Az Alhambra — Granada iszlám ékköve

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

„Mennyi de mennyi legenda és hagyomány, igazak és kitaláltak; mennyi de mennyi szerelmes, háborús és lovagi témájú ének és ballada, arab és spanyol kötődik eme keleti építményhez!” (WASHINGTON IRVING, XIX. SZÁZADI AMERIKAI ÍRÓ)

A NEVEZETES hely, mely a fenti szavakat ihlette, nem más, mint az Alhambra, egy különleges palota, mely a spanyol várost, Granadát ékesíti. A dél-európai Alhambra egy csipetnyi arábiai vagy perzsiai hangulatot teremt. A citadella, vagyis az erőd a muszlim móroknak köszönheti páratlan szépségét, akik évszázadokon át nagy befolyással bírtak Spanyolországban. *

Zavi-ben-Ziri arab emír alapította a független Granadai Királyságot a XI. században. 500 éves fennállása alatt virágzott a kultúra és a művészet. Csillaga akkor áldozott le, amikor a katolikus uralkodók, Ferdinánd és Izabella 1492-ben véget vetettek a muszlim uralomnak Spanyolországban.

A mór Granada azután élte virágkorát, hogy 1236-ban a kereszténység hadseregei elfoglalták Córdobát. Így Granada lett a muszlim Spanyolország fővárosa, és az egymást követő uralkodók építettek egy olyan épületegyüttest, melyet Európa még sohasem látott. Ez volt az Alhambra. Egy lelkes író szerint ez „az egész földkerekség legcsodálatosabb épülete”.

Nemcsak maga az Alhambra, de az elhelyezkedése is fenséges. Hatalmas háttérfüggönyként a Sierra Nevada mintegy 3400 méter magas hófedte csúcsai magasodnak. Maga az Alhambra a Sabikán áll, egy hosszúkás, erdővel borított dombon, mely 150 méterre emelkedik a város fölé. Ibn Zamrak, a XIV. századi költő szemében a domb úgy tekint le Granadára, mint egy férj, aki elragadtatva szemléli feleségét.

Város a városban

Az Alhambra, mely arabul ’vöröset’ jelent, valószínűleg azoknak a tégláknak a színéről kapta a nevét, melyeket a mórok a külső falak építéséhez használtak. Ám egyesek inkább az arab történetírók magyarázata felé hajlanak, miszerint az Alhambrát „fáklyák fényénél” építették. Elmondásuk szerint ez az éjszakai világítás vörös fénybe öltöztette a falakat, és erre utal az épület neve.

Az Alhambra nem pusztán egy palota. Inkább azt mondhatjuk róla, hogy város Granada városán belül. Hatalmas falai mögött kertek, pavilonok, egy több épületből álló palota, az Alcazaba (azaz erőd), és egy kis medina, vagyis városka található. Az Alhambra mór jellege és a későbbi hozzáépítések páratlan egyvelegét alkotják a kifinomult, alaposan kidolgozott arab művészetnek és az európai reneszánsz erőteljesebb, kiegyensúlyozottabb vonalainak.

Az Alhambra a szépségét egy olyan eljárásnak köszönheti, melyet a mórok, de még az ókori görögök is használtak. Első lépésként a harmóniát,  az arányokat és az egyszerűséget figyelembe véve a természet adta kövekből építkeztek. Ezután pedig feldíszítették az előkelő épületet. Egy szakértő megjegyzi: „a mórok mindig is tartották magukat ahhoz, amit a tervezők az építészet elsőrendű szabályának tekintenek: az épületet díszítsük, ne díszítést építsünk.”

Séta az Alhambrában

Az Alhambrába egy hatalmas patkó ívű kapun át lépünk be, melyet az Igazság kapujának hívnak. Ez a név emlékeztet az udvarra, mely a muszlim uralom idején itt gyűlt össze, hogy haladéktalanul meghallgassa a kisebb sérelmeket. A városkapuban folyó igazságszolgáltatás szokás volt szerte a Közel-Keleten, és a Bibliában is olvashatunk róla. *

Az arab palotákra, köztük az Alhambrára is jellemző, alaposan kidolgozott díszítést stukkó alkalmazásával készítették. A mesteremberek a gipszbe folyton ismétlődő, csipkeszerű,  művészi mintákat véstek. Néhány gazdagon díszített boltív olyan, mintha függő cseppköveket látnánk tökéletes szimmetriába rendezve. A palota másik jellegzetessége a zillij, a zománcozott, metszett csempék, melyek bonyolult geometriai mintákat alkotnak. Ezek élénk színűvé teszik a falak alsó részét, és így tökéletes kontrasztot alkotnak a fenti stukkó halvány színével.

Az Alhambra legkiemelkedőbb udvara az Oroszlán udvar, melyről azt mondják, hogy „az arab művészet legértékesebb példája Spanyolországban”. Egy spanyol útikönyvben ez áll: „Egy valódi művészeti alkotásban van valami, ami miatt lehetetlen lemásolni vagy újra elkészíteni . . . Pontosan ilyen érzésünk támad, amikor megállunk e granadai udvar előtt.” A tökéletesen arányos, árkádos folyosói és karcsú oszlopai egy szökőkutat fognak közre, melyet tizenkét márványoroszlán tart. Ez az a hely Spanyolországban, melyről a legtöbb fénykép készül.

Kertek, ahol lelkileg felfrissülhetünk

Az Alhambrában pompás kertek *, szökőkutak és fürdők is vannak. Enrique Sordo a könyvében azt írja, hogy „az arab kertek által ízelítőt kapunk a paradicsomból” (Moorish Spain). Az iszlám hatása mindenütt nyilvánvaló. García Gómez spanyol író megjegyezte: „A Koránban úgy részletezik a muszlim paradicsomot, mint ami egy fényűző kert . . . , melyet elbűvölő patakok öntöznek.” Az Alhambrában bőségesen van víz, mely luxusnak számít azon emberek között, akik a sivatag hőingadozásához vannak szokva. A kert tervezői rájöttek, hogy a víz hűsíteni tudja a levegőt, a nyugtató csobogás pedig kellemes a fülnek. A szögletes medencék, melyek visszatükrözik a ragyogóan kék spanyol égboltot, a tágasság és a fényesség érzetét keltik bennünk.

 Nem messze az Alhambrától található a Generalife, egy különálló mór villa kerttel, mely a Cerro del Solon, a Sabika melletti dombon áll. A Generaliféről, az arab tájkertészet egyik remek példájáról azt mondják, hogy „a világ egyik legelragadóbb kertje”. * Korábban híd kötötte össze az Alhambra palotával, és Granada uralkodói feltehetően itt pihenték ki a fáradalmaikat. Az udvaron át eljutunk a Vízi lépcsőhöz. Itt a fény, a színek pompája és a sokféle illat teljesen lekötheti az ember érzékszerveit.

A mór sóhaja

Amikor Granada utolsó királya, Boabdil (XI. Mohamed) átadta a várost Ferdinándnak és Izabellának, a családjával együtt száműzetésbe került. Úgy tartják, hogy amikor elhagyták a várost, pihenőt tartottak egy magaslati helyen, mely most az El Suspiro del Moro (A mór sóhaja) nevet viseli. Amint visszanéztek, hogy még egy utolsó pillantást vessenek dicső vörös palotájukra, Boabdil édesanyja a legenda szerint a következőket mondta fiának: „Sírj csak, mint egy nő azután, amit nem tudtál férfi módra megvédeni!”

Az Alhambrához napjainkban évente hárommillióan látogatnak el. Közülük egyesek ezt a helyet is felkeresik. Itt Boabdilhoz hasonlóan ők is letekinthetnek az arab palota alatt elterülő Granadára. Ha egyszer ott jársz, talán te is megérted majd, miért volt olyan szomorú az utolsó mór király.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 15. oldalon]

Az Alcazaba

[Kép a 16. oldalon]

Az Oroszlán udvar

[Kép a 16–17. oldalon]

A Generalife kertjei

[Kép a 17. oldalon]

A Vízi lépcső

[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]

Díszítő vonal: EclectiCollections

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Minden fotó, kivéve a legfelsőt: Recinto Monumental de la Alhambra y Generalife

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Minden fotó: Recinto Monumental de la Alhambra y Generalife

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

Fenti fotók: Recinto Monumental de la Alhambra y Generalife; lenti fotó: J. A. Fernández/San Marcos