„A jó öreg Temze” — Anglia páratlan öröksége

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

A Temze folyó — melyet kedveskedve „a jó öreg Temze” névvel is illetnek a britek — négy forrásból táplálkozik, melyek a festői Cotswold-dombságban erednek, Dél-Angliában. 350 kilométeren keresztül kanyarogva kelet felé más folyók vizét is összegyűjti, míg végül egy csaknem 30 kilométer szélességű torkolaton keresztül az Északi-tengerbe ömlik. Hogy ez a nem is olyan hosszú folyó hogyan alakította Anglia történelmét, az egy lebilincselő történet.

A RÓMAI csapatok elsőként Julius Caesar vezetésével szállták meg Angliát i. e. 55 táján. Amikor Caesar a következő évben visszatért Angliába, előrenyomulását feltartóztatta egy folyó, melyet Tamesisnek nevezett el — ez a mai Temze. Az ország elfoglalása 90 évvel későbbre, a római Claudius császárra maradt.

Akkoriban a Temze mindkét partját mocsaras területek borították, de mintegy 50 kilométerre a torkolattól, azon a részen, ahová még elér a tenger árapályzónája, a római csapatok később egy fahidat építettek. Ott, a folyó északi partján létesítettek egy kikötőt, melyet Londiniumnak neveztek el. *

A következő négy évszázad folyamán a rómaiak kiterjesztették kereskedelmi kapcsolataikat Európa más részeire is, és luxuscikkeket importáltak a Földközi-tenger térségéből, például faanyagot a Libanoni-hegységből. Az ország belsejéből is a Temzén szállították az árucikkeket Londonba, így hát a város, melyből sugárirányban indultak ki a fő közlekedési utak, hamarosan fontos kereskedelmi központtá vált.

Hódító Vilmos

A Római Birodalom összeomlása után, i. sz. 410-ben a római légiók elhagyták Britanniát, és London elhagyatottá vált. Ennek következtében a Temze menti kereskedelem is hanyatlásnak indult. Egészen a XI. századig angolszász királyok ültek a trónon Kingstonban, egy Londontól 19 kilométerre fekvő helységben  a Temze felső folyásának irányában; ezen a szakaszon könnyű volt a folyón átgázolni. Majd a XI. században a normann Hódító Vilmos a seregével megszállta Angliát. 1066-ban koronázták királlyá Westminsterben, majd ezután a rómaiak által épített városfalakon belül megépíttette a londoni Towert, a kereskedelmi élet irányítására és kiterjesztésére, valamint a kikötőbe való behajózás felügyeletére. A kereskedelem újra virágzásnak indult, és London népessége hamarosan elérte a 30 000-es lélekszámot.

Hódító Vilmos egy erődítményt is építtetett egy mészkődombon, úgy 35 kilométerre Londontól nyugatra. Ma ez a hely Windsor néven ismert. Az egykori angolszász rezidenciát felváltó várból remek kilátás nyílik a Temzére. A windsori kastély számtalan bővítés és átalakítás nyomán nyerte el mai formáját, és mindmáig az egyik leglátogatottabb turistalátványosság Nagy-Britanniában.

1209-ben befejeződött egy 30 éve tartó, hatalmas munka: elkészült Londonban a Temze két partját összekötő kőhíd, amely Európa első ilyen hídjai között volt. Ennek a különleges szerkezetű hídnak — melyen üzletek, házak, sőt még kápolna is épült — két felvonóhídja volt, valamint egy tornya Southwarkban, a déli oldalon, mely védelmül szolgált.

Földnélküli János angol király (1167—1216) Runnymede közelében, Windsor mellett, a Temze partján pecsételte le a híres Magna Chartát 1215-ben. E rendelet nem csupán az angol polgári jogok biztosítására kötelezte őt, hanem arra is, hogy biztosítsa London jogait és kiváltságait, valamint szabad kereskedelmet London kikötője és kereskedői számára.

A Temze fellendülést hoz

Az elkövetkező évszázadokban a Temzén virágzásnak indult a kereskedelem. Az egyre szélesedő kereskedelmi kapcsolatok igényei meghaladták a kikötők befogadóképességét. Kétszáz évvel ezelőtt a Temze csupán 600 vízi járművet tudott fogadni mólóihoz, mégis időnként előfordult, hogy 1775 vitorlás hajó is várakozott a kikötőben,  hogy kirakodhassa rakományát. A torlódás következményeként elterjedt a fosztogatás. Tolvajok az éj leple alatt elkötötték a hajókat a kikötőhelyektől, hogy kifosszák őket, a Temzét pedig ellepték a csempészáru szállításából élők kis csónakjai. A probléma orvoslására Londonban megalapították a világ első vízi rendőrségét, amely mind a mai napig működik.

Ennél többre volt azonban szükség ahhoz, hogy könnyítsenek a kikötői létesítményekre háruló terhen. Ezért a XIX. század folyamán az angol parlament engedélyezte a világ legnagyobb belső dokkrendszerének kialakítását, melyet a Temze két partján alacsonyan fekvő területekből kivágva építettek. A Surrey Commercial dokkok, a London dokk és a Nyugat- és Kelet-indiai dokkok voltak az elsők, melyek elkészültek az 1800-as évek elején, majd a Royal Victoria dokk következett 1855-ben, valamint párja, a Royal Albert dokk 1880-ban.

Két mérnök, Marc I. és Isambard K. Brunel — apa és fia — 1840-ben a világ első víz alatti alagútjának megépítésével kötötték össze a Temze két partját. Az alagút 459 méter hosszú, és még ma is használatban van mint a Nagy-Londont kiszolgáló földalatti-hálózat része. 1894-ben befejeződött a napjainkban turistalátványosságnak számító Tower híd építése. A kétszárnyú csapóhíd 76 méteres nyílása lehetővé teszi a nagyobb hajók áthaladását a két torony között. És ha az ember megmássza a majd 300 lépcsőt, följuthat a felső hídsorra, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a folyóra.

A XX. századra London dokkrendszere kellőképpen felszerelt volt az egyre növekvő számú nagy gőzhajók befogadására, melyekre a város kereskedelmi életében volt szükség. Mire 1921-ben elkészült az utolsó dokk is, melyet V. György királyról neveztek el, Londonnak volt „a világ legnagyobb és leggazdagabb kikötőrendszere”.

Paloták, királyok és látványosság a folyón

A város folyamatosan fejlődött ugyan, ám útjai szegényesek és kikövezetlenek maradtak, sok esetben télen járhatatlanok. Ezért a közlekedés leggyorsabb és legésszerűbb útja a Temze volt, mely az évek folyamán forgalmas vízi főközlekedési útvonallá vált. A folyó a „Csónakot!” kiáltásoktól zengett, amint az evezősök a folyó menti lépcsőket ellepve kínálták szolgáltatásukat, hogy utasokat vinnének keresztül, fel vagy le a Temzén, illetve kanyargó mellékfolyóin, mint amilyen a Fleet és a Walbrook, melyek ma már mélyen a nevüket viselő londoni utcák alatt találhatók.

London idővel Velencére kezdett hasonlítani, a folyó partján épült számtalan pompás palota folyóra néző teraszaival. A Temze partján élni igen népszerű lett a királyi család tagjai közt, amint azt a greenwichi, a whitehalli és a westminsteri paloták is tanúsítják. Ehhez hasonlóan Hampton Court is Anglia királyainak és királynőinek adott otthont, a windsori kastély pedig a folyó felsőbb szakaszán továbbra is királyi rezidencia.

1717-ben Georg Friederich Händel a királyi ház egyik vízi kirándulásának alkalmából komponálta a Vízizenét, I. György király tiszteletére. Egy korabeli újság beszámolója szerint a királyi hajót „olyan sok hajó kísérte, hogy jóformán az egész folyót ellepték”. A királyi hajót kísérő bárka 50 zenészt szállított, akik Händel szerzeményét háromszor játszották el, mialatt a folyón felfelé megtették a Westminstertől Chelsea-ig tartó 8 kilométeres utat.

 A pihenés és a kikapcsolódás színhelye

A Westminster híd 1740-es megépüléséig a Temzén gyalogszerrel csak a London hídon lehetett átkelni. Később ezt a hidat átalakították, végül pedig 1820-ban teljesen átépítették. Az eredeti London híd kőszerkezetének 19 ívét tartó pillérek rendkívüli módon lelassították a folyó áramlását. Ennek következtében a híd fennállásának mintegy 600 éve alatt a Temze legalább nyolc alkalommal befagyott. Ilyenkor nagy téli vásárokat rendeztek a jégen, melyek során számos sportrendezvényre is sor került. Ökröt sütöttek, és kint evett a királyi család is. A „Temzén vásárolt” címkével ellátott könyveket és játékokat gyorsan elkapkodták. Újságokat, sőt még a miatyánkot is nyomtatták a befagyott folyón felállított nyomdagépeken!

Napjainkban az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem közt minden tavasszal evezősversenyt rendeznek. A Putney és Mortlake közötti szakaszon tömegek özönlenek a Temzére, hogy biztassák a versenyben lévő nyolcfős evezőscsapatokat, mialatt a közel 7 kilométeres távot kevesebb mint 20 perc alatt teszik meg. Az első versenyt 1829-ben tartották a folyó felsőbb szakaszán, Henley-nél. Miután a helyszínt áthelyezték az alsóbb szakaszra, Henley saját királyi evezősversenyt patronált; ez Európa legrégibb és legszínvonalasabb evezős sporteseménye. A világ legjobb evezősei gyűlnek itt össze ilyenkor az egy mérföldes táv megtételére. Ez a nyári evezősverseny népszerű társadalmi eseménnyé vált.

Egy Nagy-Britanniáról szóló útikalauz szerint a Temze „számtalan kikapcsolódási lehetőséget nyújt, amint keresztülfolyik a jellegzetes angol tájon: lankás dombokon, erdőkön, réteken, maga mögött hagyva vidéki házakat, barátságos falvakat és kisvárosokat . . . Hosszú szakaszokon nem kíséri autóút, viszont szinte végig van mellette hajóvontató út. Így hát bár az autósok útjuk során egy-egy kisvárosból megcsodálhatják ugyan a folyót, ám a Temze nyugodt szépségében csakis hajóról vagy gyalog gyönyörködhetünk teljes mértékben.”

Tervezed, hogy Angliába látogatsz? Akkor tartalékolj egy kis időt arra, hogy felfedezd a Temzét, és engedd, hogy megérintsen a múlt szele. A Temze mentén — az eredetétől indulva, melyet körülleng Cotswold vidéki bája, egészen a hömpölygő torkolatig — annyi mindent láthat, tehet és tanulhat az ember! A „jó öreg Temzében” nem fogsz csalódni!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

A TEMZE AZ IRODALOMBAN

Jerome K. Jerome a Temze nyugalmat árasztó hangulatát adja vissza a Három ember egy csónakban című művében. A történet három barátról szól, akik kutyájuk társaságában együtt töltik vakációjukat a Temzén felfelé evezve, Hampton Courttól Oxfordig. A mű 1889-ben íródott, és azóta számos nyelvre lefordították, így mindmáig népszerű maradt mint „klasszikus bohózat”.

Egy másik jól ismert alkotás a Szél lengeti a fűzfákat című mese, mely felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt élvezetes olvasmány. A szerző, Kenneth Grahame, aki a Pangbourne nevű Temze menti kisvárosban élt, 1908-ban fejezte be kitalált történetét, melynek szereplői a folyó partján vagy annak közelében élő állatok.

[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]

KIRÁLY KONTRA TEMZE

I. Jakab király, aki a XVII. század elején volt Anglia uralkodója, egyszer 20 000 fontot követelt a Londoni Városi Tanácstól. Amikor a főpolgármester elutasította a követelést, a király így fenyegetőzött: „Teljesen tönkreteszlek, a városoddal együtt! Áthelyezem onnan a törvényszéket, sőt a királyi udvart és a parlamentet is Winchesterbe vagy Oxfordba, és Westminster semmivé lesz; akkor majd megnézhetitek magatokat!” A polgármester erre csak ennyit felelt: „Úgy London kereskedőinek még mindig marad egy vigaszuk: a Temzét nem viheti magával Felséged.”

[Forrásjelzés]

From the book Ridpath’s History of the World (Vol. VI)

[Térképek a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ANGLIA

London

Temze

[Forrásjelzés]

Térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 24–25. oldalon]

A Big Ben és a Parlament, Westminster, London

[Kép a 25. oldalon]

A kőből épült London híd, 1756

[Forrásjelzés]

Az Old and New London című könyvből: A Narrative of Its History, Its People, and Its Places (Vol. II)

[Kép a 26. oldalon]

Egy 1803-ból származó metszet, mely a Temzét ábrázolja, több száz hajóval a kikötőben

[Forrásjelzés]

Corporation of London, London Metropolitan Archive

[Kép a 26–27. oldalon]

Az 1683-as téli vásárt ábrázoló metszet

[Forrásjelzés]

Az Old and New London című könyből: A Narrative of Its History, Its People, and Its Places (Vol. III)