Olvasóink írják

Anyák Köszönöm „Az anyák szerepe a gyermekeik oktatásában” (2005. február 22.) című gyönyörű cikksorozatot. Nagyon meghatott. Ahogy elolvastam a cikkeket, azonnal felhívtam az édesanyámat. Anya egyedül nevelte fel az öcsémet és engem. A saját költségén elvégzett egy iskolát, hogy tudjon rólunk gondoskodni anyagilag. Odafigyelt rá, hogy rendszeresen ott legyünk a keresztény összejöveteleken és a szolgálatban. Meglett az eredménye a fáradozásának. Köszönöm, hogy emlékeztettetek a csodálatos példájára.

M. S., Egyesült Államok

A cikkek emlékeztettek anyának a szellemi és erkölcsi oktatásomban tett önfeláldozó erőfeszítéseire. Bár az édesapám nem támogatta őt érzelmileg és anyagilag, anya mégis megtanított szeretni Jehovát. A teljes idejű szolgálatra is ösztönzött. Azt hiszem, természetesnek vettem a fáradozásait, de ahogy a cikksorozatból is kiderült, megérdemli a dicséretet. Távolsági híváson keresztül köszöntem meg neki!

C. H. K., Koreai Köztársaság

Az édesapám nem osztja keresztény hitünket. Az édesanyám nevelt fel „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” (Efézus 6:4). Amiatt, ahogyan néha hozzáálltam a dolgokhoz, nem volt könnyű dolga. Most, 24 évesen, hálás vagyok, hogy nem adta fel, hanem kitartott abban, hogy a szívembe vésse a Biblia igazságát.

D. M., Olaszország

DNS Nagyon tetszett a „»Hulladék« DNS?” (2005. február 22.) című cikk. Néhány éve elvégeztem egy iskolát, amelyen molekuláris biológiát tanultunk. Fel voltam háborodva, hogy a tankönyv a DNS-ünk 95 százalékát hulladéknak tartotta! Az író nagyszerű szemléltetésekkel magyarázta el, mi mindenre képes a DNS, aztán meg az evolúciónak tulajdonította a létrejöttét. Ezért el tudjátok képzelni, mennyire örültem, hogy úgynevezett hulladék DNS-ről olvashattam az Ébredjetek!-ben.

J. C., Egyesült Államok

Fiatalok kérdezik A „Fiatalok kérdezik: Hogyan lehetek úrrá az érzéseimen?” (2005. február 22.) című cikk a szívemhez szólt. Harmincegy éves vagyok, és keresztényként nevelkedtem, de még messze vagyok attól, hogy érett személyiségem legyen. Nemrég hisztérikus dührohamok lettek úrrá rajtam, ami még engem is megijesztett. Az édesanyám és egy másik keresztény testvérnő tanácsai segítettek. Ezután jött ez a cikk, pontosan a kellő időben. Már kétszer elolvastam, és a kezem ügyében fogom tartani, hogy sikerüljön megtanulnom uralkodni az érzéseimen.

I. B., Németország

Jelnyelv Nem értem pontosan, hogy miért írtok olyan sokat a siketekről. Legutóbb a „Figyeljük a világot” rovatban jelent meg egy hír „Jelnyelv az interneten” címmel (2005. február 8.). Jehova Tanúja vagyok, és már régóta végzem a szolgálatot, de az igazat megvallva még egyetlenegyszer sem találkoztam siket emberrel a tanúskodómunkámban! Tényleg ilyen nagy horderejű lenne a probléma?

Név nélkül, Egyesült Államok

Az „Ébredjetek!” válasza: Egy vizsgálat szerint csak az Egyesült Államokban körülbelül 8 000 000 öt éven felüli embernek van hallásproblémája még úgy is, hogy hallókészüléket hord. Ezek közül 1 000 000-an jelnyelven kommunikálnak. Egy másik vizsgálat szerint, amelyet ugyanebben az országban végeztek, hozzávetőleg 28 000 000 halláscsökkent ember (minden korosztályt ideértve) nem használ hallókészüléket. Az ember találkozhat sikettel anélkül, hogy tudná, mert a kívülállók gyakran nem figyelnek fel rá, ha valaki nem hall. Ezenkívül, ha egy siket halló emberekkel él együtt, általában halló személy nyit ajtót.