„Köszöntünk Jehova szervezetében!”

Finnországban egy család már egy ideje kapcsolatot ápolt Jehova Tanúival, és emiatt sok helyről érte őket támadás. „El fogják venni a pénzeteket” — figyelmeztették őket. Mások ezt mondták: „Elvesztitek az otthonotokat.” Micsoda véletlen egybeesés, hogy egy éjjel tűz ütött ki, és nagy kárt tett abban az épületben, ahol a család kazánja volt. Ez súlyos veszteség egy hideg, északi környéken.

A biztosítás alig fedezte az újjáépítéshez szükséges anyagok költségét. A tűzeset látszólag igazolta a baljós intelmeket. Az apuka sóhajtva idézte fel a történteket: „Nagyon csüggedtek voltunk.” Ennek ellenére a házaspár nem változtatott a döntésén, hogy mindössze három hét múlva megkeresztelkedik.

A gyülekezetük úgy látta, hogy itt az alkalom a Biblia tanácsának az alkalmazására: „Kicsiny gyermekek, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1János 3:18). A hívőtársak hozzákezdtek terveket készíteni az épület helyreállítására. Jehova Tanúi finnországi fiókhivatala gyakorlatias tanácsokat adott, hogy hogyan vigyék véghez a feladatot. Tervrajzok készültek, beszerezték az építési engedélyeket, összeállították az építkezéshez szükséges anyagok listáját, és meghívták az önkénteseket.

A tűz után úgy egy hónappal már javában folyt a munka. Egy szerdai napon a helyi Tanúk lebontották az épület elszenesedett maradványait. Péntekre más gyülekezetekből érkezett Tanúk segítségével már kezdett alakot ölteni az új épület váza. Amikor az apa egy alkalommal bement a városba, találkozott egy helyi tisztviselővel, aki megkérdezte, hogy lefedte-e a sérült épület tetejét az eső ellen vízhatlan vászonnal. „Nem, vászon nincs a tetőn — felelte az apa büszkén —, van azonban rajta 30 férfi!”

Szombaton közel 50 testvér és testvérnő vett részt a munkában, kiváltságnak tartva, hogy segíthet. Az egyik szomszéd, aki szintén beállt segíteni, ezt mondta: „Tegnap este azon gondolkodtam, hogy maguk mennyire értékesek! Maguk valóban törődnek egymással, és segítenek egymásnak.”

A munka aznap este befejeződött. Az új épület egyértelmű válasz volt az előítélet szülte figyelmeztetésekre, melyeket a család kapott. Az egyik gyülekezeti vén emlékszik a pillanatra, amikor ő és az apa hátralépett, hogy szemügyre vegye az eredményt: „Óriási érzés volt, amikor újonnan megkeresztelt testvérünk vállára tehettem a kezem, és ezt mondhattam neki: »Köszöntünk Jehova szervezetében!«”

[Kép a 31. oldalon]

A tűz okozta kár

[Kép a 31. oldalon]

Helyreállítási munka közben