem biztos, hogy azonnal jön, sőt lehet, hogy egy vagy több generációval később lesz majd csak érezhető”.

Az az igazság, hogy sokakat, akik vidékről a városba költöznek, hajléktalanság és munkanélküliség fenyeget, és nagyobb szegénységben élnek, mint azelőtt, ráadásul egy ismeretlen környezetben. Ha tehát te is azt fontolgatod, hogy városba költözöl, biztos vagy benne, hogy ott el tudnád tartani a családod? A városban gyakran keveset fizetnek a munkáért, ha egyáltalán találsz állást. Mit gondolsz, mivel a puszta megélhetésért talán kénytelenek lesztek te vagy a családod hosszú órákat dolgozni, megeshet, hogy el fogjátok hanyagolni azokat a dolgokat, amelyeket fontosnak tartotok? (Máté 28:19, 20; Héberek 10:24, 25).

Néhány szülő úgy dönt, hogy városba költözik, a családját pedig otthon hagyja. Okosan teszi? A keresztény szülőknek kötelességük gondoskodni a családjuk fizikai szükségleteiről, de milyen hatással lesz érzelmileg és szellemileg a családra a távolság? (1Timóteusz 5:8). Vajon egy apa fel tudná nevelni a gyermekeit „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint”? (Efézus 6:4). Erkölcsi kísértésnek lenne kitéve egy házaspár, ha egymástól külön élnének? (1Korintusz 7:5).

Természetesen a költözködés személyes döntés. Mielőtt egy keresztény döntésre jut, minden tényezőt vegyen figyelembe, és kérje imában Jehova vezetését (Lukács 14:28).

[Képek a 8–9. oldalon]

A városokban egészségtelen körülmények uralkodnak, és nagy a forgalom

India

Niger

Mexikó

Banglades

[Kép a 8. oldalon]

Sok szegény, városi családban még a gyermekeknek is dolgozniuk kell

[Képek forrásának jelzése a 8. oldalon]

India: © Mark Henley/Panos Pictures; Niger: © Olivio Argenti; Mexikó: © Aubrey Wade/Panos Pictures; Banglades: © Heldur Netocny/ Panos Pictures; alsó kép: © Jean-Leo Dugast/Panos Pictures