Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Bátor hullámlovasok kákatutajon

Bátor hullámlovasok kákatutajon

Bátor hullámlovasok kákatutajon

AZ ÉBREDJETEK! PERUI ÍRÓJÁTÓL

Peruban egy szokatlan hullámlovagló verseny csalja az embereket a Trujillo nevű várostól nem messzi tengerpartra. Az ismerős hawaii szörfdeszka helyett a versenyzők „tengeri lovakon” (caballitos del mar) siklanak. Ezek a parányi vízi járművek kötegbe szedett tatorakákából készültek, amely növény ezen a környéken honos. A csónakok kajakra emlékeztetnek, de az orruk hosszú és felfelé kunkorodik, így a „tengeri lovak” szembe tudnak szállni a habzó hullámokkal. A szörfözők úgy ülnek a csónakjukon, mintha lovagolnának, és bambusznád evezővel hajtják magukat előre, a part felé közelgő hullámok hátán. Néhány néző szerint úgy festenek, mint a díjugratásokon a zsokék, akik lovukkal átrepülnek a sövények felett. Hogyan születtek ezek a furcsa csónakok?

Egy olyan helyen, mint itt, ahol a sivatag egészen a tengerig húzódik, nem sok a fa, ezért csónaképítéshez való deszka sincs nagyon. A helyi mesteremberek megtanulták az elődeiktől, hogy hogyan lehet néhány perc alatt összeállítani egy „tengeri lovat”. Tatorakötegeket kötöznek össze, az orr csúcsos, görbülő végével kezdve. A csónak rövid, tömzsi hátuljában kialakítanak egy kis rekeszt a halászáshoz szükséges kellékeknek és a kifogott halaknak. A káka kívülről vízhatlan, a belseje viszont szivacsos és úszóképes, ezért nagyon alkalmas a csónaképítéshez. Ennek ellenére a csónakok egyévi használat után átitatódnak vízzel, és ki kell selejtezni őket.

A helyi halászok évszázadokon át bátran meglovagolták a Csendes-óceán hatalmas hullámait ezeken a kézzel készített „tengeri lovakon”. De kultúrájuknak ez a része eltűnőben van. Vonóhálóval és nagyüzemi módszerekkel dolgozó halászok túlhalászták a tengert, ezért a hagyományos módon halászó helyieknek néha több kilométernyire ki kell evezniük a tengerre, hogy halat találjanak. De az őslakos törzsek néhány leszármazottja még ma is „tengeri lovon” viszi haza a fogást, főleg anyagi nehézségek idején, amikor másképp talán nem is tudna ételt tenni az asztalra.

A „tengeri ló” mint sporteszköz mindenesetre továbbra is üzletet teremt a hagyományos csónaképítőknek, illetve idecsalogatja az ősi kultúrára kíváncsi turistákat, akik megtöltik a helyi szállodákat. Gyakran hallani a látogatóktól, hogy a Huanchacónál megrendezett „tengerilovas-regattát” nem lehet kihagyni.

[Kép a 18. oldalon]

Kerámia az inka kultúra előtti időkből. Egy tatorakáka csónakon ülő halászt ábrázol

[Forrásjelzés]

Museo Rafael Larco Herrera/Lima, Perú