Bass Rock — Szulák gyülekezőhelye

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

A HATALMAS Bass Rock nevű szirt mintegy 110 méter magas, és körülbelül 2 kilométer a kerülete. A skóciai Edinburghtől északkeletre fekszik a tengerben, a Firth of Forth torkolat bejáratánál. Talán úgy 100 000 szula * is élhet itt, vagyis egytizede e lenyűgöző tengeri madárfaj teljes állományának.

A XX. század elején a húsukért vadászták őket. A zsírjukat gyógyászati célokra használták fel, a tollaikból pedig ágyneműt és matracokat készítettek. Egyetlen matrachoz mintegy 300 szula tollazatára volt szükség. A tojásaikat egykor jóízűen fogyasztották, ma azonban a legtöbben nem tartják ízletesnek.

A szulák akár 30 évig is élhetnek, és legtöbbjük az egész életét egyetlen társsal tölti. Költöző madarak. Januárban visszatérnek az eredeti fészkelőhelyeikhez, melyeket bőszen védelmeznek. Bass Rockon a fészküket tengeri moszatból  és fűből készítik, egymáshoz nagyon közel, körülbelül egy méter távolságra. A szeles helyeket kedvelik, ahol függőlegesen szállhatnak fel és le.

Ha megfigyeled a szulákat, nagyon érdekes látványban lesz részed. Amikor kinyújtják a nyakukat, és csőrük az ég felé mutat, az azt jelzi, hogy el fognak repülni. Ha kiterjesztett szárnyakkal lehajolnak egy másik madárral szemben, az figyelmeztetés, hogy készek védelmezni a fészküket. Párosodáskor a csőrükkel vívnak, és a nőstény meghódol, amikor a párja finoman megcsipkedi a nyakát. A szulák évente egy fiókát nevelnek, és bármelyik szülő kikelti a tojást, úszóhártyás lábával tartva melegen.

A felnőtt szula tollazata fehér, sajátos, fekete hegyű szárnyakkal, melyek fesztávolsága 2 méter is lehet. A fióka ellenben fekete, apró fehér foltokkal. A kikeléstől számítva 12 héten belül a fiatal madár már nehezebb, mint a szülei. A többletzsírréteg szolgáltatja majd a későbbi vándorlásnál az energiát.

A fiatal szula akkor kezdi meg önálló életét, amikor először beleveti magát a tengerbe, ahol aztán a lábával evez. A legtöbb fióka azonban nem éli túl az ugrást, ami voltaképpen úgy fest náluk, hogy lecsúsznak a sziklafalon. Ilyenkor gyakran törik szárnyukat vagy lábukat. A fiókák, amelyeknek sikerül épségben landolniuk, ösztönösen megtanulnak halászni. Idővel elrepülnek, gyakran egészen Nyugat-Afrikáig, és akár három-négy év is eltelhet, mire visszatérnek Bass Rockra.

A zuhanórepülésben halászó szulák látványa lenyűgöző. Ilyenkor akár a 100 kilométer/órás sebességet is elérhetik. Közvetlenül azelőtt, hogy 30 méter körüli magasságból indulva becsapódnak a tengerbe, hátracsapják a szárnyukat, a testük nyílvessző formát ölt, és az orrlyukaik elzáródnak. A szemüket hártya védelmezi, a bőrük alatti légpárnák pedig becsapódáskor megvédik a testüket az ütődéstől, ami sokszor olyan erőteljes, hogy mögöttük magasra felcsapódik a víz. Ütközéskor a halak néha elkábulnak.

A víz alatt a szulák a szárnyukkal és a lábukkal evezve úsznak a zsákmány után. Makrélán, sprotnin, heringen és homoki angolnán élnek. Egyszerre akár úgy 30 órán át is halásznak. Még egészen keletre, Norvégia partjainál is látni halászó szulákat.

Bass Rockon mintegy tíz másik tengerimadár-faj is él. Ám a szulák folyton növekvő kolóniája miatt ezek nehezen tudják megvetni lábukat a szigeten. Korábban, körülbelül az 1400-as évektől kezdve Bass Rock az ima és a meditáció helye volt. Később megerősítették, és fegyenctelepnek használták. Bár az 1902-ben épített világítótorony ma már üresen áll, figyelmeztető fénye még mindig világít a torkolatban.

A toronyőr kertje réges-rég egybeolvadt a természettel, és most a szula az úr a szigeten. North Berwick kicsiny kikötőjéből népszerű hajókirándulásokon viszik körbe a látogatókat a sziget körül, hogy jobban szemügyre vehessék a madarakat. Élvezetes program, ha csendes az idő.

De a modern technikai vívmányoknak köszönhetően a látogatóknak még a legnagyobb viharok idején sem kell csalódottan távozniuk. North Berwick tengeri madarakkal foglalkozó központjában egy videofilm részletesen bemutatja Bass Rock élővilágát. Tehát bárhogyan döntsön is a látogató, valahogy alkalma fog nyílni megnézni Bass Rock e rendkívüli „műugróit”. Az élmény csakugyan felejthetetlen.

[Lábjegyzet]

[Kép a 27. oldalon]

A szulák zuhanórepülésben elérik a 100 kilométer/órás sebességet

[Forrásjelzés]

© NHPA/Bill Coster

[Képek forrásának jelzése a 26. oldalon]

Két szula: Stefan Ernst/Naturfoto-Online; háttér: Jörn Meier/Naturfoto-Online